Harmincöt év egy ajándékért

Majdnem negyven év telt el azóta, hogy John Fitzgerald Kennedy elnököt meggyilkolták. 1963 más szempontból is érdekes év, ekkor mert álmodni Martin Luther King, ekkor halt meg a népszerű XXII. János pápa, az USA, a Szovjetúnió és Nagy-Britannia ebben az évben írta alá az atomfegyverek tesztelését betiltó egyezményt, Sir Winston Churchill tiszteletbeli amerikai állampolgárságot kapott, Tyereskova az űrben járt, a Pan American légitársaság megnyitotta kapuit New Yorkban, a kontinens túlsó oldalán pedig, Kaliforniában, bezárták az elhíresült Alcatraz börtönszigetet. Nem utolsósorban abban az évben állt össze rövid időre a világ egyik legsikeresebb bűnszövetkezete. Tizenhat férfi 1963. augusztus 8-án csütörtökön, hajnali háromkor sikeresen rajtaütött a Glasgow-London postavonaton, amely bezúzásra váró bankjegyeket tartalmazó zsákokat is szállított. Összesen 2 631 784 fontot zsákmányoltak. Jelenlegi árfolyamon ez harmincmilliót ér. A banda tulajdonképpen két londoni gengsztercsoport szövetsége volt, plusz egy kívülálló. Az utóbbit Ronald Arthur Biggsnek hívták, és csupán a rablás értelmi szerzőjének, egy bizonyos Reynoldsnak – akit Londonban csak a Tolvajok Fejedelmeként emlegettek –, volt a barátja. Segíteni akart. Álmában sem gondolta volna, hogy híres lesz, egyszerűen csak meg akart gazdagodni. Úgy vélte, elég szép születésnapi ajándék lesz a zsákmány tizenhatodrésze.

Ron Biggs 1929. augusztus nyolcadikán született Londonban, egy alsó középosztálybeli család legkisebb gyermekeként. 1940-ben a londoni bombázás idején először Cornwallban, majd Devonban keresett menedéket. 1942-ben ismét iskolába járt. Ezt onnan tudjuk, hogy a neve ekkor jelent meg először rendőrségi jegyzőkönyvben: ceruzát lopott. Később többször is letartóztatták fosztogatás, lopás és más kihágás miatt. 1947-ben végre rendbejött az élete, beállt az angol királyi légierőhöz. A RAF egy dologra volt jó Biggs életében: megtanult főzni. Egyszer engedély nélkül távozott a laktanyából, betört egy gyógyszertárba. Hat hónapot kapott, 1949-ben kidobták a katonaságtól. Néhány héten belül ismét a vádlottak padján találta magát, ellopott egy autót. Megérte: a börtönben találkozott Bruce Reynoldsszal, aki a Nagy Vonatrablás kitervelője volt. Barátságuk úgyszólván megpecsételte az életét. Az akció mégsem ment simán, több tucat személyt letartóztattak, Biggs már augusztus 24-én, alig két héttel a rablás után a rendőrségen találta magát, végül szeptember 4-én tartóztatták le. Tizennégy évre ítélték. Mindössze másfél évig raboskodott, ám majdnem negyven éven át bujkálnia kellett. 1965-ben hagyta el Nagy-Britanniát. Először Párizsba ment, plasztikai műtéten esett át, majd karácsony előtt Ausztráliába repült. Itt találkozott feleségével és gyermekeivel. Egy év után úgy látszott, hogy viszonylag gondtalan jövőnek nézhetnek elébe. Azonban továbbra is az újságok címoldalain szerepelt a vonatrablás. A banda egyik tagja, Buster Edwards 1966-ban feladta magát, Charlie Wilsont 1968 januárjában elfogták Kanadában, és a főnök, Bruce Reynolds is kézre került még abban az évben. Akkor már néhány rajz és pár fénykép is megjelent a világon a banda tagjairól, Biggs 1969. október 16-án nézett először szembe saját arcképével az tévéképernyőn. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy kiszaladjon a házból, feleségét néhány óra múlva letartóztatták. Biggs a barátainál bujkált. Egy bizonyos Mike Haynes adta neki kölcsön saját útlevelét. Ennek köszönhetően tudott átcsúszni a határon, majd 1970. február 5-én felszállt egy Panamába tartó hajóra. Innen Rio de Janieróba utazott. 1970. március 11-től alig mozdult ki onnan. Harmincöt év bujkálás után adta fel magát a rendőrségen. Azt mondta, szülőföldjén akar meghalni. Hetvenkét éves volt, mégis börtönbe zárták. (szge, i-t)