Hajnalban, hajnal előtt...

Nem hiába foglaljuk imába mindennapi kenyerünket, a kenyér valóban maga az élet. Nem mindegy tehát, milyen a minősége és mennyibe kerül. Tóth Júliát, a Péterfalva központjában működő pékség vezetője a kenyérsütésről, választott foglalkozásáról mesélt.

Mikor, hogyan indult a vállalkozás?

1998-ban raktuk le az alapköveket, amihez a „maltert” a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány adta. Rendkívül jól jött ez az anyagi támogatás, mert, ahogy a kisded is kinövi a bölcsőt, 2001-től mi is a saját lábunkra tudtunk állni. Tizenhárom fős csapatunkkal jelenleg is nap mint nap azon iparkodunk, hogy sajátos ízű, igazi, friss, csak Péterfalvára jellemző kenyér kerüljön az itt élő családok asztalára.

A pék dolga, hogy ízletes kenyeret süssön.

Ez az úgynevezett klasszikus változat. Manapság már sokkal összetettebb, szerteágazóbb a dolga. Nemcsak a minőségre kell ügyelnie, hanem sok minden másra is. Péterfalván nem mi vagyunk az egyeduralkodók, az egyetlenek, aki pékárut süt és forgalmaz. S itt már el is érkeztünk a szakma mélységéhez. Mert nem elég megsütni, el is kell azt adni, ami csak akkor megy könnyen, ha olyan áruval rukkolunk ki, amivel más nem. Ám ekkor még nem említettem azt az el nem hanyagolható tényezőt, hogy nem mindegy, milyen mennyiségű alap- és adalékanyagból készül a mindennapi. Egyébként nálunk, Péterfalván, nem csupán a sütésnek, az értékesítésnek is megvannak a maga íratlan szabályai, törvényszerűségei.

Részletezné?

Hiába sütünk mi folyamatosan, a nap mind a 24 órájában, a parasztembernek faluhelyen reggelre kell a friss kenyér. Vagyis az éjszakai műszak teljesítményén, illetve a hajnali kiszállításon múlik minden, mert ha nem érkezünk, kiszenvedünk. Jön a konkurencia, a másik pékség, aki úgy tesz lapátra minket, mint a boszorkány Jancsikát és Juliskát a mesében.

Mi a teendő?

Fejleszteni, korszerűsíteni! Mindig egy lépéssel a többiek előtt járni, még akkor is, ha azt nehezen bírja az ember zsebe. De bírni kell, mert különben teljes a kilátástalanság. Az üzemanyag, a villany, a gáz ára nem tükröződik a kenyér árában, mégis csinálom, mert szeretem, és tudom, hogy a nálam dolgozó embereknek családjuk van, el kell őket tartani és az ide szokott, az itt készülő kenyeret kedvelő vevőket sem szabad becsapnom. Nemrég állítottunk üzembe egy német gyártmányú kemencét, mely 12,5 négyzetméteren 144 kenyeret süt egyszerre, vagyis műszakonként 1008 darabot. A hozzá való lisztet a férjem, Bálint farmergazdasága termeli meg, de még így is veszteségesek vagyunk. Ha nem foglalkoznánk emellett fuvarozással is, a pékséget is be kellene zárni, amire másutt is számtalan példa van vidékünkön.