Hadszíntérré válik az emberiség bölcsője Irakban

Irak térképe az emberiség bölcsőjének térképe(Archívumi felvételek) Bár az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított műemlékeket, természeti értékeket tartalmazó listán Irak mindössze egyetlen tétellel, Hatra városának legalább 1800 éve épült monumentális romjaival szerepel, a többek által elkerülhetetlennek mondott háború nagyon sok kultúremléket sodorhat veszélybe. És e tekintetben csak részben vigasztaló, hogy Hatra az ország északi részén, a sivatag közepén, a fő közlekedési útvonalaktól és városoktól – vagyis a szóba jöhető katonai célpontoktól – meglehetősen távol található. Kevésbé lehetnek viszont biztonságban Babilon, az ókor egyik leghíresebb városának megmaradt emlékei. Még akkor is, ha a városból – amelyet a közemlékezet Hammurápi legendás törvényei, Szemirámisz (talán sosem létezett) függőkertjei, Bábel tornya vagy Nagy Sándor halála kapcsán őrzött meg – a német régészpionírok már jó száz éve számos mozdítható, ma a berlini Pergamon Múzeumban látható értéket magukkal vittek. A legendás településen, amely Bagdadtól alig 90 kilométerre északra fekszik, számos más – még ha olykor vitatott restaurációs módszerrel helyreállított – értékes emlék is van. Ilyenek például az ókori seregek felvonulási útját szegélyező egyes falak, az Istár-kapu föld alól kiásott, festetlen, ám a Berlinben láthatókhoz hasonló állatalakos téglákból álló részletei. De itt található egy hajdani görög színház is, amelyet feltételezések szerint a Bibliában is említett Bábel tornyából maradt romdomb oldalába építettek. A leletekkel kapcsolatos aggodalmakat indokolhatja, hogy a környéken – legalábbis a Financial Times londoni gazdasági napilap néhány hete közzétett térképvázlata szerint – jelentős légelhárító és hagyományos szárazföldi erők állomásoznak. Sokan tartanak a Tigris és az Eufrátesz folyók közé eső hatalmas területen zajló esetleges szárazföldi harcoktól is. Ott ugyanis több, 3 ezer évnél is idősebb város romjai találhatók. „Szinte jobban kell sajnálni azt, ami még nem látszik, vagyis a feltételezhetően a föld alatt rejlő további kincseket – ismertet egy különös szempontot Kalla Gábor, az ELTE Régészeti Intézetének docense –, hiszen itt minden domb ősi települést rejt magában. Irak nagyon kevés megmaradt monumentális emlékkel rendelkezik, mivel Mezopotámiában, az ókori Egyiptommal ellentétben, a kevésbé tartós agyagtéglával építkeztek.”

De van féltenivaló az Irak északi részén található, a – több mint 3300 éve megalakult, majd mintegy nyolcszáz éven át a Közel-Kelet vezető erejének számító – hajdani Asszír Birodalom központjaiként híressé vált városokban is. Elsősorban az északi nagyváros, a mai Moszul elővárosának is mondható valamikori Ninive, valamint Horszábád kerülhet veszélybe. A térség ugyanis több okból – az ott állomásozó iraki csapatok, illetve az USA által hadifontosságúnak minősített ipari létesítmények miatt is – potenciális célpontnak számít. A bibliai Jónás-történetből ismert Ninivében több mint 5 ezer éve élnek emberek. Az is igaz, hogy a 1820-as évektől folyó ásatások során feltárt emlékek mozdítható része ma már jórészt a londoni British Museum termeit díszíti – ráadásul az asszír birodalmi főváros mozdíthatatlan külső falait nem helyreállították, hanem a legutóbbi évtizedekben, régészetileg erősen megkérdőjelezett módon, szó szerint újjáépítették –, szakértők szerint még így is bőven van mit veszteni. Akárcsak a néhány kilométerre északabbra fekvő Horszábádban (az ókori Dúr-Sarrukín). Még akkor is, ha az időrendben harmadik asszír fővárosként számon tartott romváros legszebb márvány domborművei a párizsi Louvre-ban láthatók. Akad tudniillik még műkincs helyben is: a restaurálók itt ugyanis számos monumentális szárnyas bikát ábrázoló falrészletet eredeti szépségében tartottak meg. Veszélyeztetetté vált Asszur (ma: Es-Sarkat) is. Az egykori Asszíria vallási fővárosának számító helyen egyes ókori források szerint 34 templom és három palota állt. Közülük a kutatás még keveset tárt fel, a különböző amerikai médiumokban közzétett lista szerint viszont a városban urándúsító található. Sokan féltik a régió későbbi építészetére jellemző hatalmas, félig nyitott, ívelt előcsarnokok, az ívánok egyik legszebbikét, amely a Bagdadhoz igen közel fekvő Ktésziphón 1500 éves palotamaradványai között csodálható meg. A perzsa Szászánida-dinasztia kései korszakából megmaradt építmény – 25 métert zsaluzás nélkül átívelő csarnok – építői, hogy a beomlást biztosan elkerüljék, alul 7 méter szélesre méretezték a falakat, és az még a boltív felső, leggyengébb pontján sem keskenyebb 1 méternél. Az épület homlokzatának egy részét 1888-ban árvíz pusztította el, ma a megmaradt együttes túlélési esélyeit rontja, hogy Ktésziphón a katonai térképeken is jelzett Salman Pak repülőterének tőszomszédságában van. De az 1991-es Öböl-háború során még nem hódoltatott Bagdadban az iszlám kultúrának is van több becses emléke. Ilyen a 16. században épített, kétkupolás, négytornyú úgynevezett Aranymecset, ahol két, szentként tisztelt iszlám vallási vezető, imám sírhelye is található. A kalifák hajdani fővárosában van továbbá a Musztansziríja iszlám egyetem 13. századi épületegyüttese, a különleges boltívei okán számon tartott – ma luxusétteremként működő – Khan Murjan karavánszeráj, valamint az értékes mezopotámiai gyűjteményével világhírű Irak Múzeum.

Másféle érzékenységeket (is) sértene, ha megsérülnének a Bagdadtól délre található Kerbela vagy Najaf városának mecsetjei. Mindkettő Mohamed próféta egy közeli rokonának a sírját őrzi. „Ilyenformán a síita iszlám legszentebb helyei közé tartoznak, olyasféleképpen, mint a szunnitáknak Mekka vagy Medina” – érzékelteti a kockázatok egy újabb dimenzióját Hajnal István arabista. Innen nem messze, délnyugati irányban fekszik a feltehetően a 8. század végén épített Uhaidir vára, amelynek még ma is 17 méter magas falai egy majdnem 30 ezer négyzetméteres területet vesznek körbe. A környék sajnálatos nevezetességévé lett, hogy a romok közelében vegyi fegyverek előállítására szakosodott gyárat sejtenek. A művészettörténészek különös fontosságot tulajdonítanak a Bagdadtól északra fekvő Szamarrának is. A 830-as években létrejött helység eredetileg a kalifátusba beáramlott, a főváros arab lakosságával egyre gyakrabban konfliktusba keveredett török katonák elszállásolására szolgált. A gyors, ám nagyszabású építkezések lendületében a nyugati és keleti hatások keveredéséből „itt alakult ki az igazi iszlám stílus, megszületett a teljesen iszlám díszítőrepertoár, többek között az arabeszk” – írja Fehérvári Géza Az iszlám művészet története című monográfiájában. A nagymecset a sumer kori zikkuratokra hasonlító, körkörös lépcsőzetességgel épített, 50 méter magas, még ma is látható minarettorzója méltán lett a város szimbóluma. A szaddámi fegyverrejtegetésben állítólag fontos szerepet játszó elnöki paloták egyik itteni „példánya”, valamint az ugyancsak itt gyanított biológiaifegyver-gyár azonban – mondják – túlságosan is veszélyes közelségben van.

A pusztítással kapcsolatos félelmek nem alaptalanok. Egy 1991-es, tudósok által kezdeményezett amerikai vizsgálat szerint az Öböl-háború alatt, a bombázásokban számos műemlék megsérült – a felsoroltak közül például a Musztansziríja egyetem, az Irak Múzeum és feltehetően a ktésziphóni palota is. De volt más intő jel is. Három és fél évvel ezelőtt, 1999 augusztusában brit és amerikai bombák találták el a Moszul közelében egy hegyen fekvő, a 4. századból származó – a keresztények által Mezopotámia Lourdes-jaként számon tartott – Szent Máté-kolostort, amelyben állítólag az evangélista sírja található. A mai napig nem tisztázódott, hogyan kerülhetett sor a halálos áldozatokat is követelő incidensre, ami csak azon példázatok sorát szaporítja, miszerint egy háború idején a harcmezőkön a katonai célpontok közelében fekvő műemlékek a nemzetközi egyezmények ellenére (lásd ĺrott malaszt című írásunkat) sincsenek biztonságban. Az meg ennek fényében figyelemre méltó tény, hogy Irakban – a már említett amerikai vizsgálat szerint – mintegy 10 ezer jelentős régészeti lelőhely található harcászati szempontból kitüntetett helyen. (A HVG nyomán)