Ha már hitel, legyen kövér!

Vásárolni jó, mi több, hazafias kötelesség az Amerikai Egyesült Államokban. Az új számítógép, a nagyobb autó, az elegáns estélyi cipő jó a vevőnek és használ a gazdaságnak, tehát előre! A dolognak egy aprócska bibije van: hónap végén jön a számla. Az amerikai családok egyre jobban eladósodnak. Az ország már kilencezermilliárd dollárral tartozik a bankoknak, de emiatt egyelőre se a polgárok, se a pénzintézetek nem aggódnak.

A hitel mára az amerikai életforma természetes velejárója lett. Az amerikaiak csaknem harmada úgy véli, hogy sosem fogja tudni teljesen visszafizetni a tartozását. A költekezési szokásokra különösen nagy hatással volt a hitelkártya elterjedése. Amióta a vásárláshoz nem kell bankjegy, mindenki sokkal könnyedébben szórja a pénzt. Csak a hitelkártyákhoz kapcsolódó számlákon háztartásonként több mint 9200 dollárt görgetnek hónapról hónapra. A kártyások csaknem kétharmada nem fizeti ki a hónap közben felgyűlt teljes adósságot, hanem csak a teljes összeg két-három százalékát és a havi kamatot törleszti. Ötezer dollár visszafizetése így 32 évbe telik.

Az eladósodottság az egyetemisták körében is egyre általánosabb. Több mint háromnegyedüknek van hitelkártyája. A Minnesotai Egyetemen már hiteltanácsadót kértek fel, mert a felmérések szerint a túl sokkal tartozó diákok hajlamossá válnak a depresszióra, az italra, a dohányzásra és a rossz jegyekre. A tanácsadóhoz fordulóknak átlagosan öt évre van szükségük, hogy visszafizessék tartozásukat. – A hitel járvány – mondja a szakértő, idézve egy olyan diák esetét, aki egy hét alatt két hitelkártya-szerződést kötött, mert a bankok ingyencsokit adtak az aláíráskor.

A hitelfelvétel Amerikában korántsem a gazdagok passziója. A legszegényebb családok több mint negyede teljes bevétele több mint 40 százalékát fordítja törlesztésre. Évente 1,6 millióan jelentenek csődöt – de használt autót akkor is lehet hitelre kapni, ha az emberrel már egyetlen bank sem áll szóba.

Az amerikaiakhoz képest a németek jóval visszafogottabban költekeznek. A statisztikák szerint még így is hárommillió háztartás (vagyis az összes nyolc százaléka) súlyosan eladósodott: és csaknem ennyien vészesen közel állnak ehhez. A németek negyede nem fizeti időben a számláit: a lakbér- és a rezsiköltséget általában kiegyenlítik, de a közlekedési bírságokkal, az orvosi, illetve a mobilszámlákkal gyakran adósok maradnak, arra hivatkozva, hogy „ezekre már nem jut pénz“. Az eladósodás főként az utóbbi tíz évben és egyértelműen a hitelkártyák elterjedése óta növekedett meg. A fizetési nehézségek hátterében általában munkanélküliség, válás, betegség áll. A súlyosan eladósodottak számára külön tanácsadó hálózat működik, amely elsősorban azt tudatosítja az emberekben, hogy ettől még nem kell szégyenkezniük, az eladósodás mindenkivel előfordulhat. A hitelből élés a mai gazdaság alapja, érvelnek, számos szektor erre épül: például az eladott új autók 70 százalékát részben vagy egészben kölcsönökből finanszírozzák. Tehát önmagában az, hogy valaki hitelt vesz föl, teljesen természetes. Az adósságból akkor válik probléma, amikor az ember nem tudja tovább fizetni a törlesztőrészleteket, anélkül, hogy saját megélhetését veszélyeztetné. Az adósnak ilyenkor is a családja megélhetését kell szem előtt tartania, és csak másodsorban a hitelezőkkel foglalkoznia – állítják az adósság-tanácsadók. Megnyugtatásul azt is közlik, hogy „szimpla adósságok“ miatt senkit sem vetnek börtönbe, hiába fenyegetőznek ezzel a hitelezők. Az adósságiparág persze újabb üzletágat is kitermelt, az interneten nem egy könyvet hirdetnek, ami útmutatóul szolgál arra, hogy miként lehet egyszer s mindenkorra leszámolni a hitelezőkkel fizetés nélkül.

2004. október