Ha kedves az életed, ne menj Moszulba!

Duhok, ez az álmos, magát városnak álcázó konzervatív falu még a terroristákon is kifogott. Itt csak a kereskedelem tombol. Elsősorban török cégek igyekeznek bevenni a frissen megnyílt piac végvárát, de óvatosan érdeklődnek európaiak is.

Két éve Duhok két internetkávézóval büszkélkedhetett, ma szinte minden sarkon vendégre vár egy-egy új kávézó. Az eddig betiltott internet a legújabb divat egész Irakban. Csak Tikritben nem volt hajlandó bevezetni egyetlen cég sem.

A boltok kínálata még a tavalyinál is választékosabb. Az áruházban azt kérdezi az eladó, mégis mi lenne az a salad dressing, meg a maple syrup palacsintához, amit a főnök hirtelen felbuzdulásában beszerzett. Ha szerencséje van, el tudja adni az amerikaiaknak. Bár itt belőlük mostanában nem sokat látni, szinte teljesen eltűntek az utcákról. Csak a mosoda előtt parkol egy amerikai dzsip, hogy elvigye a frissen vasalt egyenruhákat.

Az amerikaiak helyett itt vannak az iraki hadsereg kurd egységeinek katonái, a hajdani pesmergák. Új egyenruhájuk viszont megszólalásig hasonlít az amerikai uniformisra.

Amúgy Duhok a béke szigete az iraki események viharos tengerében. Az egykori belső határon még az ősszel újra felállították az alig pár hónappal korábban megszüntetett ellenőrző pontot, miután feltartóztattak két TNT-vel megrakott arab gépkocsit.

Állítólag a Mazit, a „Közel-Kelet legnagyobb szupermarketjét”, illetve a piacot készültek felrobbantani. Az ellenőrző ponton már sokan fennakadtak, „baráti” arab országokból is. Mint az a jemeni fiatalember is, aki arra hivatkozott, hogy áldozati birkát akart vágni a mecsetben. Csakhogy a kurdoknál és általában az észak-irakiaknál nem dívik ez a rituálé. Most már csak a családostul érkező arabokat engedik be. Az itt dolgozó, egyedülálló fiatal arab férfiakat kitiltották a városból.

Duhokot eddig alig érintették az Irak többi vidékét megrázó szörnyűségek. A duhoki burszán, vagyis a pénzváltók piacán a bevált asszír (nesztoriánus keresztény) pénzváltó odúja tele van kurdul nem beszélő keresztényekkel. Bagdadi menekültek. Érdekes, mind a síitákat szidják, nem pedig a szintén nem túl békés, és a közelmúltig hatalmon volt szunnitákat. Egyikük hat hónapja érkezett Duhokba, miután nyolcéves fiát elrabolta az egyik szomszédja. Csodával határos módon – amerikai és iraki rendőri segítséggel – sikerült a gyereket 21 nap után visszakapnia. De Bagdadból elege lett a családnak, visszatértek az évtizedekkel ezelőtt elhagyott Kurdisztánba. Sokan követték a példájukat.

A videoboltban üldögélő fiatalember pár napja érkezett Bagdadból. Duhoki, de a fővárosban dolgozott, amíg április elején az asz-Szadrot éltető síita zavargások ki nem törtek.

– A háború miatt jöttem el – mondja ezekre az eseményekre utalva. Moszulban sokkal rosszabb a helyzet. A város kurd lakosai mondták is: rosszul tették az amerikaiak, hogy nem szedték össze az ottani arabok fegyvereit. Le kellett zárni a belvárost és az egyetem környékét az asz-Szadrot éltető tüntetők miatt. Igaz, ő szélsőséges síita, a moszuliak pedig inkább szélsőséges szunniták, vagyis halálos ellenségek, de a kurdok szerint most a moszuliaknak elég, ha valaki Amerika-ellenes. A Moszulba vezető utat állítólag lezárták a pesmergák. A nőegylet elnöke szerint a városban kijárási tilalmat rendeltek el, pár napja kiirtottak egy egész kurd családot. A családfő az iraki Vörös Félhold egyik helyi szervezetét vezette.

Külön színfolttal szolgáltak a volt duhoki polgármester hívei. Az új, arab polgármestert még tavaly májusban választották. Nem éppen patyolattiszta a múltja: ezredes volt az iraki hadseregben. Igaz, a bátyját kivégezte Szaddám Huszein, történetesen lopásért.

Amikor pár napja Moszulban merényletet kíséreltek meg Neszrin Musztafa Sziddik al-Barvari, az ideiglenes kormány egyetlen kurd miniszternője ellen, kitört a botrány. A program biztonsági okokból titkos volt, de mégis kiszivárgott az információ. A merénylőket korábban a polgármester testőreinek társaságában látták. A polgármestert elmozdították, és átmenetileg kurd helyettese vette át a város vezetését. Erre pár tucat fegyveres a városháza elé vonult, hogy megvédje az arab polgármester jogait...

Akárhogy is, az idén egy dologban mindenki egyetért: én, mint szőke külföldi nő, semmi szín alatt ne menjek Moszulba. Vagy megölnek, vagy elrabolnak. Vagy mindkettő.

Duhok, 2004. április