Gyakori a családi erőszak

„A nők ellen a világ minden országában követnek el erőszakot: ott is, ahol fegyveres konfliktusok vannak, és ott is, ahol évtizedek óta demokráciával dicsekednek. Számos államban a nyilvánosság nem értesül a nők elleni erőszakos megnyilvánulásokról, vagy azt gondolják, hogy a nők jogai nem tartoznak a legfontosabb kérdések közé, ezért nem is foglalkoznak velük, nem figyelnek az áldozatok segélykiáltásaira” – mutatott rá Ingrid Králová, az Amnesty International emberijogi szervezet munkatársa. Világszerte ismert tény, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak; kevesebb vagyonnal rendelkeznek, nehezebben tudják érvényesíteni a művelődéshez, munkavállaláshoz, egészségügyi ellátáshoz való jogukat; kisebb a társadalmi, gazdasági és politikai hatalmuk. Ennek következtében ha bántalmazzák őket, nehezen tudnak védekezni, hivatalos panaszt emelni. A nemzetközi emberjogi egyezményekben ugyan megfogalmazódik, hogy minden államnak megfelelő lépéseket kell tennie, meg kell torolnia az erőszakos bűncselekményeket – tekintet nélkül arra, hogy állami alkalmazottak vagy magánszemélyek követik-e el, ezzel szemben a gyakorlatban az igazságszolgáltatás nem mindig a megkínzott, bántalmazott nők oldalán áll.

Megdöbbentő, hogy a nők számára éppen azok a férfiak jelentik a legnagyobb veszélyt, akiket jól ismernek: férjük, rokonuk, ismerősük. A statisztikai adatok az egyes országokban némileg eltérnek, ám a nők szenvedései, a kínzás módja általában ugyanaz. A háztartásokban elkövetett erőszakot nemrég még a család belügyének tartották, miközben az otthon több ezer aszszonynak a poklot jelentette. A háztartásokban elkövetett erőszak nemcsak fizikai, hanem pszichikai következményekkel is jár Az erőszakoskodó kizárólagos célja: megalázni, degradálni, megijeszteni, engedelmességre kényszeríteni a gyengébbet. A Világbank adatai szerint a nők 20 %-ának már volt része szexuális és pszichikai zaklatásban. Nők millióit még ma is elzárják az oktatástól, minimális egészségügyi ellátásban sem részesülnek, nem kapnak jogvédelmet. Fejlett társadalmakban is általános, hogy a gyengébb nem képviselőinek azonos munkáért kevesebb bért fizetnek, s nők ritkábban kerülnek vezető pozícióba.

A nők elleni erőszak sokba kerül a társadalomnak; az egészségügyi ellátás, az elmulasztott munkaórák, a jogi eljárás költségei, a bántalmazott nők számára fenntartott otthonok, a válások költségei együttesen hatalmas összegekre rúgnak. A Világbank becslései szerint az ipari országokban a nők elleni erőszak a 15-44 éves nők minden öt egészséges életévéből legalább egyet elvesz. Fékezi a gazdasági-társadalmi fejlődést, ha a nőket kizárják az oktatásból. Azok az országok, ahol minden négy férfi diákra három vagy kevesebb női diák jut, 25 százalékkal alacsonyabb egy főre jutó GDP-re számíthatnak, mint azok, ahol egyforma eséllyel tanulhatnak nők és férfiak. A jövő generációk, illetve az egész század jövője szorosan összefügg a jelenlegi fiatal nők jövőjével, és bár az európai nők nagy műveltségre tehetnek szert, ezt azonban a gyakorlatban nehezen tudják hasznosítani. Nálunk is pozitív intézkedéseket kellene bevezetni, csakhogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 12. cikkelye nem tesz lehetővé semmilyen megkülönböztetést. Alkotmányunk a polgári egyenlőségre hivatkozik, és kimondja: nemzetiségi, faji, nemi vagy egyéb hovatartozás miatt senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe, ugyanakkor előnyökhöz sem juthat. (sza)