Gregorián énekek pulykáknak

Majd minden kultúra, nemzet történetében fellelhető olyan ünnep, amikor az emberek kinyilvánítják a bőséges termés felett érzett örömüket, hálájukat. Az Amerikai Egyesült Államokban ilyen a minden év novemberének utolsó csütörtökén tartott Hálaadás Ünnepe (Thanksgiving Day), melynek eredete az első amerikai telepesek koráig vezethető vissza. 1620. szeptember 16-án indult Plymouth kikötőjéből Észak-Amerikába a Mayflower (Galagonyavirág) nevű hajó, fedélzetén az első angol puritán kivándorlókkal. Az utasok eltökélt szándéka volt, hogy az Új Világban keressenek boldogulást, s amikor december 21-én kikötöttek a későbbi (észak-amerikai) Plymouthban, létrehozták kolóniájukat.

Az őstelepesek a mai Massachusetts állam területén igen nehéz körülmények között kezdték új életüket. Az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, soraikat súlyos betegségek tizedelték, melyek következtében a 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat. Tavasszal indiánok tanították őket a növénytermesztés és a vadászat fortélyaira, s mindennek nyomán 1621 őszén bőséges termést takaríthattak be. Örömük s hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta.

A következő években-évtizedekben rendszeressé váltak a telepesek hálaadó aratási ünnepei, bár még nem az összes gyarmaton. Az Egyesült Államok függetlenségének kinyilvánítását követően a Kongresszus javaslatot tett egy évente tartandó, az egész nemzetre érvényes hálaadási ünnepnapra, George Washington deklarálta is ezt 1789-ben. 1863-ban Abraham Lincoln – keresve a polgárháború borzalmai közt a nemzet egyesítésének módozatait – Hálaadási Proklamációt adott ki, amelyben november utolsó csütörtökét a Hálaadás Napjává nyilvánította. A Hálaadás azonban sokáig amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig, amikor is november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét hivatalosan is az ünnep napjává, egyben nemzeti ünneppé nyilvánította.

Jóllehet az ünnep köztudottan az Új Világba érkezett ősöktől eredeztethető, nemrégiben egy floridai professzor azzal a meglepő felfedezéssel állt elő, hogy a Hálaadás Napját a spanyol gyarmatosítók már 1565-ben megünnepelték Floridában, 56 évvel azelőtt, hogy azt Plymouthban a brit telepesek meghonosították volna. Mindenesetre tény: a nagy történelmi múlttal és hagyományokkal rendelkező évforduló a karácsony mellett ma is a második legnépszerűbb családi ünnep az Egyesült Államokban, amelyet az amerikaiak munkaszünettel és a hagyományos pulykasült „társaságában“ töltenek el.

A „pulykaszezon” kezdetén érdekes felfedezéssel, pulykanyugtató CD-vel rukkoltak elő Nagy-Britanniában.

A pulykaméregtelenítőnek is mondható lemezről gregorián énekek, bálnafüttyök és erdei lombsusogás segít a tenyésztőknek abban, hogy pulykáik nyugodtak maradjanak a kivégzésük előtti időszakban. A CD így a pulykák hattyúdala. Geoff Hemus brit gazda már meg is tartotta a lemezbemutatót igen népes, 3500 pulykás közönség előtt. „A nyugtató CD-től először kicsit idegesek lettek, a szokásosnál is hangosabban hurukkoltak. Azután se csüccsentek le keresztbe tett lábbal, nem hevertek el álmodozón, de visszanyerték magabiztosságukat“ – mondta Hemus.

A pulykanyugtató CD egyúttal pulykahízató meg gazdagazdagító. Az állatok ugyanis, ha kevésbé feszültek, jobban esznek és kövérebbre híznak, amitől kövérebb lesz a gazda pénztárcája.

Még nem tudni, hogy a CD-ről melyik szám rukkol a pulykák sikerlistájának elejére, de a gazdaszövetség azt tervezi, hogy komoly felmérést végez, és december derekára kihirdeti az eredményt. Az igazán pulykafülbemászó melódiák meglelése azért fontos, hogy kirobbanó siker esetén az újabb CD-t ennek figyelembevételével szerkeszthessék.