George Bush és a Vulcanusok

Vulcanusról, a tűz római istenéről nevezték el csoportjukat azok az amerikai politikai személyiségek, a Pentagon egykori munkatársai, akik ma, George W. Bush elnöksége alatt meghatározzák az amerikai külpolitikát – derül ki az amerikai könyvpiac egyik újdonságából.

A Vulcanusok csoportosulása magában foglalja Dick Cheney alelnököt, Donald Rumsfeld védelmi minisztert és helyettesét, Paul Wolfowitzot, Colin Powell külügyminisztert és helyettesét, Richard Hermitage-et, valamint Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadót.

James Mann, akinek „Rise of the Vulcans, the History of Bush’s Cabinet War” (A Vulcanusok felemelkedése, Bush kabinetháborújának története) című könyve márciusban jelent meg az Egyesült Államokban, kifejti, hogy a csoport tagjai a 2000-es elnökválasztás során adták maguknak a római tűzisten nevét.

Ez a név a szerző, a Los Angeles Times című amerikai lap volt munkatársa szerint „tökéletesen megfelel annak a képnek, amelyet a csoport tagjai Bush külpolitikájáról akarnak kialakítani, a hatalomra, az eltökéltségre és a kitartásra helyezve a hangsúlyt.”

A politikusoknak ezt a nemzedékét elődeitől a katonai jelleg különbözteti meg, mivel valamennyien dolgoztak a hadügyminisztériumban, vagy annak számára. „Mindenekelőtt a katonai erőt tartják fontosnak” – írja James Mann.

Cheney korábban védelmi miniszter volt, és Powell, akiről sokszor állítják, hogy elszigetelt helyzetben van a kormányzaton belül, szorosan együttműködött vele, amikor az amerikai hadsereg legmagasabb beosztásában dolgozott.

Világszemléletük a hatvanas években alakult ki Leo Strauss politológus professzor befolyására, „olyan Amerikát akarnak, amely sebezhetetlen, amely olyan hatalmas katonai erővel rendelkezik, hogy nincs már szüksége kompromisszumokra vagy kiegyezésekre más országokkal, hacsak maga nem dönt ezek szükségessége mellett” – fejti ki Mann.

Könyve, amelynek alaposságát és objektivitását egybehangzóan méltatták az amerikai kritikusok, részletesen kifejti, miként segítette egymást a hat ember Nixon, Ford, Reagan és az idősebb Bush republikánus kormányzatainak idején, mielőtt – mint Mann megemlíti, „a külpolitikában tapasztalatlan” – George W. Bush köré sorakoztak fel.

A szerző szerint a „héja” Cheney, Rumsfeld, Wolfowitz, s a „galamb” Powell és Armitage közötti nézeteltérések, amelyekről igen sokat ír a sajtó, csupán viszonylagosak, miközben Rice a középvonalat képviseli. „Ezek a nézeteltérések néha látványosak, „de nem feledtethetik egyetértésüket a lényeg tekintetében”.

A Vulcanusok derűlátóan ítélik meg az Egyesült Államok jövőjét, és szilárdan hiszik, hogy „hatalmuk és eszméik globális értelemben a világ javát szolgálják” – foglalja össze könyvének mondanivalóját James Mann.

A szerző szerint a 2001. szeptember 11-i merényletek „csak meggyorsították” a Bush-kormányzat lépéseit a nemzetbiztonsági politika felülvizsgálatára.

Az Irak megtámadására vonatkozó döntés a „megelőző háborúra” vonatkozó koncepciójuk első alkalmazása volt, és a gyakorlatban illusztrálta a Vulcanusok világának minden kulcsfontosságú elemét – hangsúlyozza Mann.

A szerző szerint azonban bármi történjék is Irakban az elkövetkező hónapok során, nem várható, hogy a Vulcanus csoport minden tagja részt venne 2005-ben George W. Bush esetleges második kormányzatában. Powell és Armitage szerinte távozni fog, Cheney marad és Rice feltehetően külügyminiszterré lép elő. Ami Donald Rumsfeld (és Wolfowitz) jövőjét illeti, erről Mann szerint még semmit sem lehet tudni.