Fűnyírók az út mentén

A cannabis eredeti termőterülete a Himalája déli oldala, ahol szikrázó napsütésben, mindennap friss esővel növekedhet nyáron. Igen sokoldalú növény, ősidők óta magvaiból étel, kiváló rostjaiból kötél, erős szárából támaszték és bot készült. A marihuánát és a hasist Indiába exportálták, kis teázókban árulták, és persze szívták, elsősorban fájdalomcsillapítóként idősek és reumások.

Indiától Törökországig 1965-ben futótűzként terjedt a hír, hogy Nepálban legális és olcsó a gandzsa és a hasis. Az év végére már rengetegen érkeztek a nyugodt kis országba – hippikörökben az 1965-ös katmandui karácsony valóságos legenda, a régi szép idők jelképe. Persze sokan itt is ragadtak a himalájai Shangri Lában, az elveszett paradicsomban. Megnyíltak a hasisbárok, ahol hasisos joghurtitalokkal, hasissütikkel és – csokoládéval juthattak vidám kalóriákhoz az utazók.

A Nixon-kormányzat a hetvenes évek elején felfigyelt a jelenségre, és attól tartván, hogy túl sok fiatal vándorol ki Katmanduba, tízmillió dollár „támogatást” adott a nepáli kormánynak, hogy tiltsa be a növény termesztését. Ennek eredménye, a teljes tilalom, annak tipikus példája, amikor a jog nem követi a társadalom helyzetét. Körülbelül olyan itt betiltani a gandzsa termesztését és szívását, mintha nálunk a szőlőtermesztést és a borivást próbálnák megszüntetni. Tanulmányok rámutattak, a törvény miatt hagyományosan gandzsatermesztő vidékeken családok mentek tönkre, falvak néptelenedtek el.

Nem csoda, hogy a leginkább érintett területről, Nyugat-Nepálból indult ki nyolc esztendeje a helyi maoista mozgalom, amely később az egész országot lángba borította (a gerilláktól egyébként Kína határozottan elhatárolódik). Természetesen így tovább folyik a termesztés, de már a bűnözők és a gerillák ellenőrzése alatt. Ők úgy biztosítják maguknak a piacot, hogy lefizetik a helyzetet ellenőrizni amúgy sem képes rendőröket – ezzel növelve a korrupciót. Politikusok is részesednek a pénzből, ez is csak tovább bomlasztja az ország közmorálját. Jellemző a helyzetre, ahogy a gerillák által sakkban tartott és lefizetett rendőrség razziázik. Ilyenkor csak levágják a növényeket, de nem égetik el. A termesztők a „razzia” után összemosolyognak, mivel a rendőrök aratták le nekik a termést – nekik csak össze kell szedniük. A romló közbiztonság, elszegényedés miatt a gandzsatermesztés visszatérőben van, becslések szerint évente háromezer tonna marihuánát és hasist termelnek az országban. A Time magazin szerint, ha a kokaint behelyettesítjük a marihuánával, Kolumbiához hasonló helyzet körvonalazódik Nepálban – az ultrabalos gerillák védelmezik az illegális termesztőket, akik azért kényszerülnek erre, mert nincsen más megélhetésük.

Nepál hagyományosan toleráns ország, ha vallásokról és szokásokról van szó, tanulni lehetne tőle. A hindu templomokat ugyanúgy használják a buddhisták is imára, és ez fordítva is igaz. Az amerikaiaknak sikerült elhinteni az intolerancia magvait. „Mi sem tiltjuk be a marhahús evését, bár szent állat számunkra a tehén. Akkor miért betiltani a gandzsát?” – olvastam valahol egy elfogott falusi földműves termesztő véleményét. Mostanában érezhetően a muzulmánokra jár rá jobban a rúd.

Persze, mindez lényegében nem változtatott sokat a lakosság zömét kitevő falusi emberek és a marihuána viszonyán. Kelet-Nepál, a limbuk földje a világ utolsó vidéke, ahol a kendert még nagyjából úgy használják, ahogy tették azt évezredeken át. Itt, távol minden úttól és bűnbandától, a hegyek ölelésében az élet része: eledelt, takarmányt, gyógyszert nyújtó, igazi haszonnövény. Állatoknak adják, ha azok étvágytalanok, hasfájásra főzetet készítenek belőle, azokon a „bizonyos napokon” ajánlják a nőknek.

Van még egy réteg, amely mit sem változtatott szokásain a szabályozás óta. Ők a szaduk, a hindu szent emberek, akiket – ha igaziak – tisztelet övez, békén hagyják őket. Mint a bor a keresztényeknél, a gandzsa a hinduknál vált a vallás szerves részévé – a párhuzam merésznek tűnhet, de így van. A legtöbb szent ember istene Siva, a hindu vallás teremtő ereje. Siva hasismámorban táncolva hozta létre a világot, így a szaduk szertartásának is gyakran része a marihuána fogyasztása. Természetesen a show-szaduk, akik alamizsnáért, baksisért játszszák el szerepüket, sokszor drogdílerkednek is sáfrányszínű leplük alatt: két ima között árulják a gandzsát.

Nem mondhatni azonban, hogy boldog és kiegyensúlyozott mindenki a marihuánának köszönhetően. Az is természetes, hogy nem egy életet tett tönkre a mindennapos marihuánabódulat. A fővárosban olcsón lehet füvet kapni, kis mennyiség birtoklása nem számít bűncselekménynek. ĺgy itt és más városokban a fiatalok a fő veszélyeztetettek, akik a riasztó munkanélküliség elől menekülnek pótmegoldásokhoz. Körükben Bob Marley a nagy sztár, a Rastaman, aki legendásan nagy fogyasztó volt.

Talán pontosabb képet kapunk viszont akkor, ha az alkohol pusztító erejével hasonlítjuk össze a marihuánafogyasztást. Az alkohol sokkal jobban elfogadott Ázsiában, talán éppen a legalitása miatt. Igen ám, de az ázsiaiak kevésbé bírják az alkoholt – a két tényező együtt óriási veszélyt rejt magában. Szakértők egyetértenek, hogy az alkoholizmus a legnagyobb egészségügyi probléma jelenleg Nepálban – mellette eltörpül a marihuánafüggők száma.

Talán egy kis csoport található az országban, amely legálisan profitál a tiltásból. Ők a „fűnyírók”, a főváros gyomtalanító brigádja. Az alsó kasztból származó, cserzett bőrű munkások a város főútján (a rengeteg cannabisbokor miatt Marihuána Sugárútnak aposztrofált), a Ring Road mentén haladnak végig, khukrijukkal, a híres gurka késsel csapkodnak. A hosszú körúton háromhavonta érnek körbe – ekkorra mindig új, méteres bokrokat találnak az út mentén. Győz a természet.