(F)elszabadult indulatok

„Pozsony felett már a szabad Csehszlovákia zászlaja leng. Lerójuk tiszteletünket a hősi Vörös Hadsereg előtt, amely előkészítette számunkra a mai örömteli pillanatokat, amely győzedelmes úton jött végig a Volgától egészen az Oderáig és most Berlin kapui előtt áll. Mély hálaérzettel emlékezünk az egész szovjet népre, amely példa nélküli áldozatkészségével ily hosszú időn keresztül a legnagyobb áldozatokat hozta, emlékezünk a nagy szovjet államférfiakra – elsősorban Sztálin marsallra – , akik rendkívüli megértéssel támogatták küzdelmünket, s előkészítették a csehszlovák kérdés szerencsés megoldását és teljes felszabadításunkat”.

Egy nappal azután, hogy 1945. április 4-én Pozsonyban és gyakorlatilag egész Szlovákia területén elült a harci zaj, az első háború utáni csehszlovák kormány kassai programjában így üdvözölték a felszabadulást. A kormányprogram a lelkes szavak után komorabb, vészjóslóbb tónusban folytatja: „Államunknak (...) a pangermánizmus elleni ősi küzdelemből szláv államként kell kiindulnia, ezért meg kell szabadulnia a német és a magyar nemzetiségi kisebbség minden illojális elemétől” – áll a dokumentumban. Igaz, megjegyzi, az „államunkhoz hű maradó” magyarokra és németekre ez nem vonatkozik, ám a későbbi fejlemények igazolták, mennyire képlékenyen kezelték e kivétel-kitételt. (kor)