Panoráma

Félmúlt, haraggal és elfogultsággal

A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt bevezetett gyors és mélyreható változtatásoknak és a magyar történelmi hagyományokkal szinte minden módon és ponton szakító proletárdiktatúra erőszakos módszereinek – különösen a vörösterrornak – köszönhetően az 1919-es Kommün megítélése a Horthy-korszakban mindvégig a negatív és a szélsőségesen negatív közötti skálán mozgott.
ÚJ SZÓ ONLINE

2019. július 7. 20:04

Csunderlik Péter

Csunderlik Péter nemrég megjelent monográfiájában arra vállalkozott, hogy többnyire az 1945-ben betiltott „fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékeket” elemző módon megvizsgálva áttekintse, csoportosítsa és elemezze a Tanácsköztársaságról a bukását követő évtizedben felsorakoztatott érveket. 

A Politikatörténeti Intézet kutatója és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója pamfletekre és visszaemlékezésekre alapozva azt kutatta, hogy milyen képet állítottak ki az ellenforradalom első évtizedének memoárírói, röpirat- és elbeszélésszerzői a magyarországi proletárdiktatúráról. Hogyan értelmezték a közelmúlt történelmét és a markáns, antibolsevik légkörben született írásokban milyen klisék, metaforák és toposzok jelentek meg, ezek hogy egészítették ki, vagy erősítették fel egymást és milyen jelentésmódosulásokon mentek keresztül. Összességében a perspektívák megértése mellett arra kereste a választ, hogy ezekből a felelősségkereső, leleplezőnek szánt és önfényező – állítása szerint hosszú távon „lélekrabló füzetekből” – milyen általános ismeretek nyerhetők a proletárdiktatúra recepciótörténetére vonatkoztatva.

A vörös és fekete

Más országok szerencsésebb történelmi fejlődési pályájától eltérően a huszadik századi magyar történelem menete nem alakult kiegyensúlyozottan és egyenletesen. A múlt századi magyar história sajnálatosan „gazdag” törésekben, éles politikai fordulatokban és az egymást váltó markánsan eltérő világképű rendszereket követő újrakezdési kísérletekben. Általános jelenség, hogy a legutóbbi – 1989/90-es rendszerváltás hazai tapasztalatainak kivételével – az egyes hatalmi-politikai berendezkedések erőszakos úton dőltek meg és múltak ki. A Monarchia és benne a történelmi magyar állam végét az első világháborús vereség eredményezte, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását a román hadsereg győzelme, a negyedszázados Horthy-korszakét pedig a második világháború kataklizmája okozta. A lezajlott rendszerváltásokat követően az egyes rendszerek magukat mindenkor rendre szebbnek és jobbnak mutatták, mint amilyenek, ezzel párhuzamosan pedig a bukott és általuk felváltott világot az indokoltnál is sötétebb színekkel és tónusokkal festik meg. Ez egyszerre kényszerű igazodás a megváltozott geopolitikai környezet domináns hatalmának ideológiájához, egyszerre önmaga legitimációjának növelése a korábbi rendszer befeketítése és sajátja megszépítése árán. Különösen igaz ez a megállapítás, ha a Magyarországi Tanácsköztársaság megítélésének példáját vizsgáljuk meg a bukását követő évtizedben. 

Források, módszer, szerzők

Csunderlik elemzési célra a Politikatörténeti Intézet Könyvtárában, az Országgyűlési Könyvtár könyvállományában, valamint az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiban fellelhető – 1945-ben tiltólistára került – ellenforradalmi sajtótermékekből választott ki 60 kiadványt. Ezek mindegyike valamikor 1919–1929 között jelent meg, azaz érdeklődésének választott időhatára a Tanácskormány 1919. augusztus eleji bukásától a Bethlen-korszak utolsó szakaszáig – az első zsigeri reakcióktól az addigra már kanonizálódott Tanácsköztársaság-képekig terjedt. A felhasznált memoárok és beszámolók tehát nem a korszak elején kiadott szakmunkák és a jobbára ismert, esetenként eddig is forgatható naplók, vagy naplószerű elbeszélések, hanem legjobb esetben is másodlagos szakirodalmak. Csunderlik olyan szövegeket emelt le a könyvtárak polcairól, amelyeket a Horthy-korszakban még olvastak, de az indexre kerülésüket követően ritkán, vagy egyáltalán nem szerepeltek eddig a Tanácsköztársasággal foglalkozó történeti kutatások fókuszában, mára pedig jelentős részük már a szakkutatók számára sem ismert. Csunderlik elemzési módszere az összehasonlítás és a csoportosítás. Az általa vizsgált munkák szerzői többnyire szelektíven egyes jellegzetes epizódokat emelnek ki a történtek közül, visszatérő motívum a Kommün esztelenségének hangoztatása és annak kiemelése, hogy intézkedései szembe mentek a józan ésszel, és az is megállapítható, hogy annak érdekében, hogy olvasóikat meggyőzzék állításaikról, gyakran hivatkoznak az „amint az köztudott”, „közismert” és más, az ellenőrizhetőséget elkenő formulákra. Ami a szerzőket illeti, elég vegyes képet kapunk. Akadnak hírlapírók, szerkesztők, a lefülelt, vagy levert ellenforradalmi szervezkedések vezetői, katonatisztek, a Tanácskormány néhány funkcionáriusa, de polgári pártvezetők és írók is. Közülük különösen érdekesek azok a rendhagyó beszámolók, röpiratok és füzetek, amelyeknek a szerzői valamilyen szerepet is játszottak a proletárdiktatúra előtt vagy alatt: így előfordul a Kommunisták Magyarországi Pártjából idejekorán „kiugrott” párttag, a Forradalmi Kormányzótanácsban pár hétig földművelésügyi népbiztosi pozíciót betöltő proletárköltő, Csizmadia Sándor, vagy a proletárdiktatúra alatt letartóztatott volt budapesti rendőrfőkapitány. Akadnak szövegek, amelyekben az önigazolási szándék is hangsúlyosan jelen van, azaz a szerző egyoldalúan elítélő krónikáját arra használta fel, hogy saját maga egykorú működését pozitív színekben fesse meg, vagy munkájával sikeresen cáfolja meg az őt ért rágalmakat.

Indulatok, felelősök és legendák

A felhasznált szövegek legkisebb közös többszöröse az antibolsevizmus és a düh. A röviddel az események hatása alatti indulat-irodalom mögötti felhajtóerő a felelősségkeresés és a leleplezés szándékából táplálkozott. Csunderlik analízise szerint a vizsgált munkákban a Tanácsköztársaság minősítésére előszeretettel használtak erőteljes emocionális jelzőket – sok esetben már a címben megelőlegezve és sulykolva a zanzásított tartalmi összefoglalót („véres”, „halálos”, „rémes”) – de más retorikai, és hatáskeltő eszközökkel is operáltak, mint amilyen az olvasó jóindulatának megnyerése szolgáló alázatossági formulák alkalmazása.
A kötetében a szerző komoly teret szentel a Tanácsköztársaság legkülönfélébb aspektusaira adott magyarázatok bemutatásának és a kikiáltásától a bukásáig rendszerezi az egyes szerzők érvkészletét. A Tanácsköztársaság létrejötte miatt sokan az első világháború előtti liberális parlamenti berendezkedést okolták, és voltak, akik a dualizmus megengedő magyar politikája bűnéül rótták fel, hogy a „zsidók” átvehették az uralmat Magyarországon. Ez utóbbi – az antiszemita toposzok sorát gazdagító – egytényezős magyarázatokban a zsidók rendszerint haszonleső, parazitaként ábrázolódtak, akik a „befogadó” többségi magyar politika ellenére nem azonosultak a nemzet igazi céljaival, hanem a gazdasági hatalom megszerzését követően befolyásukat immár politikai-hatalmi tőkére akarták konvertálni. Az intenzív bűnbakkeresésben a leminősítő jelzőkből jutott Tisza Istvánnak és Károlyi Mihálynak is, a felhasznált munkákban azért utóbbi felelősségét hatványozottan inkább hangoztatva, mint az 1918. október 31-én meggyilkolt kétszeres miniszterelnökét. Kollektív csoportok is pellengérre lettek állítva; olvashatunk az „elmefogyatékos” magyar politikai elit önző céljairól és szűklátókörűségéről, „világuralomra” törő szabadkőművesekről, „frusztrált” kommunista-szociáldemokrata és „áruló” szociáldemokrata politikusokról. Mindezeken túl komplett korábbi időszakok is a Tanácsköztársaság előmozdítójaként értelmeződtek. A visszaemlékezésekben és röpiratokban arra is lelhetők példák, hogy szerzőik az egész „Tisza-rendszert” kárhoztatták a szükségesnek tartott „reformokat” ellehetetlenítő és/vagy elodázó politikája miatt, mások pedig az első világháborús vereségre és az azt követő felfordulásra vezették vissza az 1918–1919-es forradalmak bekövetkeztét és a bolsevizmus hatalomra jutását. De a Kommün bukását követő évtized magyarázatai közt nem kis helyet foglalnak el azok a narratívák, amelyek az első hazai kommunista kísérlet létrejötte miatt a külügyi népbiztos, Kun Béla „gátlástalan” politikáját hibáztatták és élesen bírálták a hazai kommunisták 1918 őszétől folytatott intenzív és professzionális propagandatevékenységét. Külön csokorba lettek szedve a Tanácsköztársaság végrehajtó hatalmáról, a – lényegében kormányszerepet betöltő – Forradalmi Kormányzótanácsról és a miniszterként működő népbiztosokról született értékelések. Az egyik halmaz minősítése a kormány „szedett-vedett” jellegét emelte ki, a másik szerint a népbiztosok egytől egyig felelőtlen gazemberek voltak, akiknek normális körülmények közt börtönben lett volna a helyük. A Kommün létrejöttén túl számos példát hoz fel a szerző arra, hogy milyen minősítések és értelmezések találhatók a Tanácsköztársaság egyes konkrét intézkedéseiről, szakpolitikai elképzeléseiről, a hazai vörösterrorról és a terror működtetőiről és mire vezették vissza az egész kísérlet bukását (főváros–vidék ellentét, a rendszer ellentétes volt a magyar nemzetkarakterrel, az ellenforradalom szerepe a bukásban stb.).

Egy trauma közeljövője

A tíz fejezetből és egy összegzésből álló kötet borítóján a szociáldemokrata Népszava folyóirat 1912-es számában szereplő vörös kalapácsos ember parafrázisaként, vörös kalapácsos ördög sújt le nagy elánnal. A címlap találóan jeleníti meg az elemzés tárgyául szolgáló munkákban közvetített diabolizált Tanácsköztársaság-képet. A Tanácsköztársaság radikális szakítást jelentett az addigi gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális viszonyokkal. Végig meglehetősen korlátozott társadalmi bázisa ellensúlyozására és a mélyreható reformjai keresztülviteléhez ezért az állami szintre emelt erőszakra is épített – a felkorbácsolt indulatok ezért érthetők, noha a kötetből az is kiderül, hogy a kollektív kulturális traumaként (is) átélt négy és fél hónapra adott magyarázatok – valószínűleg természetes módon – roppant leegyszerűsítők a használt negatív és pejoratív minősítések pedig eltúlzottak voltak.  
Csunderlik nem azt kutatta, hogy mi volt igaz ezekből a magyarázatokból, számára jóval inkább egy-egy toposz, legenda, vád keletkezéstörténetének forrásvidéke az igazán érdekes. A kötetben arra keresett válaszokat, hogy kiktől és hogyan születtek az értelmezések, milyen alakváltozásokon mentek keresztül, a kanonizálódás folyamatában hol jártak sikerrel és egyazon történetre milyen eltérő, párhuzamos magyarázattal előálló „versengő” narratívák léteztek egyidőben. Az is érdekelte emellett, hogy az egyes szerzők a Kommün bukásában utólagosan milyen szerepet tulajdonítottak saját maguknak és személyes életük egy-egy mozzanatának tényleges jelentőségét milyen mértékben nagyították fel és túlozták el. Csunderlik recepciótörténeti munkája általánosabb tanulságokkal is szolgál. Az olvasók képet kaphatnak arról, milyen az, amikor a történtek megértéséhez, reális és indulatoktól mentes mérlegeléséhez nem áll rendelkezésre sem a megfelelő időtávlat, sem pedig elszánás. Ezek hiányában a közelmúlt személyesen átélt (és túlélt) történelme nem tud múlttá, de még félmúlttá sem válni. A száz évvel ezelőtt történtek reális és indulatok nélküli értékeléséhez hiszem, hogy mindkettőre, azaz megfelelő történelmi távlatra és korrekt szakmai hozzáállásra egyaránt szükség van. Előbbi hiányára, most, a centenárium idején már igazán nem hivatkozhatunk.


Bödők Gergely

(Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” – A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Budapest, Napvilág Kiadó, 2019.)

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Változik a kiutazási formanyomtatvány

Változott a kiutazási formanyomtatvány

Végh Attila

Végh Attila: A ketrecben teljesen másképp érzi magát az ember

Alapszabály-ellenesnek vélik Berényi lépését

Matovič: Berényi barátommal ebédeltem

utazás

A fellendülésre várnak az utazási irodák

eKaranténa

Csaknem 2000 felhasználója van már az eKaranténa alkalmazásnak

somorjai edzés

Horváth Csaba: „12 fordulót már nem lehet lejátszani“

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.