Fátima, a titkos jóslatok és a zarándokok városa

A portugáliai zarándokhely vonzerejét máig nem csökkentette, hogy többeknek – főleg, akik a jövőre vonatkozó nagy horderejű kinyilatkoztatást vártak – csalódást okozott a harmadik és utolsó fátimai titok feltárása. A sokak számára nehezen érthető, apokaliptikus látomásról szóló beszámoló a Vatikán értelmezése szerint a II. János Pál pápa elleni merényletet írja le.

Nagy várakozás előzte meg a jubileumi 2000. évben II. János Pál fátimai látogatását. A pápa ugyanis nemcsak a pásztorgyerekek boldoggá avatása céljából érkezett a portugáliai kisvárosba, hanem kilátásba helyezte a harmadik titok részbeni feltárását is.

Amint arról Jacinta, Francisco és Lúcia, a 6–11 éves, írástudatlan pásztorgyerekek beszámoltak, 1917. május 13. és október 13. között többször megjelent előttük a Szűz, aki három titkot is rájuk bízott. Jacinta és Francisco 1919-ben, illetve 1920-ban meghalt, a titkokról valójában – a később Carmelita rendi apácává lett – ma 97 éves Lúcia nővér számolt be később keletkezett leveleiben. Az első két levél tartalma 1942 óta már ismert. A titoknak valójában nem is minősíthető kinyilatkoztatások egyike a pokolban a bűnösökre váró szenvedéseket ecseteli, a másik Oroszország „megtérését” jósolja meg.

A szövegek persze nem egyértelműek, az iskolázatlan pásztorgyerekek több mint két évtized múltán leírt látomásainak megfogalmazása a kor bonyolult vallási nyelvezetének jellegzetességeit viseli magán. Vagyis nem kizárt, hogy Lúcia nővér tollát képzett egyházi személyek „vezették”. Mint arra Luis Filipe Torgal történész rámutat, a népi vallási jelenségként induló fátimai kultuszt a katolikus egyház igyekezett kisajátítani, saját érdekeinek megfelelően felhasználni. A fátimai Szűz „üzenete” így az évtizedek során, az adott politikai-ideológiai helyzet szerint módosult, és szolgált annak idején a diktatórikus portugáliai Salazar-rezsim támogatására is. Lúcia nővér szavai szerint „Salazart Isten választotta ki az ország kormányzására”. Az antikommunista értelmezések is ebben az időben, a harmincas évektől bukkantak fel. Oroszország nevét például a gyerekek valójában sosem említették, nem is ismerték. Az ateista Oroszország (valójában már Szovjetunió) megtérése Lúcia nővér 1929-ben írt levelében szerepel először. Mint António Matos Ferreira történész rámutat: nem világos, hogy politikai vagy vallási megtérésről van-e szó. Mert az utóbbi esetben az ortodox Oroszország katolikussá válása még várat magára. Mindenesetre Fátima „Fehér tere” évtizedeken át mintegy a moszkvai Vörös tér ellenpólusaként szolgált, a keresztény világnak az ateista rendszerek elleni harcát szimbolizálta.

II. János Pál pápát, aki ebben a harcban nagy szerepet vállalt, személy szerint is szoros szálak fűzik Fátimához. Miután 1981. május 13-án, tehát a fátimai jelenés évfordulóján, szerencsésen túlélt egy merényletet, már a kórházban magához kérette az akkor még titoknak számító fátimai megnyilatkozás szövegét. Egy évvel később, amikor személyesen is ellátogatott a portugáliai kegyhelyre, megköszönte a Szűznek, hogy megmentette az életét és az őt ért golyót Fátimának ajándékozta. A pápa 2000-ben pedig azért utazott oda megint, hogy boldoggá avassa a két, még gyermekkorában elhunyt csodalátót, valamint feltárja a harmadik titkot.

Mindennek ismeretében nem okozhatott meglepetést, hogy a pápa a saját személyére való utalásként értelmezte a Lúcia nővér által közvetített szavakat. A harmadik titok szövege egy „fehér ruhába öltözött püspökről” szól, aki egy leégett, lerombolt városon és holttesteken keresztül jut fel egy hegyen álló kereszthez, ahol katonák kereszttüzében holtan rogy össze. Az Angelo Sodano vatikáni államtitkár által Fátimában ismertetett értelmezés szerint a levél a pápa ellen a török Ali Agca által elkövetett merényletre utal. Sodano kitért arra is, hogy a gyilkos golyót végül „a Szűzanya keze” hárította el. Habár a teljes szöveget a Hittani Kongregáció vezetője, megfelelő kommentárral kísérve, csak néhány hónappal később ismertette, az gyakorlatilag már nem hozott újabb meglepetést.

Joseph Ratzinger teológiai kommentárjában magánkinyilatkoztatásnak nyilvánította, az üzenet lényegét a lelkiismeret felébresztésében, az imádságra, a hitre és szeretetre való felhívásban látva. – Nem szabad ezeket az üzeneteket eszközként használnunk arra, hogy a történelem hibáira mutassunk rá – hangsúlyozta.

Egyházi és egyházon kívüli személyiségek is kétségeiknek és kiábrándulásuknak adtak hangot a vatikáni értelmezéssel kapcsolatban. Utóbbiak egyszerűen a pápa személyét övező kultusz egyik megnyilvánulásának tartják a harmadik „titok” magyarázatát. Nem lát semmiféle csodát a pápa elleni merényletben Peter Knauer, a frankfurti egyetem teológia professzora sem. Ha a Szűzanya képes volt módosítani a golyó útvonalát, miért nem térítette el egészen a lövedéket, megőrizve a pápa testi épségét? – tette fel a kérdést. Mások szerint a „fehér ruhás püspök” leírás jobban illik Oscar Romero, salvadori püspökre, akit 1980-ban, misézés közben gyilkoltak meg. Anselmo Borges teológus kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Úr, a gyerekek előtt megjelent Szűzanya útján különböző titkokat szándékozott volna az emberiség tudomására hozni. Enzo Bianchi teológus pedig így fogalmaz: „Az az Isten, aki 1917-ben a keresztényekre váró szenvedésekről jövendöl, és egy szóval sem említi a holokausztot, nem szavahihető Isten”.

Fátima, titkoktól és vitáktól függetlenül, továbbra is igen látogatott zarándokhely. Minden év májusában és októberében, az első és utolsó jelenés évfordulóján, tömegek vándorolnak ide, hogy hitükben megerősödjenek, vagy bűneikre bocsánatot nyerjenek. Sokan úgy vezekelnek, hogy térden csúszva teszik meg az utolsó kilométereket. Az évi, átlagosan ötmillió látogató mintegy nyolcmillió euró nyereséget hoz a fátimai püspökségnek. A hívők évente 18 kilónyi arany ékszert is felajánlanak a kegyhelynek.

Lisszabon, 2004. április