Évszázadokon át itt koronázták a magyar királyokat: Pozsony különleges története

Pozsony koronázóvárossá válásának története az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata után kezdődött. A Magyar Királyság serege súlyos vereséget szenvedett az Oszmán Birodalomtól, a harcokban pedig életét vesztette II. Lajos magyar király is. Az oszmánok ezt követően fokozatosan elfoglalták az ország középső területeit, köztük Budát, majd 1543-ban a hagyományos koronázóvárost, Székesfehérvárt is. 

A kialakult helyzetben Pozsony lett a király, az esztergomi érsek és az ország legfontosabb intézményeinek székhelye. Az 1536-os országgyűlés törvényben mondta ki, hogy a város lesz a Magyar Királyság fővárosa. Egy történelmi vereség így végül Pozsonyt emelte az ország politikai központjává. 

Az első koronázás és a pusztító tűz 

A pozsonyi Szent Márton-dómban elsőként II. Miksa magyar királyt koronázták meg 1563. szeptember 8-án. Az ünnepséget azonban váratlan tragédia árnyékolta be: a koronázási mulatságok idején tűz ütött ki, amely a város jelentős részét elpusztította. A király ezt követően egy szökőkút építését rendelte el, amely víztartalékként is szolgált egy esetleges újabb tűzvész esetére. Ez a ma is ismert Miksa-kút, amelyet sokan tévesen Roland-kútnak neveznek. 

A „kalapos király” és Mária Terézia 

A Pozsonyban megkoronázott uralkodók között több különleges történelmi személyiség is szerepel. 

II. József például soha nem koronáztatta meg magát magyar királlyá, mert a szertartást elavult hagyománynak tartotta. Emiatt ragadt rá a „kalapos király” elnevezés, és ő lett az egyetlen Habsburg uralkodó, aki kihagyta a koronázási ceremóniát. 

Egészen más utat járt be Mária Terézia, akit 1741. június 25-én koronáztak meg Pozsonyban. Ő volt az egyetlen nő, akit nem királynéként, hanem uralkodóként koronáztak meg a városban. A korabeli beszámolók szerint a szertartás után felvágtatott a Duna partján emelt koronázási dombra, ahol a koronázási karddal a négy égtáj felé suhintott. Ezzel jelképezte, hogy kész megvédeni országát minden irányból érkező támadással szemben. 

Évszázadokon át ugyanaz a szertartás 

Amikor a koronázások Pozsonyba kerültek, a ceremónia hagyományai is változatlanul követték őket. A szertartás főbb elemei évszázadokon keresztül szinte semmit sem változtak. A leendő uralkodó háromnapos böjttel készült, majd ünnepi öltözetben a Szent Márton-dóm déli kapuján lépett be. Letette esküjét, megkapta a szent olajjal történő felkenést, végül az esztergomi érsek és a nádor együtt helyezték fejére a Szent Koronát. A koronázást követően a ferences templomban aranysarkantyús lovagokat avattak, majd az uralkodó ünnepi menet élén a koronázási dombhoz vonult. Ezt a szertartást szinte valamennyi pozsonyi koronázott király végigjárta, köztük a mindössze kilencéves I. József és a tizenöt éves I. Lipót is. 

Egy korszak vége 

Pozsonyban utoljára 1830. szeptember 28-án koronáztak magyar uralkodót. V. Ferdinánd ekkor vette át a Szent Koronát, ezt követően azonban a koronázások ismét Budára kerültek vissza, a város pedig fokozatosan elveszítette politikai központi szerepét. 

A koronázások emlékét ma is őrzi a Szent Márton-dóm. A szentély északi falán megtalálható a megkoronázott királyok és királynék névsora, a templom tornyát pedig kereszt helyett a magyar Szent Korona aranyozott másolata díszíti, emlékeztetve Pozsony gazdag koronázási múltjára.

(pluska)