Előretolt bástya Kárpátalján

Hamarosan ismét olyan szép lesz, mint valahaDe maga a templom, illetve az egyházközség sem más, mint egy hatalmas támpillér, mely nagy szerepet játszik a huszti magyarság öntudatának az erősítésében, a magyar lét fenntartásában.

A restaurált templom hajója és egykori szentélye hófehér vakolatával és zsindelytetejével már úgy fogadja a híveket, akár több száz évvel ezelőtt.

– Három éve vágtunk bele a felújításba – magyarázza Józan Lajos lelkipásztor. – Magyarországi tervezőmérnökök irányítása mellett Stark István és csoportja végzi az ács- és a kőművesmunkákat. Ez alatt a három év alatt teljesen új tetőszerkezetet kapott a templom, a külső rendbe hozása mellett pedig belülről is újravakoltattuk a falakat. Az idei húsvét után a munkások hozzáláttak a torony új tetőszerkezetének a megépítéséhez, mely így vissza fogja nyerni a 300 évvel ezelőtti alakját. Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban ugyanis rábukkantam a huszti születésű Országh Antal szülővárosáról írott könyvére, s benne arra a rajzra, mely korabeli formájában, négy fiatoronnyal ábrázolja a templomunkat. S ha Isten is úgy akarja, október 31-ig, a reformáció emlékünnepéig befejezzük a tetőszerkezetet, és – zsindellyel – be is fedjük azt. Utána már csak a tereprendezés marad hátra. A belső vakolási munkák során bukkantunk rá egy faliképre, mely a templom építésekor, a XV. század elején készülhetett, s I. (Szent) István és I. László királyunkat, valamint az államalapító fiát, Imre herceget ábrázolja. Eléggé meg vannak rongálódva az alakok, de mint a magyarországi restaurátorok elmondták, rosszabb állapotban lévő képeket is helyre tudtak ők már állítani.

Az alapozási munkálatokkal már végeztek, s mire befejeződik a templom felújítása, a freskó restaurálása is végéhez ér. Egyébként a magyarországi Teleki László Alapítvány finanszírozza a templom restaurálását. Az Orbán-kormány ugyanis – hivatali ideje vége felé – támogatást szavazott meg a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyülekezetei számára, s a támogatásba Huszt is „beleesett”. Emellett bizonyos mértékben maga az egyházkerület is segíti a munkát.

A templom mellett álló hajdani kántortanítói lakást már 1999-ben visszakapta az egyházközség, de csak 2000-ben költözött ki belőle az épületet addig használó étkezde, s csupán ekkor lehetett megkezdeni a felújítását, parókiává való átalakítását. A munkát nagyrészt önerőből végezte el a gyülekezet, emellett az egyházkerülettől és egy Husztról elszármazott magyarországi magánszemélytől, valamint egy, az anyaországban működő egyházi segélyszervezettől is kaptak pénzt a munkálatok finanszírozására. Maga a lelkész, illetve több gyülekezeti tag saját kezűleg dolgozott a parókián, s szakembereket is alkalmaztak a különböző műveletek elvégzésére. A lelkipásztor és családja már beköltözött a lakhatóvá tett épületbe, a gyülekezeti terem, valamint a lelkészi hivatal irodahelyisége azonban még félkész állapotban van, s mint beszélgetőpartnerem megjegyzi, bizony, elkelne egy kis segítség a munkálatok befejezéséhez.

– A gyülekezeti terem adna helyet a bibliaóráknak, a szeretetvendégségeknek, egyéb gyülekezeti alkalmaknak, s itt tartanánk a hittanórákat is – sorolja Józan Lajos. – Jelenleg, órák után, a magyar tannyelvű általános iskola biztosít helyet a foglalkozásoknak, s a feleségem, Erzsike oktatja a hittant, most éppen 9–10 gyermeknek. Még további 6–8 tanuló látogathatná a foglalkozásokat, de ők más tanintézetekbe járnak, s nehéz őket egybegyűjteni – órák után – a magyar iskolában. A templomba azért eljönnek, s keressük a módját, miként lehetne szorosabbá tenni a velük való kapcsolatunkat. Ha elkészül a gyülekezeti terem, akkor vasárnap délutánonként oda várjuk őket.

– S mi a helyzet a konfirmáció előtt álló fiatalokkal?

– Velük én foglalkozom, a parókián – fejti ki a lelkész. – Jelenleg hárman készülnek hitük nyilvános megvallására, s még ketten jöhetnének, de egyikük abszolúte nem tud magyarul, ezért szégyell járni a foglalkozásokra, a másik pedig Baranyán lakik, a szomszédos községben, s problémát jelent a beutazása, így megbeszéltük, hogy a saját gépkocsimmal fogom hozni-vinni a gyereket...

Végezetül szóljunk a parókia melletti másik, egykor a gyülekezet tulajdonában lévő épületről, melynek visszaadása ma még nagyon-nagyon függő helyzetben van.

– Ez volt a régi felekezeti iskola, mely most a művészeti iskola tornaterme lenne, de jó ideje leromlott állapotban van, s egy esztendeje semmire sem használják – magyarázza Józan Lajos. – Már két éve beadtuk rá az igényünket, de még nem tudjuk, visszakapjuk-e, s ha igen, mikor – teszi hozzá.