Elnökjelöltek tévévitája az USA-ban

Az elnökjelöltek televíziós párharca a hatvanas években honosodott meg az Egyesült Államokban, elsőként 1960-ban John F. Kennedy és Richard Nixon csapott össze a kamerák előtt. Az országosan közvetített elnök- és alelnökjelölti televíziós viták azóta elválaszthatatlanok a választási kampányoktól. A dolog jelentőségét sokan abban látják, hogy a jelöltek élőben, ország-világ előtt, több tízmilliós közönség előtt fejthetik ki nézeteiket, megvillantva személyes varázserejüket és imponáló stílusjegyeiket. A nyilvánosságnak azonban kockázata is van: egy-egy elszólás vagy dühkitörés akár meg is pecsételheti a jelölt sorsát. Mindazonáltal a felmérések szerint e párbajok végső soron döntően nem befolyásolják a szavazások végkimenetelét. ĺzelítő az utóbbi amerikai elnökválasztások televíziós vitáinak történetéből:

1992. - A hivatalban lévő, újabb elnöki ciklusra pályázó George Bush és demokrata párti vetélytársa, Bill Clinton szeptemberben az NBC televíziós társaság műsorában válaszoltak a kampány középpontjában álló kérdésekre, majd október folyamán még két alkalommal mérkőztek meg a képernyőn, bár Bush – bonyolult kifejezésmódja, gyakori nyelvbotlásai miatt – nem szívesen vállalkozott a közvetlen vitára 15 évvel fiatalabb és kitűnő szónok ellenfelével. A CNN televízió és a USA Today közös felmérése szerint a szavazni szándékozók 86 százaléka jelezte, hogy a vita nem befolyásolja eredeti választását, s az addigi éllovas Clinton az urnáknál is magabiztosan utasította maga mögé vetélytársát.

1996. – Bill Clinton hivatalban lévő elnök kihívójával, a republikánus Bob Dole-lal vívott októberben másfél órás képernyő-párbajt a Connecticut állambeli Hartfordban a PBS közszolgálati televízió népszerű műsorvezetője, Jim Lehrer irányításával. A vitáról készült közvélemény-kutatások szerint Clinton sikeresebben szerepelt ellenfelénél, ami hozzájárult választási előnyének növekedéséhez, s későbbi győzelméhez. A közvélemény-kutatási eredmények egyúttal azt is tükrözték, hogy a bejegyzett választók jelentős része már a televíziós szópárbajoktól függetlenül eldöntötte, hogy kire fog szavazni. Clinton az urnáknál is diadalmaskodott.

2000. – A demokrata Al Gore hivatalban lévő alelnök és kihívója, George W. Bush republikánus texasi kormányzó október folyamán háromszor folytatott nyilvános televíziós vitát. Az első alkalommal a két jelölt egy-egy pulpitus mögött állva szólt a közönséghez, a második alkalommal egy asztalnál ülve, oldottabb légkörben polemizáltak - mindkét esetben Jim Lehrer vitavezető kérdéseire válaszolva. A harmadik alkalommal „városházi találkozó“ jelleggel a társadalom etnikai arányaihoz igazodóan kiválogatott, független szavazópolgárok faggatták őket, nekik kellett „eladni“ önmagukat és politikájukat a „küzdőtéren“ sétálva, a kérdezőkhöz közelebb lépve. Bush és Gore szoros versengésének kimenetelét Bush javára igazából most sem a nyilvános tévévita döntötte el, bár kétségtelen, hogy a republikánus elnökjelölt oldottabb, közvetlenebb, emberibb hangvételű vitastílusa Gore-al szemben hozzájárult ellenfele legyőzéséhez. (MTI)