Elfogy a türelem és az optimizmus Afganisztánban

Eddig a főváros volt a legbiztonságosabb, de egy éve egyre gyakoribb látvány Kabulban is: pokolgépes merénylet után a helyszínre érkeznek a NATO-erőkReuters-felvételElfogadhatjuk igaznak, hogy az ország déli és délkeleti részén felkelést folytató tálibok mögött felsorakozó harcosok többnyire nyomás alatt állnak be a lázadók közé, és az afgánok többsége a Nyugat által támogatott Hamid Karzai elnök kormányával szimpatizál. Mégis fennáll a veszélye annak, hogy az afgánok türelme elfogy a külföldi katonák műveleteivel szemben.

Csökkenő népszerűség

A Frankfurter Allgemeine Zeitung felhívta rá a figyelmet: a külföldi csapatok népszerűségét mutató felmérés óta eltelt egy év Afganisztánban hosszú időnek számít, az elmúlt tizenkét hónapban sok minden megváltozott. Nemcsak a tálibok folytatnak intenzívebb hadjáratot a múlt év eleje óta, de a nemzetközi biztonsági erők (ISAF) és az amerikai vezetésű koalíciós erők egységei is kiterjesztették a hadműveleteiket: az ország déli részén már teljes falvakat is bombáznak. Az afganisztáni misszió öt évvel ezelőtti kezdete óta várhatóan az idei nyár lesz a legvéresebb.

A fokozódó összecsapások legsúlyosabb következményekkel járó ún. járulékos kárait a Human Rights Watch emberi jogi szervezet április közepén mutatta be: 2006 eleje óta mintegy ezer polgári áldozatot követeltek a harcok. Több mint 700 ember a tálibok által elkövetett terrorcselekményekben halt meg, 250-en viszont a külföldi csapatok hadműveleteinek következtében.

Egy német tábornok úgy véli, bár az ISAF-ellenes megnyilvánulásokat nem lehet az afgán nép egészére vonatkozóan általánosnak tekinteni, tagadhatatlan, az ország néhány tartományában már érezhetően romlott a közhangulat. „Mifelénk az afgánok többsége a külföldi csapatok kivonulását szeretné” – nyilatkozta egy Nyugat-szakértő a Kabultól nyugatra fekvő Nangarhar tartományból. Különösen erős volt a lakosság tiltakozása egy márciusi esettel kapcsolatban, amikor egy amerikai katonai egység – egy meghiúsított öngyilkos merényletet követően – ok nélkül tüzet nyitott a környéken álldogáló civilekre, akik közül tízen meghaltak. A Pentagon sem tartotta szavahihetőnek az incidenst elkövető, már az USA-ba visszatért katonák védekező nyilatkozatát.

Holland modell

Egy több éve Kabulban dolgozó segélymunkás becslése szerint az afganisztáni pastu lakosok közel 70-80 százaléka, a többi népcsoport tagjainak pedig mintegy 50 százaléka ellenzi a külföldiek jelenlétét. Állítja: javítaná a külföldiek megítélését, ha az angolszász katonák több együttérzéssel lépnének fel, és ha a nemzetközi koalíció áttérne a „holland modell” követésére.

Az Uruzgán tartományban állomásozó holland ISAF-katonák arról ismertek, hogy a megfontolt katonai előrenyomulást sikerrel kötik egybe a fejlesztési segélyezéssel. Egyéb ISAF-állomáshelyeken, például Mazari Sarifban vagy Kunduzban a gyerekek még mindig integetve fogadják a külföldi katonákat. Az ottani lakosok nagyra értékelik a biztonságukat és a katonai táboroknak köszönhető munkahelyüket.

A nemzetközi erők katonái azonban ezekben a térségekben sincsenek biztonságban, bár az ISAF igyekszik titokban tartani a külföldi erőket ért támadásokat, sőt még a magas rangú hivatalnokok elleni merényleteket sem hozzák nyilvánosságra.

Nincs éles határ

Nehéz feladat a tálibokat utolérni. Szakértők szerint nincs éles határ az erőszakos harcosok, a meggyőződéses hivatali bűnözők és a tálibokhoz lazábban kötődő pastu szimpatizánsok között. A tálibok szóvivője, Mohammed Hanif által feladott harcostársak neveit tartalmazó januári lista alapján a hatóságok Dzsalálábádban őrizetbe vettek egy bankigazgatót és a helyi kormányzó helyettesét. Uruzgánban egy közismert tálib tölti be a kormányzói hivatalt, Kabulban pedig az egykori tálib kormány egyik magas rangú képviselője egy nem kormányzati szervezet vezetőjeként kezdett új életet. „A tálibok mindenhol jelen vannak, még sincsenek sehol” – mondogatják az afgán fővárosban.

Gerillaellenes háború

A NATO egyelőre kénytelen továbbvívni a harcokat, amelyek szakértők szerint már a klasszikus gerillaellenes háború alakját öltötték. Csak az afgán kormányzat és az ISAF-vezetőség megrögzött optimistái vélik úgy, hogy még az idén a NATO felé fordulhat a szerencse. A nemzetközi koalíció a felkelőkkel szembeni siker érdekében azt fontolgatja, hogy további katonákat vezényel az ország déli részébe.

A következő NATO-csúcstalálkozón további előrenyomulást kezdeményezhet az USA, Nagy-Britannia és Kanada. Ennek érdekében az afganisztáni műveletekhez 3200 katonai kiképző rendelkezésre bocsátását kérhetik a szövetség tagjaitól. Ha az angolszászok keresztülviszik akaratukat, a harcoló csapatok bizonyos tekintetben erősítést kapnának olyan tagállamoktól is, amelyek eddig kivonták magukat a tényleges harci bevetés alól.

A szomszédok befolyása

Egy nyugati diplomata szerint Afganisztán sorsa szempontjából rendkívüli fontosságú a regionális hatalmak hozzáállása. A szomszédos Pakisztán és Irán közreműködése nélkül a külföldi csapatok erősítése és a fejlesztési segélyek növelése a gyakorlatban nemigen hozhat végleges megoldást.

A pakisztáni törzsi területek helyzete régóta szálka az afgán kormány szemében. Karzai elnök számos alkalommal kérte Pervez Musarraf pakisztáni elnököt, hogy országa ne biztosítson utánpótlást és menedéket az afganisztáni táliboknak. „Rendkívül nehéz gerillák felett győzelmet aratni, ha azok egy szomszédos ország területére könnyedén visszavonulhatnak” – hangsúlyozta Francesc Vendrell, az Európai Unió afganisztáni különmegbízottja. Ám sem az EU, sem az USA nem képvisel egyértelmű politikát Iszlámábáddal szemben, ahol jó néhány tálib hivatalos funkciót tölt be, és afganisztáni befolyásának visszaszerzésére törekszik.

Teherán felforgató célú Afganisztán-politikáját háttérbe szorítja a vitatott iráni atomprogram nyomán kialakult válság. Figyelemre méltó azonban, hogy a perzsa állam nyíltan támogatja az Egyesített Afgán Nemzeti Front nevű csoportot, amely a tálib mollák kivételével Karzai valamennyi ellenfelét összefogja. Ezen kívül amerikai katonák nemrég Iránból származó fegyvereket foglaltak le, amelyeket minden bizonnyal a táliboknak szántak. Jóllehet nem egyértelmű, hogy ki áll a fegyverszállítmányok mögött, erős a gyanú, hogy Teherán minden eszközt megragad az afgán kormány destabilizálására, amellyel a legfőbb ellenségének számító Washingtonnak is ártani tud. (MTI, ú)