Életeket mentettek az acélvázak

A tűzoltók voltak a tragédia hőseiA World Trade Center (WTC) komplexum 16 hektárnyi területen, 800 millió dolláros költséggel épült 1969-73 között, s hét épületet tartalmazott. Ezek közül a legimpozánsabb az egyenként 110 emeletes ikertorony volt („Twin Towers”), egészen a szeptember 11-ei terrortámadásig.

Az elpusztult ikertornyokon 43 600 ablak volt, amelyek együttesen közel 70 000 négyzetméternyi felületet adtak ki. Mindkét toronyban 97 személylift és 6 teherlift működött.

Az északi torony 1970-ben, a déli torony 1972-ben épült, mindkettő 110 emelet (414, illetve 412 méter) magasak voltak. Az északi torony tetején egy 107 méter magas antennarendszer állt, így összességében 521 méter magas volt.

A két torony építészeti szempontból igen egyszerű, ám nagyon stabil megoldást képviselt. A szerkezet lelke a hengerelt acélból készült könnyű és erős, szokatlanul szorosan épített acélváz volt, amely több mint 20 méter mély vasbeton alapon nyugodott, s amelynek elemei között a felső emeleteknél már nem egészen egy méter volt a távolság. A széllökésekből eredő összes terhelést ez az acélváz hordozta, az általa közrefogott belső részeknek csak saját tömegüket kellett tartaniuk. Hogy e kettős alátámasztás melyikének volt köszönhető a robbanások utáni átmeneti stabilitás, ma még nem ismert, de biztos, hogy sok életet mentett meg. A szakértők szerint a legtöbb felhőkarcoló – ahol az acélváz elemei között általában jóval nagyobb, akár hatméteres is lehet a távolság, s a tömeg hordozásában főszerepet játszanak a keresztelemek is – valószínűleg azonnal összeomlott volna.

Mi okozta egy ilyen remekül konstruált szerkezet összeomlását? A válasz egyértelműen az acélváz-szerkezet részleges roncsolódásában keresendő, amely a gépek ütközése miatt fellépő nyíróhatások, illetve a tüzek által előidézett olvadás miatt következett be (a repülőgép üzemanyagának felrobbanása további gázrobbanásokat indukált). Az acélvázat olyan erőhatások elviselésére tervezték, amelyek az egész szerkezetet érintik (széllökések, földrengések) – egyes részeinek ilyen drámai jellegű meggyengülésével nem tudott megbirkózni.

Ugyanakkor szembetűnő, hogy az acélváz mindkét esetben szinte egyszerre mondta fel a szolgálatot. Akik látták az összeomlás képsorait, felidézhetik, hogy az egész egy előre tervezett bontásra emlékeztetett: az épületek szinte szabályos módon zuhantak össze, egyikük sem borult oldalra. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy amikor az acélváz megolvadó és meggyengülő része nem tudta tovább tartani a felső emeleteket, akkor azok zuhanásának már az acélszerkezet alsó része sem bírt ellenállni. A tornyoknak így is dicséretére válik, hogy a becsapódások után csak körülbelül egy órával dőltek össze, valószínűleg igen sok ember életét mentve meg.