Egyre fogy a magyarság

Felelősek vagyunk nemzetünkért. Azért, hogy a kisebbségbe szorult, szórványban élő, az egykoron Magyarországtól elszakított nemzetrészek fennmaradjanak, hogy szülőföldjükön magyarként élhessenek. Ezért tartja fontosnak a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, hogy megszervezze és biztosítsa a Kárpátalján szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatását. Igaz, a Rahó, Gyertyánliget, Kőrösmező és Szolyva vidékén élő gyerekek olykor már a szülők, sőt a nagyszülők nyelvét tanulják újra. A szervezett oktatásnak, a vasárnapi iskoláknak, a táboroknak köszönhető, hogy mára már ezek a gyerekek is kommunikálnak magyarul, megismerkednek népünk, nemzetünk kultúrájával, hagyományával.

A szórványvidéken oktató pedagógusokra különösen nagy feladat hárul: ezeket a gyerekeket nem elég tanítani, identitásukat is erősíteni kell. Az elmúlt héten a Kölcsey Nyári Pedagógusakadémia keretében Beregszászon tartott továbbképzés ebben próbált segítséget nyújtani számukra. Itt nem csupán előadásokat hallgathattak a tanítók, de megbeszélhették gondjaikat is. A Kárpátaljai Magyar Főiskolát végzettek közül néhányan szinte missziómunkát vállaltak azzal, hogy a főiskola befejezése után a szórvány-településeken oktatnak. Kertész Zsuzsa, Hadar Irén, Nagy Gyöngyi arról számoltak be, milyen nagyszerű érzés, amikor az addig magyarul alig értő gyerekkel már lehet beszélgetni, amikor a nagyszülők, szülők jönnek lelkesen egy-egy rendezvényre: lám, az én gyerekem, unokám már tud magyarul! Duliskovics Ilonától megtudtuk, hogy Szolyván magyarságközpontot szerveznek. A problémákról szólva a résztvevők elmondták, hogy feltétlenül el kell érni, hogy a szórványban magyarul tanuló gyerekek az elemi osztályok elvégzése után helyben folytathassák tanulmányaikat.

A továbbképzésre ezúttal Vajdaságból is érkeztek pedagógusok.

– Az a baj, hogy a magyarság egyre fogy – mondta Horváth Magdolna. – A Vajdaságban sajnos mind nagyobb mértékű a beolvadás. Nálunk nincs ekkora lelkesedés, nem harcol az ottani magyarság a nyelvünk, oktatásunk megőrzéséért olyan erővel, mint a kárpátaljaiak.

– Bűn, hogy a nagyszülők nem tanítják meg unokáikkal a magyar szót. Bűn, hogy a szülők nem tartják fontosnak magyarságuk megőrzését – vette át a szót Péntek Teodóra. – Ennek (is) köszönhető, hogy a vajdasági magyarság ilyen könynyen asszimilálódik. Aki pedig magyar akar maradni, az elköltözik.

– Úgy érzem, Kárpátalján érzelmileg feltöltődtünk, magyarságunkban megerősödtünk – kapcsolódott a beszélgetésbe Horváth Árpád. – Itt lelkes pedagógusokkal találkoztunk, olyanokkal, akik elsősorban nem a tantervhez ragaszkodnak görcsösen, hanem számukra a gyermek nevelése az elsődleges szempont. Hiszem, hogy ilyen hozzáállással a kárpátaljai magyarság fennmarad a szórványban is.