Egyedi kiállítás nyílt a bécsi Albertinában

A világhírű bécsi múzeum, az Albertina újra várja a látogatókat. Május közepéig az alapításának korát idéző műremekekkel, Biedermeier – Az egyszerűség felfedezése című, nemzetközi vándortárlatával.

Közel félezer műtárgy

A plakáton loknis frizurájú polgárleány álmodozik, karjára dőlve, a divatos osztrák zsánerfestő – Friedrich von Amerling – 1834-es festményéről. A teremben mintegy száz hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből majdnem félezernyi műtárgy a legkülönfélébb műfajokból. Közöttük a népszerű és manapság is rendkívül keresett bécsi üvegművész, Anton Kothgasser csiszolt díszpohara – aranyozott peremmel és aranyhal-ábrázolással, amely a polgárlányt ábrázoló képpel nagyjából egyidős és a prágai iparművészeti múzeum állandó anyagából való.

A vitrinben a bécsi porcelán manufaktúra korabeli csészéje csészealjjal – szintén aranyozott szegéllyel – felületén lilásfehér ametiszterezet utánzattal, bécsi privát tulajdonból. A „terítékhez” ezüst füleskanna is illik Lorenz Weininger helybéli ötvös néhai műhelyéből, amely egyébként New Yorkban díszít egy mai otthont.

Május közepéig látható

Ezüstözött rézből hajlította Stephan Mayerhofer kétágú asztali gyertyatartóját az adekvát világításhoz. A cikornyás támlájú párnázott szék cseh származású, tölgy alapon dió furnírozással, a hozzá dukáló mahagóni kanapét poroszkék huzattal a jó nevű müncheni bajor galériás, Axel Schlapka kölcsönözte a reprezentatív nemzetközi seregszemlére.

Mindez csak kedvcsináló tallózás a Biedermeier – Az egyszerűség felfedezése elnevezéssel a bécsi Albertinában a közelmúltban nyílt és május 13-ig látható bemutatóról, amelynek megtekintése akár családi programnak is beillik a „sógoroknál” tett kulturális kiruccanás alkalmából.

A legfontosabb kiállítás

– Ez az eddigi legfontosabb kiállításunk azóta, hogy a közelmúltban újra megnyitottuk az Albertinát – vallja Klaus Albrecht Schröder főigazgató, aki elmondta: – Ez a múzeum kezdeti évtizedeire pillant vissza, amikor az alapító általános örököse – Károly főherceg – az egész palotát újonnan rendeztette be, nagyvonalú megbízást adva a híres Josef Danhauser műbútorasztalos mesternek és manufaktúrájának.

A biedermeier a kor legmodernebb stílusa volt, amely ugyan a legegyszerűbb mértani alakzatra redukálta a formát, ám a felületet – ezzel éles ellentétben – a lehető leggazdagabban képezte ki, például a mázazás vagy a furnírozás révén.

A nagyszabású bemutató minden lehető műfajt egybegyűjtött: a bútortól az üveg-, porcelán- és ezüsttárgyakon át a képekig avagy a tudományos eszközökig.

Radikális puritánság

Ez a radikális, újfajta puritánság, amely a nevezetes „bécsi kongresszus” városából kisugározva végül sorra meghódította Koppenhágát, Berlint, Drezdát és Münchent is, egészen Prágáig, egy olyan stílusban jutott kifejezésre, amely Károly főherceg személyével és az osztrák császári házzal állt szoros kapcsolatban.

Ugyanakkor ezen a tárlaton remélhetőleg az is világossá válik, hogy a korai biedermeier – amely olyannyira eltér az erősen szentimentálissá vált késői periódusától – egyben a múlt század fordulóján kezdődött avantgárd törekvések születésének ideje is. Az, amit a modern mesterek 1900 táján maguknak újra felfedeznek, nem más, mint éppen a „korabíder” nemes egyszerűsége és ez a szecesszió nyitányát is jelenti.

A nemzetközi vándortárlat egyébként ez év elejéig a Milwaukee Art Múzeumban startolt, a bécsi Albertina után június 8. és szeptember 2. között a berlini Deutsches Historisches Museum vendége, október 15-től pedig – egészen 2008. január 15-ig – a párizsi Musée du Louvre fogadja az anyagot. (MTI Press)