Egy zsákszerű tengeri lény volt a legrégibb ősünk

Egy nemzetközi kutatócsoport Kínában talált kövületekben azonosította egy kicsiny tengeri lény maradványait, amelyről feltételezik, hogy az emberek legkorábbi ismert prehisztorikus őse lehetett. A zsákszerű élőlény mintegy 540 millió évvel ezelőtt élt.

Cambridge. A Nature című folyóiratban közzétett tanulmányukban saccorhytusnak nevezték el az új fajt zsákhoz (latinul saccus) hasonló jellegzetességei – elliptikus formájú teste és nagy szája – miatt. A szakemberek szerint a lény a legprimitívebb példája az ún. újszájúaknak. Ebbe a széles biológiai kategóriába tartoznak például a gerincesek is. Ha a tanulmány következtetései helyesek, a saccorhytus számos faj közös őse volt, és ő jelenti a legkorábbi lépést azon az evolúciós ösvényen, amely elvezett az emberekhez több százmillió évvel később.

A saccorhytus kb. egy mm nagyságú lehetett, és a tengerfenéken a homokszemcsék között élhetett. Jellegzetességei látványosan megőrződtek egy kövületben. A felfedezés egyik érdekessége: a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy az állatnak volt végbélnyílása.

A tanulmány készítésében az angliai Cambridge-i Egyetem mellett részt vettek az amerikai Northwest Egyetem, a kínai Hsziáni Egyetem tudósai, valamint más kínai és német szakemberek.

„Úgy gondoljuk, hogy ez a korai újszájú a legkülönbözőbb fajok, köztük az ember primitív kezdetét jelentheti. Puszta szemmel az általunk tanulmányozott kövületek kicsiny fekete magoknak látszanak, de mikroszkóppal vizsgálva a részleteket, leesik az állunk. Minden újszájúnak egy közös őse van, és úgy gondoljuk, hogy itt erről van szó” – magyarázta Simon Conway Morris, a Cambridge-i Egyetem evolúciós paleobiológia professzora. A tanulmány szerint a saccorhytus teste kétoldalúan szimmetrikus volt – ezt a jellegzetességet örökölték leszármazottai, köztük az ember –, és vékony viszonylag hajlékony bőr borította. Ez azt jelzi, hogy volt neki valamiféle izomzata, amiből a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy összehúzódásra képes mozgást végzett és ide-oda tekeredve haladt. Ám a legszembetűnőbb jellegzetessége az, hogy igen primitív módon táplálkozott, és megvolt ürülék ürítése nélkül, nem volt végbélnyílása. Kicsiny kúp alakú képződmények voltak a testén, ami lehetővé tette, hogy az általa lenyelt víz távozzon. Ezek a képződmények lehettek a halak kopoltyúinak evolúciós előfutárai. „Ha erről van szó, akkor az ürülék egyszerűen a száján távozott, ami a mi szempontunkból nem rokonszenves” – hangoztatta Conway Morris. (MTI)