Egy lengyel zenész megépítette Leonardo da Vinci viola organistáját

A Mona Lisa alkotója, a nagy reneszánsz festő és sokoldalú géniusz 1470 és 1480 között vetette papírra a hangszer tervét – magyarázta az ötvenes éveiben járó Zubrzycki a krakkói Zeneakadémián tartott első teltházas koncertje előtt. A királykék színű, aranyozott hangszer egy hangversenyzongorára hasonlít.
   
Zubrzycki a mesternek az Atlanti Kódexben összegyűjtött rajzaira hagyatkozott a hangszer megépítésekor. A Leonardo műszaki és tudományos felfedezéseit tartalmazó 12 kötetes gyűjteményt ma a milánói Ambrosiana Könyvtárban őrzik.
   
A viola organista három hangszer sajátosságait egyesíti – a csembalóét, az orgonáét és a viola da gambáét – mondta Zubrzycki. Negyvenöt fokban nyitott fedele alatt, a hangszer belsejében 61 acélhúr van egy kerekekből és fogaskerekekből álló rendszerrel. Minden egyes húr egy-egy fekete, illetve világos faszínű billentyűhöz csatlakozik. A zongorától eltérően azonban a hangszernek nincsenek kalapácsai, hanem négy kerék mozog vonókhoz hasonlóan a húrokon. Lószőrrel vannak beborítva: hagyományosan ebből az anyagból készülnek a vonók is. Egy kerékszerű forgattyú segítségével mozgatja őket a zenész egy pedállal.
   
Amikor a zenész leüt egy billentyűt, az egyik keréknek dörzsöli a húrt. A vonó és a fém találkozásakor igen változatos hangok, a cselló, az orgona, illetve a harmonika hangjára emlékeztető rezgések keletkeznek.
   
Zubrzycki három évig dolgozott a hangszer megépítésén, 5000 munkaórát és 30 ezer zlotyt (több mint kétmillió forintot) fektetett a vállalkozásába.
   
A brüsszeli Hangszermúzeumban (MIM) őriznek egy ilyen típusú hangszert, amelyet Truchado Raymundo készített 1625-ben Spanyolországban. Pascalle Vandervellen, a múzeum szakértője szerint ez az egyetlen épen fennmaradt ilyen hangszer.