Egy kis munka senkinek sem árt

Osztályfőnökünknek hála miután elvégeztük az alapiskola hetedik osztályát, egy hónapra munkába álltunk. Nem kellett csákányozni, zsákokat cipelni, az egyik lakótelep zöldövezetében kapáltunk, gyomláltunk. Jobban megismertük egymást (többen voltunk abból az osztályból), közben le is sültünk, anélkül, hogy strandbelépőt fizettünk volna. És nagyon, de nagyon büszkék voltunk, hogy tizennégy évesen pénzt kerestünk. Igaz, előtte – szintén az osztályfőnökünknek köszönhettük – minden szabad szombaton dolgoztunk abban a kertészetben, hogy ne a szülőktől kelljen kérnünk osztálykirándulásra, osztálypénzre és hasonló – abban az időben nem rendkívüli – kiadásokra. Attól kezdve a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a szünidőben egy hónapot dolgoztunk. Festettünk korlátokat a városban piros-fehérre, takarítottunk szállodában, a maltersikálástól lejött a bőr az ujjainkról, akadt munka a pozsonyi kikötőben, de lehetett kávét főzni igazgató úrnak. Valószínűleg a nyári munka is hozzájárult ahhoz, hogy abból az osztályból aránylag sokan végeztünk egyetemet. De aki nem szerzett diplomát, abból is tisztességes ember lett.

Jót tesz a fizikai munka

Másfél hét, és máris kezdődik az új tanév. Akik szeretnek iskolába járni, tanulni, azok alig várják, akikben nem ég a tudásvágy, azok inkább fanyalognak. Akik még életükben nem végeztek semmiféle munkát, azoknak egy része alig várja, hogy kiszabaduljon az iskolából. Elsősorban ezért praktikus, ha a kamasz nem lustálkodja végig a nyarat, ha nemcsak üdülni viszik vagy pihenni a nagyszülőkhöz, hanem a munkába is belekóstol. Ha idén még féltve óvták a gyereket, mondván, szegény, egész évben tanult, kimerült, fáradt, legalább nyáron pihenjen, jövőre már érdemes egy kicsit befogni. Nem kell egy hónappal kezdeni, ha legalább két hetet dolgozik, több szempontból másként látja a világot. Megérti, hogy a zsebpénz nem sült galambként hull a szájába, azért a szülők megdolgoznak, ha a kétheti keresetét be kell osztania – tilos elvenni tőle, és szintén tilos kijelenteni, hogy ebből pedig füzeteket, iskolatáskát veszünk – egy kicsit belekóstol a beosztás művészetébe. Ráadásul ha a gyerek jó kapcsolatban van a szüleivel – a kamaszoknál be kell számítani az időnkénti viharos napokat, az „én mindent jobban tudok mindenkinél” állapotot, egészen addig a pontig, amíg valaki jól orrba nem koppintja őket –, meg lehet vele beszélni, mire szeretné költeni, és a jól megválasztott hangnem biztos siker.

A nyári munka legalább annyira fontos, mint az év közbeni iskola. Ha nem tanul jól (lusta vagy nem érdekli a tanulás), akkor egy keményebb nyári munka alatt (ha mondjuk napi hat órán át árut pakol vagy legalább fagyit mér) a gyerek nagyon sok mindent helyére tesz a fejében. Rájön, hogy a tanulás kényelmesebb és kellemesebb, mint végiggürcölni a fiatalságát egy munkahelyen. A jó tanulónak pedig azért nem árt egy kis fizikai munka, mert nagyon sok olyan interakcióban kell részt vennie, amivel egy jó tanuló év közben soha nem találkozik.

Fokozza az önbizalmat

Aki kamaszkorától legalább néhány hetet dolgozott nyaranta, tudja, hogy az első kereset életre szóló élmény, a többi nem csak ráadás. Nem kell félteni a kamaszt, nem lesz semmi baja egy kis munkától.

Sőt.

A munka fokozza a gyerek önbizalmát, mert bármi gond adódik a munkahelyén, neki magának kell megoldania, nem támaszkodhat anyukára, apukára.

Ha eddig nem tudta, mit is válasszon, merre vezessen az útja, lehet, hogy a nyári munka adja meg neki az utolsó (vagy első) lökést.

A leggyorsabb és a leghatékonyabb pénzügyimenedzsment-képzést kapja egy kamasz a nyári munka alatt. Megkereste a pénzt, elkölti, és pontosan látja, mennyire gyorsan elmegy, amit nagy nehezen megkeresett. Ez elsősorban a jobb módú szülők gyerekeinek jó iskola.

A nyári munka alatt meg kell tanulnia kommunikálni ismeretlen emberekkel. A főnökével, a vendégekkel, a kollégákkal stb.

Felelősséget kell vállalnia a munkájáért, önmagáért, a szavaiért.

Mit, mennyiért

Természetesen, mielőtt munkába áll, meg kell a kamasszal beszélni, milyen jellegű munka érdekli (leszámítva az olyat, amelynél a munkavégzés egyenlő a nullával, a fizetés viszont legalább négyjegyű), hány hetet szeretne dolgozni. A tervezésből nem szabad kihagyni, s mivel az idei szünidőnek mindjárt vége, talán érdemes erről egy búcsúbeszélgetést folytatni, mielőtt bezárkózik a szobájába, mert tanulnia kell. (rend)