Egy eltitkolt lány vallomása

A napokban került a könyvesboltokba és máris vihart kavar a médiában a néhai francia államfő, Francois Mitterrand titkolt lányának önéletrajzi könyve, amely Bouche cousue (kb: Lakat a szájon) címmel jelent meg.

A házasságon kívüli kapcsolatból született, apja által minden erővel titkolt, ám bensőségesen szeretett Mazarine a könyvben először mondja el a történetet a maga szempontjából, feltárva, hogy apja az éjszakák többségét nem az Elysée-palotában, feleségével, hanem az ő édesanyjával, Anne Pingeot muzeológussal töltötte az anya Szajna-parti lakásában. „Mama reggel bicajon indul a múzeumba, papa autón az Elysée-palotába vagy máshová a világba, én a gimibe, és az együttlétnek vége. Este nyolcig, amikor ismét találkozunk.“

A ma 30 éves Mazarine Pingeot visszaemlékezésében elmondja, hogy 19 éves koráig nyilvános helyen nem szólíthatta „apámnak“ az édesapját, ezzel szemben szinte minden este láthatta abban a lakásban, ahol ő édesanyjával együtt élt. Francois Mitterrand figyelmes, szerető apa volt, aki – így Mazarine – több időt és szeretetet szentelt második családjának, mint feleségének, Danielle-nek és attól született két fiának. „Hivatalosan nem volt apám, osztálytársaim mit sem tudtak otthoni életemről, estéimről, hétvégéimről, vakációimról. Vagy ha tudtak valamit, nem szóltak róla. A hallgatási egyezség nem csupán családi ügy volt, láthatólag mindenki részt vett benne“ – írta könyvében Mazarine a Le Nouvel Observateur című hetilapban közölt részletek szerint.

A külvilág csak 1994-ben szerzett tudomást Mazarine létezéséről, ekkor ugyanis a Paris-Match című hetilap fotót közölt, amelyen az elnök egy párizsi étteremből távozóban a lányával együtt látható. Igazából pedig akkor fedezték fel, amikor két évvel később apja meghalt, és Mitterrand végakaratának megfelelően ő is részt vett apja temetésén.

A könyvben felidézi, hogy 1981-ben, hatéves korában, Mitterrand elnökválasztási győzelme után figyelt fel arra, hogy milyen „különös, ellentmondásos reagálást vált ki az emberekben“, amikor apja megjelenik a televízió képernyőjén. Mazarine néha meglátogatta apját az Elysée-palotában, ilyenkor elbújt a szolgálati kocsi hátsó ülésén, hogy ne ismerjék fel. De, írta magáról harmadik személyben, „jobban érezte magát a szakácsokkal, a testőrökkel és a titkárokkal, mint Mitterrand irodájában“.

Az államfő ebben az időben mindent megtett azért, hogy eltitkolja a szélesebb nyilvánosság elől lánya létezését, de bizonyos párizsi körökben híre ment a dolognak. Christian Prouteau-nak, Mitterrand egyik testőrének egyik fő feladata éppen Mazarine védelme volt, annak megakadályozása, hogy újságírók vagy ellenzéki vezetők feltárják a titkot. Mazarine a könyvben beszámol arról, hogy apja halála teremtett először kapcsolatot közte és mostohatestvérei, apja törvényes fiai között. Az elnök koporsóját különgép szállította végső nyughelyére. „Először jöttünk össze mind a hárman akörül, aki összefűzött bennünket – írja könyvében Mazarine. „Ezen az időn kívüli órán, a tiszta és jeges ég magasában csaknem testvériségben lebegtünk, még ha dadogó és ügyetlen módon is. Tudtuk, hogy a gépből kilépve ki-ki ismét a saját anyjához csatlakozik, de ezen a különös helyen tudatában kellett lennünk annak, hogy ugyanattól a férfitől eredünk.“ (pan)