Dugók és kóbor kutyák városa

Az Akropoliszon, a városalapító-névadó Athéné istennő templomán is dolgoznak Ugyanis az első nap az athéni közlekedésben kész idegösszeomlás. A „felépülés” után aztán el lehet kezdeni az akklimatizálódást a görög főváros permanens csúcsforgalmához. A hihetetlen ugyanis éppen az, hogy itt éjjel kettőkor ugyanúgy be vannak dugulva a főbb utak, mint délelőtt tízkor. Furcsa élmény éjszaka egyesben araszolni egy sugárúton. Görög ismerősöm mondja, hogy Athén most már minden mértéken túlterjeszkedett. Egy tízmilliós ország négy és fél milliós fővárosa, ahol rengeteg az autó, és dolgozni, szórakozni, ügyeket intézni mindenki a szűkebb belvárosba jár. Itt viszont a kialakult infrastruktúra, az úthálózat képtelen az évről évre növekvő számú lakosság egyre több járművét „beszippantani”. Marad a dugó és a közlekedési káosz, nyáron pedig a fojtogató szmog. A rendőrség heroikus küzdelmet vív a csúcsforgalomban. Minden nagyobb kereszteződésben rendőr áll, aki a közlekedési lámpa jelzéseire fittyet hányva onnan engedi az autókat, ahol a legtöbben állnak. Megesik, hogy egy gyalogosnak három–négy zöldet is ki kell várnia, mire a rendőr átengedi az úttesten.

Ráadásul Athén manapság óriási építkezéshez hasonlítható. A 2004-es nyári olimpiai játékokra készülő görög fővárosban mindent átépítenek, felújítanak, persze útlezárásokkal „fűszerezve”. De szerencsére egy szelíd reménysugár mindebből a közlekedési infrastruktúra számára is akad: az olimpia jegyében elkészült a görög főváros második metróvonala, lassan fúrják a harmadikat, felüljárók, körgyűrűk épültek, s lesz elkerülő autópálya is. Az athéniak türelemmel viselik a megpróbáltatásokat. Nincs ordibálás, dudálás, igaz, akkor nem lehetne hallani a rendőrsípot, amely a legnagyobb úr a kereszteződésekben. A hellének türelme, toleranciája nem csak a dugókban mutatkozik meg. Ha én kóbor kutya vagy kóbor macska lennék, Athénban szeretnék élni. Ennyi elhízott, senki által nem háborgatott utcaállatot még sehol nem láttam. Szabadon járnak-kelnek, de nyilván ismerik a forgalmat, mert elütött jószágot nem látni. A görögök pedig csak kerülgetik a zsúfolt utca közepén összegömbölyödve szunyókáló kutyát, vagy finoman letessékelik a parkoló robogó ülésére felkuporodó macskát. Az Akropolisz lábánál elterülő athéni óváros, a Pláka festői éttermei, tavernái elképzelhetetlenek a csellengő állatok nélkül. Rajta vannak a képeslapokon, de az olajfestményeken is. Nem, ezek a teremtmények nem kukáznak, annál jobban megy soruk: rendszeresen kapják a vendéglői maradékot, a köztereken pedig a polgármesteri hivatal külön itatókat helyeztetett el, ahol a kóbor állatok szomjukat olthatják. Apropó, Pláka. A szűk utcákat járva szinte vonzzák a tekintetet a tavernák kézzel festett cégtáblái, árlapjai. Nincsenek messze maguk az alkotók sem. Egy-egy kapualjban megbújó műhely olyan kincseket rejthet, mint a Szőlőfürthöz címzett taverna drachmaárakat tartalmazó fatáblája, amelyet az euró bevezetése után kellett lecserélni, s most olcsón hozzá lehet jutni, amolyan szuvenír gyanánt. A Pláka varázsát csak fokozza, hogy feltekintve szinte mindenhonnan látható az Akropolisz, rajta az épülő Parthenonnal. Igen, itt még a városalapító-névadó Athéné istennő templomán is dolgoznak. Hosszú idő telt el azóta, hogy a most csaknem két és fél ezer éves – ámde akkor éppen török lőszerraktárként funkcionáló – építményt a velencei ostromlók a XVII. század végén szétlőtték. A természet vasfoga meg folyamatosan fogyasztotta a maradványokat. Nos, a Parthenon végre nem fogy, hanem épül. Az összegyűjtött maradványokból újjáépítették a belső oszlopsort, kiegészítették a timpanont, s a munka megy tovább.

A műemlékek karbantartására, gondozására nem lehet panasz a görög fővárosban, s ha bárki azt hinné, hogy a romok között nincs élet, téved: a római agorát birtokba vették a kutyák és a macskák. Kifogás talán a múzeumok nyitvatartási ideje ellen lehet, amely ilyenkor télidőben (Athénban átlag 15 fok pluszban) meglehetősen korlátozott. Már ha egyáltalán nyitva van, mert a legfontosabb leleteknek otthont adó nemzeti régészeti múzeum 2004-ig zárva tart.