Naprendszerünk távoli nyúlványait feltehetőleg a régmúltban egy másik csillaggal bekövetkezett találkozás alakította ki, ami felszaggatta mindkét fiatal bolygórendszert, mint két egymáshoz érő körfűrész. A drámai találkozás idegen világokat rakhatott le az ismert bolygórendszeren túl.
Drámai találkozás?
A bolygók, üstökösök és aszteroidák kialakulásának kaotikus, korai időszakában elképzelhető, hogy a Nap veszélyesen közel került egy másik csillaghoz, ahogy azt a tudósok már korábban is hangoztatták. Számos tanulmány próbálta már megmagyarázni a Naprendszer szerkezetét egy ilyen kölcsönhatással. Az új számítógépes modell bemutatja, hogyan taszította a gravitációs erő a korábban a Nap körül kör alakú pályán keringő fiatal bolygóméretű objektumokat olyan távoli elnyújtott pályákra, melyek túl messzire vannak, hogy a jelenlegi technikával észlelhetőek legyenek. A modellezés egyik ihletője a tavaly felfedezett, messze a Plútón túl található Szedna jelenléte volt. A test rendkívül elnyújtott pályája teljes egészében kívül esik a Kuiper-övön. A csillagászok nem tudják, hogyan tett szert erre a pályára, azonban gyanítják: számos hasonló objektum vár még felfedezésre a távolban. Több kutató szerint is egy közeli csillagelhaladás helyezte erre a különös pályára a Szednát. Kenyon és munkatársa, Benjamin Bromley számítása szerint az elhaladás akkor következett be, amikor a Nap kora már legalább 30 millió év volt, de semmi esetre sem több 200 milliónál. Az elhaladás távolságát 22,5 és 30,5 milliárd kilométer közé becsülik. Ezek a távolságok elegendőek, hogy szétrombolják a külső Kuiper-övezetet anélkül, hogy a belső bolygók pályáit befolyásolták volna. Az elhaladó csillag gravitációja kisöpörhetett néhány űrsziklát a külső Naprendszerbe, míg egyidejűleg átadhatott több fagyott testet és talán bolygóméretű objektumot a Nap birodalmának. „Egy csillag közeli elhaladása két rejtélyre is magyarázatot adna” – mondta Bromley, aki szerint a Szedna egy idegen, a Naprendszeren kívül született égitest. „Megmagyarázná a Szedna és a Kuiper-öv külső peremének pályáját is.”
De vannak más módok is, melyek jelenlegi helyére tehették a Szednát, mondta a Szedna felfedezése mögött álló Mike Brown, a Caltech csillagásza. „Az új tanulmány remek munkát végzett a Szedna különös pályája kialakulása egyik módjának felderítésében, és bebizonyítja, hogy az elmélet a gyakorlatban is működhetett, de nem ez az egyetlen lehetséges értelmezés” – tette hozzá Brown.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.