DNS-elemzés leplezi le az illegális elefántcsont-kereskedelmet

A kutatók az afrikai kontinensen zajló csempészet feltérképezéséhez a lefoglalt elefántagyarak DNS-elemzésén kívül bizonyítékként használtak fel telefonhívásokat, pénzügyi nyilvántartásokat és szállítási dokumentumokat is. Tanulmányukat hétfőn publikálták a Nature Human Behavior című folyóiratban.

A kutatás eredményei remélhetőleg segítenek majd abban, hogy a hatóságok ne csak az orvvadászokat találják meg, hanem eljussanak a bűnszervezetek csúcsáig is - hangsúlyozta Samuel Wasser természetvédelmi biológus, a tanulmány társszerzője, a Washingtoni Egyetem Környezeti Törvényszéki Tudományos Központjának társigazgatója.

Wasser szerint ott kell lecsapni a bűnhálózatra, ahol az elefántcsontot összegyűjtik és kiviszik az országból, mert ott vannak a kulcsszereplők.

Afrika elefántpopulációja gyorsan csökken: száz éve még ötmillió elefánt élt a kontinensen, de számuk 1979-re már 1,3 millióra, napjainkra pedig a becslések szerint 415 ezer példányra esett vissza. A tendenciát az elefántcsont nemzetközi kereskedelmének 1989-es betiltása sem tudta megállítani.

Évente mintegy 500 tonna elefántagyarat szállítanak Afrikából főként Ázsiába.

Az elmúlt két évtizedben Wasser főként azokkal a kérdésekkel foglalkozott, hogy hol zsákmányolják a legtöbb elefántcsontot, ki szállítja, és hány ember működteti a hálózatot.

Wasser kapcsolatban áll az érintett országok vadvédelmi hatóságaival, amelyek értesítik, ha elfognak egy elefántcsont-szállítmányt. A tudós elrepül az adott országba, és mintát vesz a lefoglalt elefántagyarakból a DNS-elemzéshez. Eddig több mint 4300 elefánt agyarából gyűjtött mintát.

2004-ben Wasser bebizonyította, hogy az elefántok agyarából és trágyájából nyert DNS segítségével néhány száz mérföldes biztonsággal meghatározható, hogy honnan származtak az állatok. 2018-ban pedig azt is megállapította, hogy ha két különböző lefoglalt elefáncsont-szállítmányban azonos DNS-t találnak, az azt mutatja, hogy valószínűleg ugyanaz az orvvadász-hálózat forgalmazta őket.

Az új kutatás az elefántok családjára is kiterjesztette a DNS-azonosítást, és az eredményekből az derült ki, hogy csak nagyon kevés bűnözői csoport áll az afrikai elefántcsont-kereskedelem mögött.

Mivel a nőstény elefántok egész életükben ugyanabban a családban maradnak, és a legtöbb hím nem távolodik el túl messze a csordától, a kutatók feltételezései szerint a közeli családtagok agyarait valószínűleg egy időben vagy ugyanazok az orvvadászok gyűjthetik be.

Az ilyen genetikai kapcsolatok segíthetnek a vadvédelmi hatóságoknak, amelyek egyéb bizonyítékokat – telefonbeszélgetések felvételeit, rendszámtáblákat, szállítási dokumentumokat és pénzügyi kimutatásokat – keresnek a különböző elefántcsont-szállítmányok összekapcsolására.

A tudósok által kimutatott DNS-kapcsolatok felhívják a figyelmet a lefoglalt szállítmányok közötti esetleges kapcsolatra – magyarázta a tanulmány társszerzője, John Brown különleges ügynök, aki 25 éve nyomoz környezeti bűncselekmények után. „Ez a közös munka több, még folyamatban lévő multinacionális nyomozáshoz adott komoly segítséget” – tette hozzá.

Az orvvadászat számos központját sikerült azonosítani egyebek mellett Tanzánia, Kenya, Botswana, Gabon és a Kongói Köztársaság régióiban.