Csillagászati pénzek és kozmikus távlatok az orosz űrüzletben

Nyitás előtt a visszatért kabin, amely a dél-afrikai űrturistát hozta a FöldreReuters-felvétel Nem is olyan régen az űr és az űrkutatás még kizárólag az egyes államok politikai vetélkedésének színtere volt. Mára azonban a kozmosz egyre inkább üzletté válik. Ebből a tortából kíván minél nagyobb szeletet kihasítani Oroszország. Aligha véletlen, hogy a pénzügyi gondokkal küszködő orosz űripar az úttörő a kozmosz üzleti célú felhasználásának legnagyobb profittal kecsegtető szegmensében, az űrturizmus területén.

Az űrturizmus még két-három évvel ezelőtt is a sci-fi világába tartozott. Április végén azonban a bajkonuri központból útjára indult a világ immár második űrturistája, a dél-afrikai Mark Shuttleworth. A 28 éves dél-afrikai üzletembernek – akárcsak „elődjének”, az amerikai Dennis Titónak – 20 millió dollárjába került a nem mindennapi utazás. Ez az ár egyelőre csak a nagyon gazdag és kalandvágyó emberek számára megfizethető, de a szakemberek szerint a belátható jövőben a költségeket sikerülhet olyan szintre leszorítani, hogy az űrút a középosztály számára is elérhetővé válik. Legalábbis ha a középosztályt amerikai értelemben vesszük.

– Az űrturizmus nem Dennis Titóval, hanem egykori kelet-európai szövetségeseink repülésével kezdő-dött. Csak akkor ez politika volt, ma pedig pénz – állítja Jurij Koptev, az űrutazásokat lebonyolító Roszaviakozmosz vezetője. Koptev szerint a szovjet időkben a kozmosz a szocialista világrendszer egyfajta „kirakata” volt, és így persze senkinek eszébe sem jutott pénzt kérni azért, hogy a magyar Farkas Bertalan vagy a cseh Remek az űrben járt. – Az űrturizmus ma sem sokat hoz a konyhára. Pontosabban a befektetésekhez képest igen csekély a haszon – vélekedik Koptev.

Az űrturizmus „demokratizálásához” nélkülözhetetlen a költségek csökkentése. Ez viszont elképzelhetetlen anélkül, hogy valóban iparszerűvé váljon az üzletág. Az első lépés az űrturizmus tömegessé tétele irányába az ún. szuborbitális repülések lesznek. A Szuborbitalnaja Korporacija elnevezésű orosz vállalat március közepén bemutatta annak az SZ–21 elnevezésű, kisméretű űrrepülőgépnek a prototípusát, amelyet kimondottan az űrturizmus céljára készítettek. A tervek szerint 2004-ben már sor kerülhet az első ilyen járat indítására.

Az SZ–21 fedélzetén összesen három ember foglalhat helyet. A Szuborbitalnaja Korporacija számítása szerint az űrsiklóra egy „jegy” mindössze 100 ezer dollárba fog kerülni, ami ugye aprópénznek számít a Tito és Shuttleworth által fizetett 20 millió dollárhoz képest. Az orosz elképzelések szerint az SZ–21-es segítségével, ha nem is tömegessé, de a mainál mindenképpen sokkal szélesebb kör számára elérhetővé válik az űrturizmus.

A leginkább egy kis repülőgéphez hasonló SZ–21-es teljesen automatikusan repül. Vészhelyzetben az űrsikló irányítása igen csekély felkészültséggel is lehetséges lenne, így az utasok egyike lehetne a pilóta is egyben. Az SZ–21-es egy speciális hordozógép „hátán” emelkedne a levegőbe, majd a megfelelő magasság elérése után leválna a szállítógépről. Innen saját rakétái segítségével jutna el a Földtől számított 100 kilométeres magasságba, azaz a kozmosz alsó határába. A szolidabb ár persze kompromisszumot jelent: hiszen az SZ–21-esen az űrutazás mindössze három percig tartana. Igaz, a szervezők ígérete szerint ez alatt az idő alatt a „turistáknak” az igazi űrhajósokkal megegyező élményben lehet részük: átélhetik a súlytalanság érzését, és letekinthetnek az alattuk lévő kék bolygóra. Ezután a minigép visszatérne a földre, és egy közönséges repülőtéren landolna. Az egész út mintegy 4-5 órát venne igénybe.

Bár az első csoport indulását csak 2004-re tervezik, jelentkezőkben már most sincs hiány. A cégnél eddig 250-en fizették be a várva várt űrutazásra az előleget. A projekt iránt nyugati befektetők is érdeklődnek, ők eddig tízmillió dollárral járultak hozzá az első működő űrsikló elkészítéséhez.

Az SZ–21-es projekt beindulása azonban még mindig csak az űrturizmus hajnalát jelentené. A továbblépéshez – azaz ahhoz, hogy egy ilyen utazás évente több százezer utas számára is elérhetővé váljon – a költségek további csökkentése és az is szükségeltetik, hogy a világ számos pontjáról induljanak ilyen űrjáratok. Idővel egyre komfortosabb körülmények között lehet majd repülni, és elkészülhetnek az űrszállodák is. Ezek kezdetben valószínűleg spártai lakómodulok lesznek, később azonban több száz fő befogadására alkalmas komplexumok megépítése sem elképzelhetetlen. Ennek ma sem annyira technikai, mint inkább pénzügyi akadályai vannak. Egy három fő befogadására alkalmas lakómodul ára 180 millió dollár, ehhez jön még a felbocsátás 30 millió dolláros költsége. Ahhoz, hogy az apró „űrszálloda” működőképes legyen, üzemanyagot, és egyéb szállítmányokat kell odaküldeni: itt minden egyes start további 20 millió dollárba kerül.

Az űrturizmus valóban tömegessé csak az esetben válhat, ha a jegyárakat sikerülne néhány ezer dollárra mérsékelni. Ez esetben már évi egymillió űrturistával lehetne számolni, ami még mindig elenyésző arány a normális légi forgalom évi egymilliárd utasához viszonyítva.

Az űrturizmus fejlődésének legfőbb akadályai eddig az állami űrhivatalok voltak, amelyek többsége gyanakodva tekint erre a fajta üzletágra. A NASA űrsiklóin elméletileg több űrturista is jóval kényelmesebben utazhatna, mint az orosz Szojuz rakétákon, az amerikai űrhivatal azonban mégsem „vevő” az ötletre. Sőt a NASA igen élesen ellenezte Dennis Tito útját. Még azt is megtiltották, hogy a milliomos az Alfa nemzetközi űrállomás amerikai moduljaiba léphessen. A változások előjele lehet azonban, hogy Mark Shuttleworth űrkirándulása kapcsán már nem ódzkodott a NASA sem, ennek köszönhetően a dél-afrikai fiatalember már korlátozások nélkül mozoghatott az Alfa fedélzetén.

A hidegháború befejeződésével valamennyi ország visszafogta az űrkutatási célú kiadásait, így a fejlődés hosszabb távon elképzelhetetlen a magánpénzek bevonása nélkül. A NASA a közelmúltban maga is bejelentette, hogy az Alfa űrállomás kapacitásának 30 százalékát a kereskedelmi célú programokra kell fenntartani, és ebbe beleértendő az űrturizmus is. A Roszaviakozmosz pedig azt közölte, hogy az októberben az Alfa űrállomásra induló Szojuz fedélzetén van még egy szabad hely. Érdeklődőkből nincs hiány, egyelőre vizsgálják, hogy ki lehet a harmadik űrturista. A pénz önmagában ma még nem elegendő. A megfelelő egészségi állapot éppoly fontos, mint az, hogy a „turistaút” beleilleszthető legyen az orosz űrprogram egészébe. Titónak és Shuttleworthnek egyaránt alapos orvosi vizsgálaton kellett átesnie, és részt kellett venniük egy több hónapos felkészítő kurzuson is a Moszkvától nem messze lévő „Csillagvárosban”. Politikai kritériumok azonban nincsenek.

További megszorítás, hogy pénzükért az űrturisták nem tehetnek azt, amit akarnak. – Az űrbe senki sem repülhet csak úgy fel. Az űrturistáknak engedelmeskedniük kell a parancsnok és a földi irányítóközpont minden utasításának. Bár a kozmonautákhoz hasonló munkát nem kell végezniük, az idejük percre pontosan be van osztva – közölték a Roszaviakozmosznál. Shuttleworth – aki magát amúgy sem minősítette űrturistának – előre megtervezett orvosi sejtkísérleteket végzett az Alfán.

Bár az űrturizmus még „gyermekcipőben” sem igen jár, fejlődése megállíthatatlan folyamat, hiszen komoly gazdasági lehetőségeket rejt magában. Az űrutaztatás önmagában sem rossz üzlet, és segítségével minimalizálhatóak a fellövések költségei. Ez pedig azt jelenti, hogy olcsóbbá válnak a kommunikációs célokat szolgáló szputnyikok és a kozmoszban végzett tudományos kísérletek is. A pénz pedig nemcsak a földön, hanem az űrben sem ismer határokat.