Csaknem megállíthatatlan a jégtakaró olvadása

A tanulmányok szerint - amelyek hamarosan a Science és a Geophysical Research Letters folyóiratokban jelennek majd meg - ez azt jelenti, hogy a tengerszint 2100-ig legalább 91 centiméterrel emelkedik majd. Az olvadás ebben a században viszonylag lassú lesz, de aztán felgyorsul, és a vízszint globális emelkedése a déli sarkvidéki jégtakaró - több évszázad múlva bekövetkező - teljes elolvadásakor eléri majd a három-négy métert is. Eric Rignot, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) sugárhajtás-laboratóriumának és a Kaliforniai Egyetemnek a kutatója kijelentette, hogy az Amundsen-tenger gleccsereinek olvadása már "túlhaladt az utolsó visszafordulási ponton". Rignot szerint a folyamat ahhoz hasonlít, mint amikor kihúzzák a dugót az oldalára fordított teli borosüvegből.  A NASA által elkészíttetett első, a Geophysical Research Lettersben megjelenő, műholdfelvételekre támaszkodó tanulmány a Fenyves Sziget-, a Thwaites- és a Smith/Kohler-gleccser 1992 és 2011 között megfigyelt változását elemezte. A tudósok radarmérésekkel megállapították, hogy a jégtakaró alatt nincsenek olyan hegyvonulatok, amelyek megállíthatnák az olvadó jég elsodródását. Rignot szerint a déli sarkvidék jegének olvadása a hatodik kontinens körüli széljárás megváltozásának és felerősödésének következménye, ami melegebb tengervízáramlatokat vonz annak partvidékéhez. A szakértő szerint ennek okozói az emberi tevékenység nyomán kibocsátott üvegház-gázok lehetnek. (Más tudósok lehetséges tényezők között megemlítették még az éghajlat természetes változékonyságát és az Antarktisz felett kialakult ózonlyukat is.) A folyamatot a NASA által irányított tudóscsoport szerint megállítani már nem, legfeljebb lassítani lehet.  A második, a Washingtoni Egyetem szakértői által a Science-ben közlendő tanulmány szerint a Thwaites-gleccsermedence 200 és 1000 év között végbemenő összeomlása elkerülhetetlen, ami önmagában több mint 60 centiméterrel emeli meg az óceánok szintjét az elkövetkező évszázadokban. Mindkét tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az óceán mélyéről feláramló melegebb víztömegek instabillá tették az antarktiszi jégtakarót.  Az ENSZ következő klímacsúcsát jövőre Párizsban rendezik meg, és a várakozások szerint csaknem kétszáz ország köt majd megállapodást a globális felmelegedés elleni küzdelemről. AZ ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) tavalyi előrejelzése gyakoribb áradásokra, aszályokra, hőhullámokra és a tengerszint emelkedésére figyelmeztetett. A tanulmányok szerint túlságosan derűlátó az IPCC-nek az a jóslata, amely szerint a világtengerek szintje, amely 1900 óta 19 centiméterrel emelkedett, a 21. században "csak" 26-82 centiméterrel növekszik majd meg. Alátámasztják viszont John H. Mercernek, az Ohiói Állami Egyetem szakértőjének egy sokat támadott, még 1978-ban tett megállapítását, miszerint az emberi tevékenységgel létrejövő üvegházhatású gázok katasztrófával fenyegetik a nyugat-antarktiszi jégtakarót. Az 1987-ben elhunyt Mercer rámutatott, hogy a nyugat-antarktiszi jég a tengerszint alatt egy tálalakú földbemélyedésen nyugszik, és ahogy az olvadás a perem felől befelé halad, a jég egyre mélyebb vizekbe húzódik vissza, ennek következtében instabillá és a további olvadással szemben sebezhetővé válik.