Buszmegállók és gyermekdaganatok

A tudósok kiderítették, hogy az 500 méteren belüli, forgalmas autóbusz-megálló mintegy hatszorosára növelte a rák kialakulásának kockázatát a környéken élő gyermekeknélMiroslava Cibulková felvételeEgy orvosi szaklapban megjelent tanulmány újabb adalékkal szolgál arra, hogy a közlekedésből származó égéstermékek megnövelhetik a gyermekkori daganatok kialakulásának kockázatát, sőt ebből a szempontból elsődleges tényezőnek számít.

A Birmingham Egyetem kutatói a szennyezőanyag-kibocsátást ábrázoló térképekkel illesztették a betegség előfordulásának térbeli eloszlását. A kutatók 22 500, 1955 és 1980 között rákbetegségben (leukémiában, limfómában, központi idegrendszeri daganatban) elhunyt gyermek esetét dolgozták fel.

Eredményeik szerint a megnövekedett esetszámok különféle kémiai anyagok (szén-monoxid, nitrogén-oxidok, 1,3-butadién, benzén, dioxinok, benzopirén stb.) feldúsulásával mutatnak összefüggést. Bár az egyezés számos esetben más okok miatt is kialakulhatott, az elemzések után megmaradt a nyilvánvaló kapcsolat a szén-monoxid és a néhány éve az ismert rákkeltő anyagok hivatalos listájára átkerült 1,3-butadién esetében.

A tanulmányban közölt adatok szerint egy közeli (kb. 500 méteren belüli), forgalmas autóbusz-megálló mintegy hatszorosára növelte a rák kialakulásának kockázatát a környéken élő gyermekeknél. A kutatók szerint a kritikus periódus a magzati korban, illetve röviddel a születés után elszenvedett károsanyag-terhelés lehet. Ha a közeli buszmegálló mellé egy 1,3-butadiént kibocsátó „forró pont” is társul, akkor a kockázatnövekedés már 12,6-szoros. A tanulmány a vasútállomások, olajfinomítók, nagy közlekedési csomópontok és a kórházak környékén is kockázatnövekedésről számol be (utóbbi esetben is a sűrű forgalom miatt).

A kutatók tanulmánya a Journal of Epidemiology and Community Health c. orvosi szaklapban jelent meg. Bár a kutatók szerint ezeket az eredményeket is óvatos körültekintéssel kell kezelni, mégis megerősítik a korábbi vizsgálatok következtetéseit.

Alan Preece, a Bristoli Egyetem professzora és kollégái 2004 szeptemberében számoltak be azon kutatásaik eredményeiről, amelynek során megpróbálták feltérképezni, milyen mértékben jutnak át az egyes anyagok a méhlepényből a magzatba. Számos kísérletet végeztek, amelyben az emberi méhlepény tápanyagátvitelét vizsgálták ex vivo (vagyis az emberi szervezeten kívül), és amelyek alapján számszerűsíteni tudták az egyes anyagok magzati szervezetbe való átvitelének mértékét. Azt tapasztalták, hogy a magzat szervezete az egyes káros anyagokat akár nagyobb koncentrációban is tartalmazhatja, mint az anya szervezete, márpedig ennek – tekintettel a magzat fokozott érzékenységére – komoly következményei lehetnek. Általánosan elfogadott tény, hogy a gyermekkori leukémia kialakulása már a méhen belül elkezdődik, és a magas károsanyag-szint jó eséllyel lehet az egyik fő kiváltó ok.

Egy másik, New York-i kismamákon és újszülötteken végzett vizsgálat is egyértelműen kimutatta, hogy levegőszennyeződés hatására terhes nőkben módosulhat a magzat kromoszómaszerkezete, ami súlyos betegségek kialakulásának kockázatát növeli. (origo)