Bush és Kerry először vitázott a tévékamerák előtt

George W. Bush elnök, aki annak ellenére, hogy négy évet töltött a Fehér Házban, még mindig szívesen alakítja a „bárfiút“, és John F. Kerry szenátor, akinek elnökmodellje a jelek szerint inkább egy túl okos tanárra emlékeztet.A két különböző intellektuális megközelítés világosan megmutatkozik beszédstílusukban: míg Bush belegabalyodik egyes szavakba, és „busizmusokat“ alkot – mint például „nucular“ (a „nukleárist“ jelentő nuclear helyett), addig Kerry néha eltéved bonyolult mellékmondatainak szövevényében.

Vannak azonban közös vonásai is a két politikusnak: mindketten ugyanazon az elit-egyetemen tanultak, ráadásul ugyanannak a diákklubnak is voltak a tagjai, és a Yale-egyetemen közös retorika professzoruk volt. Bush és Kerry egyaránt Rollin Osterweis professzor előadásait hallgatta, aki egy negyedéven át nagy amerikai szónokok, például Franklin D. Roosevelt és Abraham Lincoln beszédeit elemezte és – mint a The New York Times értesült – a hallgatóknak is beszédeket kellett mondaniuk. Míg azonban Kerry kitűnt ragyogó beszédkészségével a diákok vitáiban, addig Busht az ilyesmi nem nagyon érdekelte.

A túlságosan kifinomult beszédstílus azonban fellengző is lehet. Úgy tűnik, hogy a fiatal Bushnak elég volt a retorika alapelveit megtanulnia. Eddigi politikai vitáiban azáltal tudott győzni, hogy szigorúan tartotta magát a legfontosabb elvekhez. Rövid, világos mondatai vannak, egyszerűek az üzenetei, ismeri a testbeszédet és a közönséggel való kapcsolattartás művészetét. Pillantásai, gesztusai spontánabbak és talpraesettebbek, mint ellenfeleié. Megérezhette ezt demokrata párti ellenfele a 2000 évi választási kampányban, Al Gore, amikor egy alkalommal vita közben túl közel került Bushoz és amikor a nála kisebb termetű republikánus jelölt szkeptikus pillantással végigmérte őt, a közönség kacajjal fejezte ki Bush iránti rokonszenvét.

A média egyébként már hetek óta a vitával foglalkozott. A CNN azt kérdezgette, ki alakítja a felkészülés közben az ellenfél hálátlan szerepét, a FoxNews pedig interjút közölt arról, hogyan tartja járás közben a kezét George W. Bush, és tényleg robotra emlékeztet-e John Kerry. Vérszagra gyűlt az éji vad.

A két fél az idén három elnökjelölti és egy alelnökjelölti vitában állapodott meg. Az elnököt a tárgyalásokon nem kisebb diplomata képviselte, mint James Baker volt külügyminiszter. Kerry az alkut Vernon Jones ügyvédre bízta. Bushék először csak két vitát akartak, végül belementek a háromba – feltéve, hogy rögtön az első az elnök erősségéről, a terror elleni harcról és a nemzetbiztonságról szól. A feltételeket bizalmas megállapodás rögzíti. Ez kitér a kérdezők személyére, a közönség összetételére, a jelöltek mozgási szabadságára (nem jöhetnek elő a pulpitus mögül), sőt a terem hőmérsékletére is. A jelölteknek lazának, hétköznapinak, szerethetőnek kell mutatkozniuk, minden mondatuknak szabatosnak, de spontánul hatónak kell tűnnie. Pozitívnak, optimistának kell maradniuk, de erőteljesen támadniuk is kell – mindezt úgy, hogy közben ne látsszanak túl könnyelműnek vagy pláne agresszívnek. Kerrynek azt kell elhitetnie magáról, hogy van határozott véleménye a dolgokról, és képes azok mellett kitartani. A beszlani terrortámadástól megijedt amerikai szülőket meg kell győznie arról, hogy képes megvédeni gyermekeiket. Bushnak viszont meg kell magyaráznia Oszama bin Laden elszalasztását, az iraki háborút, a világ Amerika-ellenességét, egymillió munkahely elvesztését és az emelkedő egészségbiztosítási költségeket. A második vita október 8-án St. Louisban. Itt a bizonytalan választók közül a Gallup által kiválasztott közönség tehet fel – a szervezőknek előre benyújtandó, de a jelöltek elől az utolsó pillanatig titkolt – kérdéseket. Öt nappal később, az arizonai Tempében, újra gondosan szabályozott körülmények között, a gazdaság és a belpolitika kerül terítékre. Felmérések szerint a választók 18-29 százaléka tekinti még meggyőzhetőnek magát. 2000-ben minden 537 floridai szavazaton múlott.