BSE-kísérlet egy szigeten

Német kutatók a Balti-tengeri Riems szigetén három hónapos borjakon vizsgálják a kergemarhakór (BSE) terjedését. Az egyik előpomerániai biogazdaságból származó szarvasmarhák első csoportja az év végén költözött a szövetségi állategészségügyi víruskutató intézet (BFAV) egyik különleges istállójába.

Az ország legnagyobb BSE-kísérletében a borjakat szándékosan megfertőzik a betegség kórokozójával. A hosszú távú kísérletben a kutatók a halálos betegség pontos fertőzési útját szeretnék feltérképezni, hogy élő állatokon végrehajtható hatékony teszteket fejleszthessenek ki, mondta el a dpa-nak Martin Groschup, a Riems szigeti új és újszerű állatbetegségek kutatóintézetének vezetője.

A BSE-pánik kirobbanását követő két év folyamán Németországban már 231 BSE esetre derült fény. A betegség hátterét érintő sok kérdés még tisztázatlan. ĺgy például a BSE kutatásban elfogadottnak számít, hogy a kórokozó az állati liszt, és a borjakat tejjel ellátó berendezés révén juthat az állatok szervezetébe. Ismeretlen azonban, hogy az úgy nevezett prionok hogyan kerülnek a béltraktusból az agyba, ahol a központi idegrendszert károsítják.

„Ha ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, a beteg állatokat esetleg az inkubációs időszakban ki tudjuk szűrni” – jelentette ki Groschup. Ezen kívül a kutatások fontosak az élő állatokon alkalmazható tesztek kidolgozása szempontjából. A BFAV adatai szerint több cég dolgozik olyan eljárásokon, amelyek a kórokozót a vérből, az agyfolyadékból, sőt a vizeletből ki tudják mutatni. A piacérettségig azonban még egyik termék sem jutott el.

A BSE kutatók a borjak táplálékába január közepén fejenként 100 grammnyi fertőző agyszövetet vegyítettek. Ennek érdekében 5,7 kilogramm szövetet rendeltek meg Nagy-Britanniából, igazolhatóan kergemarhakórban elpusztult állatok mintáiból. Februártól kezdve aztán négyhavonta 4-4 állatot vágnak le, és vetnek alá szövettani elemzésnek. Ennek alapján kívánják meghatározni, hogyan halad előre a kór a szarvasmarhák szervezetében.

A kitenyésztett szövetmintákból saját tenyésztésű, a pironokra különösen érzékenyen reagáló egerekbe is fecskendeznek. Ha az állat beteg lesz, az fontos bizonyítéka a kórokozó jelenlétének. A kinyert minták egy részét további kutatások céljából lefagyasztják, és más kutatócsoportok számára egy szövetbankban elérhetővé teszik.

Az állatokat egy kereken egymillió euróba kerülő kutatóistállóban tartják, amelyek kimondottan ebből a célból emeltek a csaknem 100 éve alapított kutatóintézet területén. Az istállóban keletkező trágyát és szennyvizet alaposan megtisztítják. A kutatók a kísérleti állatoknak messzemenően természetes életfeltételeket biztosítanak, például bármikor kimehetnek egy szabadtéri kifutóra.