Brooklyn, 2005. december vége

Talán a karácsony az egyetlen olyan időszak, amikor érzem – nem otthon vagyok. New Yorkban olyan sokféle ember lakik, akik olyan sokféle földrészről és országból költöztek ide, hogy semmi sem eleve adott, így a karácsony sem. A mozlimok, a hinduk, a buddhisták, a zsidók és más vallásokhoz tartozók nem ünnepelik a karácsonyt, sem a keresztény újévet. Igaz, majdnem mindegyik vallásnak vannak a karácsonyhoz hasonló ünnepei, ezek viszont általában nem december végére esnek. Az élet nem áll meg úgy, mint otthon. 24-én este tele vannak a mozik termei és 25-ére is tervezhetünk bármilyen programot.

Brooklynban, azon a részen, ahol én lakom, viszont már december elején megjelennek a fenyőfák és a fenyőfaágak, adventi koszorúk az utcasarkokon, ahol általában koreaiak és latin-amerikaiak árusítják őket. Amikor este jövök haza, a fenyő illata áthatja az utca légterét, és mindig azok a kellemes iskolaszüneti napok jutnak az eszembe, amikor hasonló illat áradt a nappalinkban. A házak ablakait, balkonjait, néha pedig a tűzlépcsőket is apró fényekkel díszítik ki a lakók. Ahol sok és színes a díszítés, valószínűleg gyerekek is laknak.

Egyvalami viszont összeköti New York város összes lakóját így december vége felé. És ez a vásárlási láz. Mindegy, milyen valláshoz tartozik az ember, a hirdetéseket nem lehet elkerülni, mert mindenhol ott vannak – az újságok és magazinok hasábjain, a TV képernyőjén, a rádióban és a katalógusokban. Fogalmam sincs, honnan tudják azok, akik a katalógusokat küldözgetik, hogy én egyáltalán létezem. Valaki sok pénzt kereshet azzal, hogy adatbázisokat készít és ad el. Tízesével jönnek a katalógusok naponta. Garantálják, hogy minden időben érkezik, és sokszor még a szállítási díjat is elengedik.

Azok, akik karácsonyoznak, itteni szokás szerint 25-én reggel adják át ajándékaikat szeretteiknek. Ennek megfelelően 26-a az a nap, amikor az emberek ezrei lepik meg az üzleteket és bevásárlóközpontokat, hogy kicseréljék azokat az ajándékokat, amelyeket nem szeretnének megtartani. Itt a vásárló az úr – nem kell megindokolni, miért nem kell, bármit, ami eredeti állapotban van, ki lehet cserélni akármi másra, amit az áruház forgalmaz.

December 26-a az a nap, amikor elkezdődik az év legnagyobb kiárusítása. Hihetetlen kedvezményekre talál rá az ember, ha van energiája, ideje és kedve végigjárni az üzleteket. Tavaly volt, hogy az eredeti ár negyedéért vásároltam, főleg ruhaféléket, ilymód olyasmire is szert tehettem, amit egyébként nem engedhetnék meg magamnak. Mert Amerikában így működik a gazdaság. A múlt szezonbeli árunak mennie kell, és minden dollárért verseny folyik.

Persze, a nagy kiárusításoknak főleg azok örülnek és azok spórolnak a legtöbbet, akik nem ünnepelik a karácsonyt, és akiknek ezáltal nem kell 24-ig megvenniük az ajándékokat. A hangulatból viszont mindenki profitál. Az egész város fel van díszítve: a sugárutakon nagy hópelyhek világítanak a póznákról, nagyobb irodaházak és üzletházak óriási karácsonyfákat állítanak fel, vagy nagy adventi koszorúkat és karácsonyfadíszeket helyeznek a bejáratuk elé. Minden templom belseje ünnepi díszbe borul. Sok ezernyi gyermek megy el meglátogatni a Télapót a Macy’s áruházban, aki hosszas várakozás után végül az ölébe ülteti őket, nevén szólítja mindegyiket és megkérdezi, mit szeretnének tőle kapni ajándékba. Az apró, zöld kosztümbe öltözött tündék ezekután elintézik, hogy némi készpénzért egy képet is kapjon a gyermek, amely tanúsítja, tényleg találkozott Santa Clausszal, ahogy itt emlegetik a mi Mikulásunkat.