Bevásárlókosár járvány idején

Akkor most mit vegyünk?

Az egyszeri ember a bevásárlását intézve leginkább a tartós élelmiszerek – liszt, rizs, tészta – polcai előtt szembesül azzal, hogy valami nincs egészen rendben. Biztos ami biztos alapon sokan itt kezdték el a tartalékok felhalmozását. Fura módon sokkal kevésbé leraboltak a friss árut kínáló részek: tapasztalatunk szerint friss húsfélékből, tejtermékekből, zöldségekből, gyümölcsökből nincs hiány.
Pedig: ha valamit, akkor éppen a vitaminbevitelt, a rostok fogyasztását kellene most fokozni az immunrendszerünk felturbózása érdekében. És úgy általában: a kényszerű otthon maradás alkalmat teremthet arra, hogy az átlag, dolgozó ember napi étrendjét meghatározó gyorskaják, fáradt olajban sült étkezdei ebédek helyett teljes értékű, egészséges élelemmel lássuk el a szervezetünket. Az egészséges immunrendszer alapja az egészséges emésztés, ehhez pedig minél több friss, és annál kevesebb feldolgozott élelmiszer kell.

Ha valamit tanácsolhatunk, akkor az az, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás alapvető elveinek betartása mellett több zöldséget, gyümölcsöt vigyünk haza. A most kaphatók zöme hosszabb ideig eláll, így akkor is jut minden napra alma, narancs, banán, répa, karalábé, cékla, retek, paprika, paradicsom, ha tartjuk magunkat a „majdnem karantén” szabályaihoz, és valóban heti egy-két alkalomra korlátozzuk a beszerzéseinket.

Ez pedig a járvány ezen szakaszában nagyon fontos. A felesleges kontaktus elkerülése érdekében erősen ajánlott a minimumon tartani a bevásárlásaink gyakoriságát. Hogy ez zökkenőmentesen menjen, érdemes reálisan átgondolni, hogy az új helyzetben mennyiben változik a háztartás fogyasztása.

Ha az egyébként az iskolai menzán ebédelő gyerekek plusz a szülők is otthon ragadtak, ez nyilván a hétvégi nagybevásárlásokat idéző terhet jelent a hét folyamán is. Ezt kell aztán napokra, étkezésekre lebontani, és lehetőleg csak azt megvenni, ami valóban az asztalra kerül és elfogy.

Érdemes spájzolni?

A rövid, lényegretörő válasz: nem. A koronavírus-járványnak belátható időn belül reálisan egy sor nagyon kellemetlen következménye lesz, nem kell azzal súlyosbítani a helyzetet, hogy posztapokaliptikus film- és könyvélményeink megvalósulását várjuk. Az élelmiszerellátás működik, és bármilyen helyzetben a legfontosabb állami feladatok közé tartozik. (Ahogy – ha szükségesnek bizonyul – az állam feladata az árak szabályozása is.) Olaszországban, a tomboló járvány közepette is nyitva vannak a boltok, folyamatos az ellátás, nem éheznek az emberek.

Kisebb zökkenők ugyan mutatkoztak nálunk, de az nem a termelés, a szállítás, a kereskedelem hiányosságaiból adódott, hanem az észszerűtlenül megugró kereslettel magyarázható. Eddig a pékek, malmok jelezték, hogy egyre nehezebben bírják az iramot, mivel 40-50 százalékkal több fogy a termékeikből – noha nyilván nem nőtt másfélszeresére a liszt – meg a kenyérfogyasztásunk néhány nap alatt.

Ugyanakkor a bespájzolás kérdését egy másik szempontból is érdemes megnézni. Konkrétan onnan, hogy hányféle életmód, háztartásvezetési gyakorlat létezhet egymás mellett, a maga logikája szerint teljesen normálisan. A lakosság jelentős része ma is természetesnek tekinti, hogy folyamatosan tart otthon bizonyos készleteket a kamrában, a hűtőben, a mélyhűtőben (és ezt nem is tartja készletezésnek, hanem egyszerűen a folyamatosan kéznél levő, fogyó, alapvető élelmiszerek tárának), ilyen módon, ha megszorításokkal, kompromisszumokkal is, de bármikor ki tudna húzni egy-két hetet utánpótlás nélkül. Sok háztartásban viszont a legalapvetőbb tartalékok sincsenek meg - mondjuk, mert a mindennapok menetrendje ezt nem tette szükségessé. Sokat tapasztalt háztartási szakértők szerint nagyjából a következő tartós élelmiszereknek kellene lenniük otthon, nem túlélési gyakorlatban gondolkodva, hanem a mindennapi eshetőségekkel számolva: konzervek, befőttek (gyümölcsök, zöldségek, halkonzervek, esetleg készételek, levesek); száraz tészták; rizs és egyéb köretek (bulgur, kuszkusz, köles, quinoa stb.); száraz hüvelyesek; gabonapelyhek; alapvető fűszerek (só, fekete bors, paprika, babérlevél, zöldfűszerek – ízlés szerint); édesítőszerek (cukor, méz stb.); tetszés szerint olaj vagy egyéb zsiradék; a főzés szempontjából alapvető zöldségek (leginkább hagyma, fokhagyma, burgonya); kávé, tea; olajos magvak (kesudió, törökmogyoró, mandula stb.); lekvárok, mogyorókrémek; tartós pékáru (tortillalapok, kétszersült, abonett). Szóval, ha innen nézzük, nem is olyan értelmetlen némi tartós beszerzés.

Persze, átlagos mennyiségekkel számolva. 10 kiló lisztre valószínűleg nem lesz szükség, legfeljebb egyre – hacsak nem sütjük magunk a család kenyerét. És még egy hasznos tanács: mielőtt nekilátnánk a készletezésnek, mérjük fel alaposan a rendelkezésünkre álló tárolókapacitást. Sok nagyon szép, mutatós lakásból ugyanis éppen ez hiányzik.

Nem csodaszer, de...

A napról napra változó (vész) helyzetben mindenki szeretne tudni valami biztosat, és mindig akadnak olyanok, akik jó hangosan meg is mondják a tutit, még akkor is, ha a képzettségük, felkészültségük nem avatja őket szaktekintéllyé.

Így terjedt például az interneten az a „jó tanács”, amely szerint a sokszoros mennyiségben túladagolt C-vitamin véd a koronavírus-fertőzéssel szemben (tényszerűen inkább hányást-hasmenést okoz, hosszabb távon pedig növeli a vesekő kockázatát).

Szeretnénk nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem fedeztük fel a koronavírus ellenszerét. Nem ismerünk csodaszert. Vannak viszont olyan jól bevált, bizonyítottan hatékony növények, amelyeknek immunerősítő, antivirális hatásuk miatt stabil helyük van a konyhánkban vagy a házi patikánkban.
Ezek akár megelőző jelleggel is bevethetők – annyi hasznuk mindenképpen van, hogy egy „sima” nátha vagy megfázás miatt nem kezdünk el pánikolni. Illetve: egy „sima” náthával vagy megfázással nem gyengítjük le az immunrendszerünket.

Nézzünk néhány ötletet – először a teák háza tájáról. Finom is, hatásos is például a feketebodza-tea: megfázásra, influenzára remek gyógyír. Ha időben elkezdjük fogyasztani (napi 1-3 csésze korlátlanul iható), jó eséllyel megelőzhető a betegség kialakulása, emellett a bodza gátolja a felső légúti megbetegedésekért felelős vírusok szaporodását. Igyuk forrón, mézzel édesítve – és húzzuk magunkra a paplant. A citromfűből főzött tea vírusos fertőzéseknél hatékonyan segíti a gyógyulást, nyugtató hatású. Forrón, mézzel érdemes inni, és bármikor fogyasztható.

Készíthetünk teát friss gyömbérből: a keleti gyógyászat egyik legnagyobb ászának antibakteriális és vírusölő tulajdonságai is vannak, gond nélkül iható megelőzésképpen is. Ha szeretjük az ízét, egy teáskanálnyi reszelt gyömbért mézzel elkeverve naponta elfogyaszthatunk. A méz önmagában is hatékonyan csökkenti a megfázás, az influenza tüneteit. Ha lehetőségünk van rá, vegyünk hársmézet vagy kakukkfűmézet. Köztudott, hogy a vöröshagyma baktérium- és vírusölő hatóanyagokat tartalmaz, fertőtlenítő, antibakteriális hatású. Gyógyteának sem megvetendő: forraljunk fel fél liter vizet, tegyünk bele 2 fej vöröshagymát, főzzük 15-20 percig, majd szűrjük le. Mézzel ízesítve fogyasszuk. A fokhagyma a benne lévő kéntartalmú hatóanyagoknak köszönhetően erőteljes antibiotikum, vírus-, gomba- és baktériumölő, jelentős az immunrendszererősítő hatása is. Aki bírja, egy keveset minden nap lenyelhet belőle: ha egy kiskanálnyi hidegen sajtolt olajba préselve vagy mézzel elkeverve fogyasztjuk, akkor az íze sokkal lágyabb.

Bevethető a torma is, ki hogy szereti, ecetesen vagy majonézesen – de érdemes frissen reszelni, mert antibakteriális és vírusölő hatása így a legerősebb.

Összegzésként: tegyünk, vegyünk, együnk, igyunk az egészségünkért. Nem tévesztve szem elől a józan mértéket.