Baross Gábor, a legendás vasminiszter

Baross Gábor 1848. július 6-án született Pruzsinán, Trencsény vármegyében. Iskoláit Léván, Esztergomban és Győrben végezte, majd Budapesten jogot tanult. Tanulmányai végeztével hazatért és kinevezték aljegyzővé. Újságot alapított Vágvölgyi Lap néven. Az agilis ifjúra hamar felfigyelt a helyi elit. A főispán javaslatára képviselőnek jelölték az illavai-puhói járásba és 1875-ben el is nyerte a képviselői széket.

Baross Gábor a frissen megalakult Szabadelvű párt képviselője lett. Első parlamenti felszólalása Deák Ferenc emlékének törvénybe iktatatása volt, javaslatát egyhangúlag elfogadták. Agilis jellemét továbbra is megtartotta, egyszerre öt bizottságban is hallatta hangját.

Baross Gábor a liberalizmus korában élt, amely leginkább a gazdasági téren mutatkozott meg. A Habsburgok a vesztes szabadságharc után a politikai szabadságot ugyan elvették, de a gazdasági fejlődésnek teret nyitottak. A kiegyezés után azonban sikerült megszerezni az előbbit is, és nyolc év múlva, a Deák-párt és a Balközép Párt egyesülésével széles társadalmi egyetértés jött létre, amely elhozta az ország fejlődésének egyik legkiemelkedőbb korszakát.

Baross Gábor 1878-ban és 1881-ben is mandátumot szerzett. Leginkább a kereskedelmi témák felé fordult, de közismerté vált hűsége miniszterelnökéhez, Tisza Kálmánhoz. Mindezek ellenére igen népszerű volt, még az ellenzék körében is. Az első időkben kissé heves természetű ifjú a későbbi ciklusokban megfontoltabbá vált és komoly önképzésbe fogott.

A közlekedési minisztérium államtitkári székébe 1883-ban jelölték. Szorgalma hamar legendássá vált. Feladatának elsősorban a Magyar Államvasutak megerősítését tekintette a magánvonalak államosításán keresztül, ami egy egységes országos közlekedés kialakítását jelentette.

Beceneve eredetéről, a tót szerecsenről, az alábbi anekdota maradt fenn, amit Hentaller Lajos: Politikusaink pongyolába c. könyvében jegyzett le 1886-ban: „Ez a gúnynév valószínűleg Beöthy Algernon csípős megjegyzéséből származhat, aki egy alkalommal a következő kérdéssel fordult a duzzadt ajkú, nagy szemű, kissé hullámos hajú Baross Gáborhoz: Ugyan, te Gábor, nem járt őseid közül valamelyik a zulu földön?”

Az újabb kinevezés 1886. december 29-én érkezett meg: a Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztérium vezetőjévé lép elő. Az életében ez nem hozott jelentős változást, hiszen csak a munkáját kellett tovább folytatnia. Ezekben az időkben inkább már mint a vasminiszter lesz ismert, aki fegyelmet tart tárcájában. 1889-ben kisebb kitérő következett az életében: Tisza ideiglenesen reá bízta a rég be nem töltött belügyminiszteri tárcát.

Vasútminiszterként egyik legjelentősebb alkotása az ún. zónadíjszabás, amely 1912-ig volt érvényben. Baross Gábor célja az volt, hogy növelje az utasforgalmat és azt egyben Budapest felé koncentrálja. 14 zónára osztotta a távolságokat, a legnagyobb árkedvezmény a közeli, illetve a távoli, 225 km-t meghaladó utazásokra szóltak. A rendszer bonyolultsága ellenére sikeres lett, a vasúti személyszállítás megsokszorozódott és egyben nyereségessé vált. Hasonló reformokat valósított meg a tehertarifa-szabályozás terén is.

1889-ben mint kereskedelmi és közlekedési miniszter dolgozott tovább. A vasút ügyek mellett jelentős szerepe volt a Vaskapu szabályozásánál az Aldunán, Fiume mint magyar tengeri kikötő kiépítésénél és az Adria tengerhajózási társaság megalapításánál, de a dunai hajózást is jelentősen támogatta.

Baross Gábor más kérdésekben is haladó álláspontot képviselt. Minisztersége alá esik az ipari- és szakmunkások kötelező betegbiztosítása és vasárnap hivatalos munkaszüneti nappá tétele. Támogatta a kötelező állami anyakönyvezést. Baross Gábor alatt terjedt el a távbeszélő-hálózat is.

A halál is munka közben érte. 1892 márciusában éppen a Vaskapuhoz utazott, amikor gyengeségére panaszkodott. Orsován már 40 fokos láza volt. Mellhártyagyulladást állapítottak meg nála. Korányi Frigyes professzor még megműtötte, de már késő volt, május 9-én végleg eltávozott. Hamvai Klobusicén pihennek. A vasminisztert az uralkodó bizalmát is élvezte. Ferenc József a Vaskorona-rend I. fokozatával majd a Lipót-rend Nagykeresztjével tüntette ki. Szobra a Keleti Pályaudvar mellett, a Baross terén 1898 óta állít számára emléket. Egy alkalommal Mikszáth Kálmán, aki képviselőtársa is volt, így jellemezte Baross Gábort: „Az egész kabinetben Tisza után Baross a legérdekesebb ember. Más ember addig szelíd, barátságos, egyszerű, amíg semmi. Mikor már sokra viszi, gőgös lesz és összeférhetetlen. Baross megfordítva cselekedte, addig volt rátartó, barátságtalan, míg nem volt semmi. Most lett egyszerűvé, barátságossá, mikor már miniszter.”