Banánevésben egyenlők

Égő barikád Lipcsében szélsőjobbos és szélsőbalos fiatalok összecsapásakorReuters-felvételA tavalyi nagyszabású rendezvény után – ahol a Nobel-díjas Kertész Imre is mondott beszédet – idén szerényebb keret között ünnepeltek a németek, talán annak tudatában, hogy a nyugatiak 24, a keletiek 12 százaléka ha tehetné, azonnal visszaépítené a falat.

Horst Köhler szövetségi elnök a siránkozás helyett az ország radikális megújítását sürgette ünnepi beszédében. – Hegynyi feladat áll előttünk – mondta, ezek közül a legfontosabb a munkahelyteremtés, legyen az keleten vagy nyugaton, északon vagy délen. Rögtön utána következik az oktatási rendszer reformja, a bürokrácia leépítése és a szövetség, illetve a tartományok feladatköreinek újraelosztása. – De meg vagyok róla győzve, hogy együtt legyűrjük ezt a hegyet – igyekezett optimizmust önteti a panaszkodásba egyre jobban belejövő németekbe.

Köhler ugyan elismerte, hogy az egyesítés során becsúsztak hibák, de ezek korántsem kizárólag a keletieken múltak. A „wessiek“ azt hitték, hogy az NDK megszűnése automatikusan igazolja a saját rendszerük minden elemét, és nem vették észre, hogy a nyugati szabályozást túlságosan áthatja az önelégültség, a követelődzés és a túlzott bürokrácia – kritizált Köhler. Ha ezzel országos szinten nem tudunk leszámolni, legalább a keletieknek engedjük meg, hogy megtegyék – utalt azokra a felvetésekre, amelyek különleges gazdasági övezetet, alacsonyabb béreket vagy rugalmasabb munkaidőt sürgetnek keleten.

A Tagesspiegel című berlini lap összeállításából kiderül, hogy a keletieknek bizonyos összehasonlításban nincs is olyan rossz dolguk: jóval kevesebb például a százezer lakosra számított betörések száma, több háztartásban van kábeltévé, olcsóbb a lakbér, kevesebb a depressziós, több az orvos és magasabb a nők nyugdíja. Ezzel szemben nyugaton kevesebb az autólopás, több a mosogatógép, magasabb a havi jövedelem, kevesebbet kell dolgozni (a gyerekes anyáknak például csupán 20 százaléka vállal állást)... és jóval több az első osztályú labdarúgóklub. A keletiek legszívesebben családi körben ünnepelnek, a nyugatiak viszont inkább a helyi étteremben vagy kiskocsmában, a barátaikkal együtt. Akár szimbolikus értékű is lehet, hogy egy területen már megvalósult a teljes egyenlőség: az egykori nyugati csemegének számító banánfogyasztásban.