Bálok, torok, rémisztő maskarák

A nyugodt téli ünnepnapok után kimenőt kérnek a jó és rossz tündérek, lidércek, ördögök: a bennünk feszülő irracionális erőkFotó: internet Mi a farsang? A közvélemény-kutatások ererdményei szerint a megkérdezettek túlnyomó többségének csupán halvány fogalma van a dologról. Ilyesmiket mondtak: Hát a jelmezbál… A hülyülés ideje… Akkor vannak a bálok… Bulizós időszak… Ilyenkor szoktak jó nagyokat enni.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint: vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, a bálok, mulatságok ideje… Nézzük, mit mondanak a néprajzi gyűjtések erről az időszakról. Hajdanán a farsangi ünnepkörről az egyházi és világi hatóságok egyaránt rossz véleménnyel voltak, hiszen ez az időszak rendbontással, lármázással, zavargással jár, tehát a rossz, tiltandó szokások közé sorolták. A farsang ünnepének kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német és olasz hatásra. Az ünnep három fő területen terjedt el: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi parasztság körében. A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. (Már Mátyás király idejében a királynő olasz hozzátartozói művészi álarcokat küldtek ajándékba a magyar rokonoknak.)

A farsang olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: a feje tetejére áll a világ. Az ünnepkör legfőbb mozzanata nálunk éppúgy, mint más európai népeknél a jelmezes, álarcos alakoskodás.

Sok magyar faluban őrzik a hagyományokat, régi szokás szerint az alakoskodók beöltöznek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak, állatoknak. Eljátszanak állakodalmat, áltemetést, de népszerűek a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt teszek, s ezt nyilvánosan leütik.

Hajdanán az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben szintén a farsang időszaka volt, éppen ezért a farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék azokat, akik elérték a megfelelő kort, de még nem mentek férjhez. A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.

A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A batyubálokra az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.

A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A megjelölt naptári időszak alatt zajlanak legtöbb helyen a disznótorok. A nagy evészeteket nagy böjtölés követi, tehát a gyomrokban, a testben is „tartalékolni” kell, hogy legyen erő betartani a böjtöt. A mulatozásnak is megvan a maga magyarázata, hiszen mindenszentek, s halottak napja után máris itt volt az advent, amikor hetekig békében, csöndben, nyugalomban, készülődésben kellett élni a hagyományok szerint. S ezért aztán vízkeresztkor beindulhatott a „lazítás”. Ám amikor vége a farsangnak, ismét következik a „visszavonulás”, hiszen kezdődik a húsvét előtti 40 napos böjt. Ugye nem is voltak olyan ostobák a régiek? Megadták a testnek is, a léleknek is, ami az egyensúlyhoz kell.