Bagdadi luxuséjszakák a háború árnyékában

Játék a háborúČTK/AP-felvételBagdad. Az iraki főváros Araszat-utcája a szépek és a gazdagok sétáló helye. Az előkelő éttermek és lokálok, mint a „Babeel”, a „Nabil” vagy a „Castello”, finom arab előétel-különlegességekkel és nemzetközi konyhával csalogatják az arra járókat. Az üzletek sárgaréz és márványborítású homlokzata akár büszke templomokkal is vetélkedhet. Fényárban úszó kirakataikban Giorgio Armani és Pierre Cardin – többnyire hamisított – címkéivel ellátott áruk sorakoznak. Egyszerű hétköznapokon is pompásan krómozott limuzinok és dzsipek közlekednek az Araszat-utcán. A heti munkaszüneti nap Irakban a péntek, így a „szombat éjszaka” csütörtök este köszönt be, ekkor még pezsgőbb a forgalom – olvasható a dpa kiküldött tudósítójának, Gregor Mayernek helyszíni beszámolójában. Az előkelő utcában található vendéglátóhelyek különleges vonzereje abban rejlik, hogy nincsenek tekintettel a szesztilalomra. Szaddám birodalmában ugyanis alkoholos italokat kizárólag az engedéllyel rendelkező üzletekben szabad eladni és csak magánlakásban lehet elfogyasztani. Az Araszat-utca vendéglátóhelyein a Szaddám Huszein elnök által elrendelt iszlám vallási kampány keretébe illeszkedő tilalom azonban csak annyiban érezteti hatását, hogy a sört kávéscsészékben szolgálják fel, a vörösboros palackot pedig diszkréten az asztal alá állítják. A vendéglátóhelyek még csaknem telve vannak, főleg a hétvégeken, de azért a feszültség nem marad hatástalan. A hazai előkelőségek, a kormánytisztviselők, a biztonsági szolgálatok magas rangú tagjai és a gazdag üzletemberek a fenyegető háború árnyékában kezdenek elmaradozni a luxuséttermekből és lokálokból. Különösen megérzik az idők változását az előkelő butikok tulajdonosai. „Egyáltalában nem megy jól az üzlet” – panaszkodott Amer Szaleh kereskedő. Ennek okát „a jelenlegi rossz viszonyokban” látja. Immár három hónapja ez a helyzet, amióta csak konkrétabbá váltak a háborús fenyegetések. Közben pedig egyáltalán nem drága, amit árul és amit diplomatikusan „török szabadalomra gyártott” árunak nevez. Ugyan hol másutt lehetne egy Pierre Cardin-inget húsz dollárért vagy egy pár márkás cipőt 50 dollárért megvásárolni? – kérdi. Ezzel szemben virágzik az üzlete mindazoknak, akik olcsóbb élvezeteket kínálnak. Egy vallási szempontok szerint szigorúan szabályozott országban, ahol nem töltenek alkoholt a poharakba és ahol a diszkó ismeretlen, a fiatalok ártalmatlan szórakozásoknak hódolnak. Rendkívül népszerűek például a Jadria-utcában található imbisz-bódék, ahol egy hamburger 1500 dinárba (25 koronába), egy kóla pedig 250 dinárba kerül. Esténként hosszú sorokban állnak az emberek – fiatal férfiak, de egész családok is, gyerekestől – az olyan imbiszboltok előtt, mint a „Fils”, a „Milky Way” vagy az „Ali al Nam”. Némelyik összeépült kis szupermarketekkel, amelyekben még az esti órákban is lehet vásárolni. „Csaknem naponta eljövök ide. A kemény munkanap után igazi kikapcsolódást jelent” – mondja Mohamed, a 32 éves tisztviselő. Hamburgerét langyos estéken elfogyaszthatja kicsiny kerti asztaloknál vagy akár az autójában is, ráadásul többnyire barátokkal és kollégákkal is találkozik. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a háborús fenyegetésről, Mohamed megvonja a vállát: – „És akkor mi van? A háborúhoz már úgyis hozzászoktunk. Az élet megy tovább.”