Az orangutánok saját maguktól jönnek rá, hogyan kell feltörni a dióféléket

A diófélék valamilyen tárggyal való feltörése az egyik legösszetettebb eszközhasználati magatartásforma az állatvilágban. A vadonban eddig csupán a csimpánzoknál, a csuklyás majmoknál és a makákóknál figyelték meg a gyakorlatot.

A Tübingeni Egyetem szakemberei azt vizsgálták, hogy más főemlősök, például az orangutánok is valamilyen eszközzel törik-e fel a magokat, és ha igen, akkor az állatok miként sajátítják el ezt a képességet – olvasható az egyetem honlapján lévő közleményben.

„Az emberfélék között a csimpánzok után az orangutánok rendelkeznek a második legkiterjedtebb eszközhasználati repertoárral” – mondta Claudio Tennie, az American Journal of Primatology című folyóiratban publikált tanulmány egyik szerzője.

A kutatók kemény héjú magokat, kalapácsként használható faágakat és egy üllőként használható fadarabot adtak a Lipcsei Állatkert négy orangutánjának, amelyek korábban nem találkoztak a szóban forgó magatartásformával. Az egyik állat eleinte az üllőnek szánt fadarabot használta kalapácsként. A későbbi vizsgálatokkor az üllőt a talajhoz rögzítették, és az állat spontán módon a faágakat használta kalapácsként a magok feltöréséhez.

A három másik, idősebb orangután ezzel szemben kézzel vagy foggal próbálkozott. „A három másik nagyobb állat a magok rágásával érte el a célját” – írták a szakemberek.

A kutatók egy korábbi, a Zürichi Állatkertben végzett, ám végül kiadatlan hasonló tanulmány eredményeit is elemezték.

A két helyszínen vizsgált összesen 12 állatból négy – egy Lipcsében, három Zürichben –, spontán módon kezdte el feltörni a magokat a fakalapácsokkal.

„Az orangutánok tehát maguktól képesek kialakítani ezt az összetett magatartásformát kizárólag egyéni tanulás révén” – mondta Elisa Bandini, a tanulmány másik szerzője. A szakemberek szerint az eszközökkel történő diótörés – legalábbis az orangutánoknál – nem olyan magatartásforma, amely nemzedékről nemzedékre átadódik, nincs szükség hozzá modellre.