Az ómoravicaiaknak nem kell Bácskossuthfalva

A bácskai kisváros táblájára semmilyen magyar név nem kerültEnyedi Zoltán felvételeAugusztus végéig a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács 360 olyan vajdasági település magyar nevét határozta meg, ahol a helyi lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot.

Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke az előzményekről elmondja: a demokratizálódó Szerbiában tavaly fogadtak el új kisebbségi törvényt. A kisebbségi nevek meghatározása Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházához került, amely a magyar helységnevek vonatkozásában átadta ezt a jogot a Magyar Nemzeti Tanácsnak. A vajdasági kisebbség központi testülete nyelvhasználati bizottságot alapított Várady Tibor elnökletével. A települések döntő többségének neve körül nem volt vita: hivatalosan is azt fogadták el, amit eddig használtak.

A legfőbb vezérlő elv az élő nyelv gyakorlata, illetve a helyi közösség javaslata volt. Körülbelül tíz település körül alakult ki vita: elsősorban olyanok kerültek ebbe a körbe, ahol a szláv elnevezést elfogadták a helybeli magyarok is, de az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó időszakában adtak nekik magyarosan hangzó, de korábban nem használt magyar nevet, ez az 1920-as trianoni szerződés életbelépéséig nem ment át a közhasználatba. ĺgy például Kupuszinát a magyarok is Kupuszinának hívják, és nem Bácskertesnek, Debelyacsát Debelyacsának, vagy Debelyácsnak, és nem Torontálvásárhelynek. A legélesebb vita a bácskai Ómoravicán bontakozott ki, ahol a helyi önkormányzat képviseletében az Omorovica alakot javasolták, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács azonban többségi szavazással a Bácskossuthfalvát fogadta el. Érdekes módon a nemzeti tanács két Moravicán élő tagja a Bácskossuthfalva mellett voksolt, Józsa László elnök és Várady Tibor, a nyelvhasználati bizottság elnöke viszont a moravicás változatot támogatta.

Az ómoravicai helyi közösség referendumot tervez a névhasználat ügyében. Az 5700 lakosú, csaknem 100 százalékban magyar ajkú településen akárkit megszólítottam az utcán, mindenki a Moravica valamelyik változatát támogatná. A helyi közösség tavaly nyáron kezdeményezte, hogy referendumon döntsék el a település magyar nevét – dr. Somogyi Emma polgármester szerint ez is kötelezi a testületet, hogy a helyi lakosság többségének véleményére alapozva határozzák meg a község magyar nevét. Semmilyen döntés nem járna a személyi okmányok megváltoztatásával: abban továbbra is az államnyelven, Stara Moravicaként szerepelnének az adatok, de például az anyakönyvben, a helységnévtáblán, vagy a magyar nyelvű újságokban egységesen a most meghatározott magyar nevet kellene használni.

Majláth Béla, a magyar nemzeti tanács egyik tagja, aki Ómoravicán lakik, és nincs jó viszonyban az önkormányzati vezetőkkel, a Bácskossuthfalva változatra szavazott.

– Furcsállom, hogy a helyi önkormányzat tagjai dacolnak a nemzeti tanács döntésével, amit már elfogadott a tartományi képviselőház is, így az törvényerőre emelkedett, és végre kellett volna hajtani. Már a szerb belügyminisztérium is érdeklődött erről, úgyhogy a helyi vezetőknek nemcsak a politikai, hanem a jogi felelősséget is vállalniuk kell.

Ómoravicán úgy gondolják, hogy a szerb belügyminisztérium csak úgy szerezhetett tudomást arról, hogy még nem tették ki a Bácskossuthfalva táblát a lakott terület szélére, ha valamelyik helybeli magyar följelentette őket. Majláth Béla szerint nem ellenszegülni kellene, hiszen ez a község kapta vissza a legszebb magyar nevet. Ráadásul a Kossuthfalva változatot annak idején referendumon fogadták el a helybeliek, de nem referendumon törölték el Trianon után a szerbek. Visszakérdezek, hogy tényleg titkos szavazást tartottak-e, mire Majláth azt feleli, abban az időben közfelkiáltással szavaztak. Nagy Tibor, az ómoravicai iskola igazgatója, történelem szakos tanár viszont azt mondja, az akkori hazafias hullám hevületében a történelmi Magyarország minden megyéjében kellett települést elnevezni Kossuth Lajosról, a helyiek ajánlkozása nem önkéntes volt, sőt petíciót is írtak az ügyben az akkori belügyminisztériumba. Mégis rájuk kényszerítették a Kossuthfalva nevet.

– Bácskossuthfalva helyi közössége nem kérdőjelezheti meg a magyar nemzeti tanácsot, és annak döntéshozatali jogát – érvel Majláth Béla. Dr. Somogyi Emma polgármester asszony viszont hangsúlyozza, hogy ez nincs is szándékukban: az ő magyarságukat senki ne vonja kétségbe, amikor a legsötétebb milosevicsi időben állították föl újra a Kossuth-szobrot, ahol minden év március 15-én a vajdasági központi ünnepséget szervezik, most pedig Kossuthról fogják elnevezni az egyik főutcát. Ahhoz viszont joguk van, hogy a helyi közösség döntsön. Nagy Tibor iskolaigazgató szerint 1786-ban Omorovicának hívták a települést, amikor Mária Terézia az első telepeseket odatelepítette. Ha az ősöknek 210 évig jó volt az a név vagy a változatai, beleértve a katolikus és a református egyházat is, akkor miért ne lenne jó a mai nemzedéknek? Dr. Deli Ágoston képviselő szerint megszokták volna a Bácskossuthfalva nevet, ha 1920-ban nem jön a szerb hatalom, és nem csukja börtönbe például az ő apját is a magyar nevek használata miatt. Egyesek erre azt hozzák fel, hogy 1941-ben a „hideg napok”, a magyarok újvidéki vérengzése idején, amikor ezrével lőtték a Dunába a szerbeket és a zsidókat, akkor keresztelték át Moravicát ismét Bácskossuthfalvára, Debelyacsát Torontálvásárhelyre, úgyszintén a helyiek megkérdezése nélkül. Muszáj-e éppen ezekhez a szimbolikus, a helyi magyarság által sem támogatott nevekhez visszatérni, amikor az európai közeledés nevében enyhülés mutatkozik a többségi nemzet kisebbségekhez való viszonyában?

Majláth Mihály szerint hiába szerveznek helyi népszavazást, az csak fölösleges pénzkidobás, mert vagy nem lesz 50 százalékos a részvétel, vagy egyik változat sem kap 50 százalék plusz egy szavazatos többséget. Ha pedig csak írásbeli közvélemény-kutatás lesz, annak nem lesz kötelező érvénye.

– A határt már többször eltolták a fejünk felett, de az itteniek akkor is megmaradtak moravicinak, moravicainak, és a környékbeliek is így neveznek évszázadok óta – summázza véleményét Nagy Tibor iskolaigazgató. – A magyar nemzeti tanács dönthetett a helybeliek ellenére, de aminek nem volt gyökere, az eddig sem tudott megélni, és ezután sem fog.