Az evészet jövőképe

A huszadik században igaz volt, hogy minden Amerikában kezdődött, és évek múltán ugyan, de elérkezett hozzánk is. Biztos, hogy az étkezési szokások terén is így lesz, íme egy kis beszámoló, hogy fel lehessen készülni.

Ha itt az ember társaságba kerül, előbb-utóbb válaszolnia kell arra a kérdésre is, hogy milyenek az étkezési szokásai (What is your diet?). Ez egy kelet-európait meglepetésként érhet, mi nem szoktunk „diétákban” gondolkodni, legfeljebb szeretünk vagy nem szeretünk valamit. Minden vacsorameghívás mellé az a kérdés is megérkezik, hogy mit eszünk és mit nem, s az ember a rövidebbik listáját bocsátja rendelkezésre.

Az USA az extremitások országa, az ide érkező külföldiek a kulturális sokk előtt attól kapnak sokkot, mennyi kövér embert látnak mindenfelé (főleg a fiatalokon csodálkoznak). A szélsőségek két nagy csoportban jelentkeznek. Az egyiket azok alkotják, akik nem törődnek semmivel, azt és annyit esznek és isznak, amennyi jólesik, a másik csoportba azok tartoznak, akik nagyon odafigyelnek arra, hogy mit és mikor.

Az első csoportról elmondható, hogy szociális meghatározója az alacsony iskolázottság, a viszonylagos szegénység és a spanyol vagy afrikai-amerikai háttér. Ezek az emberek főleg úgynevezett junk foodon élnek (gyorséttermek, csipszek, kóla, csokik stb.), nem mozognak, és sok időt töltenek a tévé előtt. A súlyfelesleg különféle betegségekhez vezet, úgy mint magas vérnyomás, magas koleszterinszint, cukorbetegség, szívproblémák stb., ami persze növeli az egészségügyi ráfordításokat, ezért lassan az állami egészségügyi szakértők is próbálnak tenni valamit az epidémia ellen. Ide tartoznak azok is, akik az ételt pótszerként használják, mert életükben ez az egyetlen, ami boldogságérzetet okoz. Az ilyen ember nem akkor eszik, amikor éhes, hanem ha rossz napja volt, ha szomorú, ha valami nem sikerült...

A második csoporthoz azok tartoznak, akik tudatosan étkeznek, pontosan tudják, hány kalóriát fogyasztanak, minek mennyi a zsírtartalma, hogyan kell egy étkezésileg kiegyensúlyozott napot megtervezni, rendszeresen sportolnak, bioboltokban vásárolnak. E csoport tagjai általában, annak a jelszónak a jegyében, hogy ép testben ép lélek, lényük szellemi részével is intenzíven foglalkoznak, megtanulnak meditálni, szellemi gyakorlatokat végezni, jógázni, ilyen jellegű könyveket olvasnak és belátják fizikai betegségeik lelki okát. Ebben a csoportban a szélsőségesek, hasonlóan a boldogságérzet-hajszolókhoz, arra használják a táplálkozást, hogy bebizonyítsák önmaguknak: van olyan terület az életükben, amelyen uralkodni tudnak. Az ilyen emberek kioktatják a többieket arról, mennyi mérget vesznek magukhoz, amikor hamburgert eszegetnek. Hangoztatják, hogy ők bizony már túl vannak az ötödik detoxikációs tisztítókúrán és ajánlanak valami éppen menő csodabogyót Tibetből vagy Hawaiiról.

Ittlétem első évében beszélgetett velem imigyen egy hatvan feletti New York-i nő, aki átvészelt több betegséget, mellrákot is, és ennek hatására már évek óta nagyon odafigyel étkezési szokásaira.

Nő: És te melyik fitneszterembe jársz?

Én: Semelyikbe.

Nő: És akkor hol tornázol?

Én: Sehol.

Nő: És mielőtt ideköltöztél volna, milyen sportokat űztél?

Én: Semmilyet. (Itt már láthatóan elállt a lélegzete, de nem adta fel.)

Nő: Úszol?

Én: Nem. Félek a víztől, meg hát hideg is.

Nő: De futni jársz!?

Én: Nem. Én csak akkor futok, ha lőnek – próbáltam elviccelni a dolgot, de nyilvánvalóan azt a sztereotípiát erősítettem meg, mely szerint a kelet-európaiak nem törődnek az egészségükkel.

Egy-egy városrész felemelkedésének többek között az is jelzője, hogy megjelennek az úgynevezett health-food store-ok, magyarul bioboltok, ahol olyan zöldségeket, gyümölcsöket és élelmiszereket lehet kapni, amelyek nem tartalmaznak sem tartósítószert, sem semmi hozzáadott színezéket, és az alapanyagok is vegyi anyagok használata nélkül termettek. Hogy fel tudják venni a versenyt, a szupermarketok is tartanak egy-két biováltozatot az alapélelmiszerekből – zöldség, gyümölcs, kenyér, tejtermékek, tojás, húsok, felvágottak stb. A nagy és drága bioboltok mellett megjelennek a kis bioboltok, amelyek azzal csábítják a vásárlókat, hogy frissen préselt leveket készítenek a vendég szeme láttára. A levekhez mindenféle egészséges adalékot lehet kérni, mint például szójafehérjeport, tejsavófehérjét, aloevera-dzsúszt, búzacsírát, spirulinaport, tengeri algát és megannyi ásványi anyagot, vitamint. A boltok és éttermek elé bicikliállványok kerülnek, a postaládákban megjelennek a jóga és más tornafajták foglalkozásaira rábeszélő szórólapok, s egészséges életmóddal foglalkozó csoportok alakulnak.

Az emberek egy idő múltán holisztikus orvosokhoz akarnak majd járni, akik nem csak az egyes panaszt kezelik, hanem a test egészét nézik, illetve a testi és a lelki bajokat együttesen képesek kezelni. Megjelennek az olyan fogorvosi rendelők, ahol az orvosok ismerik a testben levő meridiánokat, és ennek tudatában foglalkoznak a fogakkal. Megjelennek az akupunktúrás, akupresszúrás és energiagyógyászati szakemberek. Ezek általában egy kis klinikát alakítanak egy idő után, ahol belgyógyásztól kezdve a dietetikus szakértőn át a nőgyógyászig sok szakorvos működik, akik mind megbeszélik az egyes beteg panaszait, úgymond együtt dolgoznak egy-egy páciensen. A komplex kezelések így nemcsak jobb eredményeket hoznak, hanem meg is előzik a betegségek kialakulását. Innen már magától is kirajzolódik a jövőkép:

Ha az ember megbetegszik, először a természetes gyógymódokat próbálja ki. Ott sorakoznak a konyhasarokban a homeopátiás szerek, a különféle táplálékkiegészítők, a vitaminok, az ásványi anyagok, a gyógyteák és a magok. Délutáni nassoláskor organikus kesu diót vagy mézes mandulát fogyasztunk, és a konyhacsapon ott a filter, hogy tiszta víz kerüljön a szervezetbe. Élettereinket levegőtisztítókkal és párásítókkal tesszük egészségessé a tüdőnk számára, a cigarettafüstöt elűzzük és a dohányos életmódot ellehetetlenítjük. Elfejtjük a koffeint, a cukrozott műitalokat, a csokikákat, az agyoncukrozott édességeket, a magas zsírtartalmú joghurtokat és sajtokat, a fehér lisztet. Antioxidánsokra és az ételek kombinációjára figyelünk, elkerüljük a genetikai manipulációval készült termékeket, és nem veszünk meg semmit úgy, hogy ne olvasnánk el az összetételről szóló tájékoztatót a csomagoláson. Tisztító kúrákat végzünk, és élvezzük, hogy fiatalabbnak látszunk a korunknál. És így, mire arra kerül a sor, hogy űrutazásra indulunk, már nem okoz gondot, hogy porból és pürékből áll az ételkínálat. Ezért, kedves olvasók, bölcsen cselekszenek, ha félrerakják az ĺzvilág valamennyi számát, mert a porok, pürék mellé ezekből még akkor is meríthetnek majd ízeket.

A szerző New York-i munkatársunk