Az elkábított telepesek vakon hittek a guruban

A 83 éves Paul Schäfer, a náci német hadsereg egykori tizedesi rangú betegápolója, a szektaalapító baptista prédikátor ellen 27 kiskorú fiú megerőszakolása miatt adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot a chilei hatóságok. A Chile 1. számú körözött bűnözőjének számító Schäfer a háború után Németországban egyházi intézményekben kezdett dolgozni, de hamar forró lett a talaj a lába alatt, mert szexuálisan zaklatta a gondjaira bízott fiatalokat. Ezután megalapította Magán Szociális Misszióját a hadiárváknak, akiket aztán szintén megrontott. Az első feljelentést több mint 40 évvel ezelőtt egy gyerekkori barátja tette ellene, akinek a fiát szintén megerőszakolta. Miután már 30 gyermek megrontása miatt jelentették fel, 1960-ban megszökött Németországból és mintegy 250 fanatizált hívével 1961-ben Chilében, Parral környékén megalapította a külvilágtól hermetikusan elzárt német kolóniát, a jótékony szervezetként bejegyzett Colonia Dignidadot, amely azonban inkább volt a horror birodalma, mint a jócselekedeteké.

A telepesek vakon hittek a guruban, jóllehet a szektavezér rabszolgaként dolgoztatta őket saját meggazdagodása érdekében. A pedofil exnáci a „tisztaságról“, a rendről és fegyelemről prédikált, miközben maga a legförtelmesebb bűnöket követte el: gyermekeket erőszakolt meg, embereket fosztott meg a szabadságuktól. Ingyenes oktatás és orvosi ellátás ígéretével a bentlakásos iskolába csalta a környékbeli szegény fiúkat, akiket szexuálisan bántalmazott. Egy szökött szektatag szerint az önmagát istenként bálványoztató guru gyakorlatilag minden éjjel másik fiúval hált. A szektavezér molesztálta a telepen élő honfitársainak gyermekeit is. A nemek közötti kapcsolattartást ugyanakkor szigorúan korlátozták, még a házaspárokat is elválasztották egymástól, a gyerekeket pedig elvették az anyjuktól. Az elkülönítés olyan hatékony volt, hogy éveken át nem született egyetlen gyermek sem az erődített lágerban.

Míg a szekta vezetői szabadon kijárhattak a 140 négyzetkilométeres farmról, az egyszerű szektatagok úgy éltek a szögesdróttal körülvett kolónián, mint egy börtönben. A szektavezér a vallást használta az alávetés eszközéül, a fiatalokat pedig a nemi erőszak eszközével szoktatta engedelmességre. A vallási mákonnyal, szexuális terrorral, elektrosokkos kezeléssel és drogokkal elkábított szektatagok vakon hittek zavaros jobboldali világnézetet hirdető vezérükben, akitől a mennybe jutást remélték. A beteges hajlamú Schäfer vaskézzel dirigálta kommunáját, a neki való ellentmondás felért egy öngyilkossággal. Személyes biztonságára fanatizált fegyveres hívei ügyeltek.

Pinochet diktátor erkölcscsősz konzervatív rezsimje szemet hunyt a kolónián folyó förtelmek fölött, sőt kedvezményeket adott az exnácinak, aki cserébe a rettegett titkosrendőrség, a Dina rendelkezésére bocsátotta szigorúan őrzött birtokát politikai foglyok kínvallatásához és eltüntetéséhez. A jobboldali katonatisztek bizton számíthattak Schäfer támogatására a vélt vagy valós kommunisták ellen meghirdetett hadjáratukban. Az Amnesty International szerint a diktatúra 119 áldozatát kínozták vagy gyilkolták meg itt.

Egyes zsidó szervezetek azt gyanítják, hogy a náci haláltáborok hírhedt orvosát, Joseph Mengelét is bujtatta a prédikátor. Egy amerikai és egy holland turista is eltűnt a telepen: a környéken túrázó Boris Weisfeiler orosz származású amerikai zsidót talán kémnek nézte egy fegyveres járőr, és a telepre csalta, ahol örökre nyoma veszett.

Az évek során néhány szektatagnak sikerült megszöknie és ők beszámoltak a súlyos visszaélésekről, de a horrorkolónián zajló borzalmak ügyében csak a diktatúra bukása után indulhatott hatósági eljárás. A telepre érkező első nyomozók kémregénybe illő arzenált találtak az erődítmény benyomását keltő birtokon.

A vezér szökése után a diktatúra pártfogását és közhasznú jogi státusát elvesztő vallási közösség átkeresztelkedett Villa Bavierává (Bajor Faluvá) és azóta főleg idegenforgalomból próbál megélni, azon kívül, hogy saját boltjaiban árusítja állítólagos biotermékeit. A vallási közösség az évek során gazdaságilag teljes önellátásra rendezkedett be, még saját erőműve, kórháza, iskolája is volt; a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt mező- és halgazdasága, arany- és titánbányai a külvilágtól való teljes függetlenséget tettek lehetővé.

A kolónián még ma is mintegy 250, zömében idős német telepes él, akiknek semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilághoz. (MTI)