Az AIDS kontinense

Közben arra is rájött, hogy fotói önmagukban képtelenek érzékeltetni e kiterjedt járvány szörnyű valóságát. ĺgy ma már kamerát és magnót is visz magával, hogy az emberek saját szavaikkal mondhassák el, miként változtatta meg életüket a HIV és az AIDS.

E lapokon olyan dél-afrikaiak mesélnek az életükről, akik Lusikisikiből származnak, Eastern Cape tartomány falusias vidékéről, ahol zöld hegyek ölén bújnak meg a kunyhók. Ez a terület mindig szegény volt, a járvány pedig tovább nehezítette az életet. Az ott megbetegedettek bizonyos tekintetben mégis szerencsésebbek a kórral küszködő afrikaiak többségénél: az elmúlt két évben csaknem 800 lusikisiki lakos kapott retrovírus elleni (RVE) gyógyszereket. Az elosztást a Nelson Mandela Alapítvány, az Orvosok Határok Nélkül dél-afrikai szervezete és a helyi egészségügyi kormányzat közös intézménye, a Siyaphila La végzi. A Siyaphila La megcáfolta azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint a nyugatiak millióinál, ám az afrikai AIDS-betegek alig 11 százalékánál alkalmazott háromtablettás terápia túl drága, alkalmazása pedig túl bonyolult volna a szegény afrikai falvakban. A gyógyító munkát nem kórházi orvosok, hanem ápolónők végzik – olcsó RVE-gyógyszerekkel, a betegek és családtagjaik pedig vállalják, hogy betartják a gyógyszerszedési előírásokat.

A Siyaphila La a HIV-et és az AIDS-et kísérő társadalmi megbélyegzettség ellen is küzd, s próbálja megváltoztatni a közfelfogást. A rettegett kórt – amellyel eddig nem néztek szembe – Lusikisiki lakosai ma már kezelhető krónikus betegségnek tartják. A betegek, családtagjaik, az egészségügyi személyzet és a falu egyes lakói HIV-pozitív feliratú pólót viselnek. Az embert alázatra készteti az az erő és bátorság, ami az ottaniakat eltöltötte. (N. Geographic)