Arany vécé, arany isten

Az nem derült ki, hogy el tudta-e adni, de minden ember tudott róla, aki tehette, látni akarta, s természetesen sikk volt elmondani, hogy a 3D Goldnál vettem a karkötőmet vagy a láncomat.

Most ravaszul nagyot változtatott, nem hagyva, hogy kétes imázs kapcsolódjon az üzletéhez: a dél-kínai népi vallás egyik istenét alkotta meg aranyból. A helyiséget szabályos templommá formázta, s az oltáron megjelentek a hagyományos ajándékok, ételek, italok. A szobor előtt füstölő edények, térdelőpárna. A lapokban pedig sorra jelentek meg a látványos képek, melyeken nagy tekintélyű szerzetesek és világi emberek, sokan, sokan, kérik az isten segítségét. A legtöbben nyilván azért imádkoztak, hogy legyen rengeteg pénzük, s ebben a boltban is tudjanak vásárolni.

Második szín, az aranyhét első napja. A hongkongi lapok hírt adnak róla, hogy egy Kínából érkezett házaspár egy óra alatt 40 ezer hongkongi dollárt költött a boltban. Az asszonyka el is mondta, hogy platina karkötőket vásárolt, mert az aranyat egy kicsit ósdinak találja. Tianjinből jöttek, a férj banki alkalmazott. Tianjinben is vannak ékszerüzletek, de az igényes nőszemély szerint Hongkong garantálja a minőséget és az élenjáró korszerűséget. A hongkongiak persze tudják, hogy ez nem teljesen így van. Ezek a kereskedők ezért a pénzért az Antarktiszra is elviszik az árujukat. Igaz, akkor nem lehet róla elmondani, hogy Hongkongból hoztam, pedig – a jelek szerint – ez adja értékének legalább a felét. „Évente legalább kétszer eljövünk” – jelentette ki öntudatosan a némber. S nemcsak ők ketten, hanem tömegek. Nem mindenki költ ennyit, de a statisztikák szerint egy átlagos látogató a népi Kínából hatezer hongkongi dollár körüli összeget hagy a városban. Szép, ha azt veszem, hogy a summa egy átlagos tianjininek majdnem féléves keresete. S három aranyhét van egy évben. Nem is az átlagos keresetűek jönnek Hongkongba. Ők a szüleiket keresik fel, meg a Nagy Falat.

Tavaly nyár óta három kínai városból, Pekingből, Sanghajból és Kantonból utazhatnak az emberek egyéni vízummal Hongkongba és Makaóra. Ez most újabb hat várossal növekedett, s a nyártól már majdnem eléri a húszat. A tömegesedés pedig azt jelenti, hogy a kínai népesség megkezdi hosszú zarándoklatát, hogy megtekintse a gazdag Kínát. Egy ideig most Hongkongba járnak csalódni. A parvenü-turizmusnak ugyanis hamar vége szakad, pontosabban új és új célpontokat keres magának. Ha már sokan voltak Tianjinből Makaón, akkor majd Bruneibe kell menni. ĺgy végezték ki a kínai gazdagok már Bangkokot, Kuala Lumpurt, Szingapúrt. S már járnak Európába, Amerikába, Kanadába és Mexikóba is.

Mindig azok a városok fognak jól járni, amelyek valamilyen trükkel fenn tudják tartani az érdeklődést maguk iránt. Amelyekről valamiért érdemes elhencegni, hogy ott jártak. Kínainál ez általában csak a gazdagságot szimbolizáló javakat jelenti. Szeretik a szépet, a kifinomultat, de ebből bőven áll a saját raktáraikban. Szép városaik, gyönyörű tájaik vannak, azok megtekintése nem hencegési alap. Egy női táska Milánóból, egy parfüm Párizsból vagy egy nyakkendő Londonból, az igen. Akinek ilyen van, az biztos látta mellesleg az Eiffel-tornyot is.

Az eredetit. Mert Kínában egyébként rengeteg Eiffel-torony van, Akropoliszt legalább hármat láttam már, s ez a kérdés a kopírozás hazájában úgy vetődik fel, hogy némelyik szebb, mint az eredeti. S a végén úgyis mindig mindenki arra jut, hogy Kína a legszebb, Kína a legjobb. Vitatható életszemlélet, bár nyilván nincs minden alap híján. Ahogy egy utca turistája már meg is fogalmazta: Kanton sokkal szebb, mint Hongkong, hiszen az új házak újabbak, a régiek meg régebbiek. Ez ilyen egyszerű.

Hongkong, 2004. május