Amikor felülmúlhatatlan boldogság honolt Nagy-Britanniában

A brit újságolvasók sokkal inkább humorral, mint egy új tudományos megközelítésnek járó tisztelettel vették tudomásul a napokban nagy hírverést kapott jelentést, amely szerint 1976 volt az angolok legjobb éve, amikor azóta is felülmúlhatatlan össznemzeti boldogság honolt a szigetországban.

A különös felfedezés meglepetésként érte mindazokat, akik átélték a hetvenes éveket az Egyesült Királyságban. A jelentés alapjául szolgáló tanulmányt a New Economics Foundation (Új Gazdasági Alapítvány – NEF) készítette, és Chasing Progress (A haladást hajszolva) címmel adta közre. Az agytröszt szerint a GDP nem hiteles mércéje az élet minőségének, még ha pontosabb is az ország termelésének, jövedelmének, kiadásainak, kölcsönfelvételeinek értékelésében. Az intézet kutatói új indexet vezettek be (Measure of Domestic Progress, MDP – hazai haladás mércéje), amely olyan tényezőket is figyelembe vesz, mint a bűnözési adatok, az energiafogyasztás, a környezetszennyezés és a közkiadások. A gazdasági növekedés társadalmi és környezeti költségeinek, vagy akár az önkéntes (társadalmi) és háztartási munka jelentőségének beszámítása az alapítvány szerint jobban tükrözi az élet minőségének változását Nagy-Britanniában, mint pusztán a GDP alakulása. A gazdasági növekedés elfogadhatatlan környezeti kockázatokat rejt magában, nem garantálja a társadalmi előrehaladást, azaz nem teszi boldogabbá a lakosságot. Az új számítási módszer szerint a gazdaság 1976-ban érte el csúcspontját. Az MDP és GDP közötti különbség különösen az elmúlt 30 évben növekedett, mindenekelőtt a Thatcher-kormány idején, a munkáspárti kabinet pedig nem volt képes megállítani a fokozódó társadalmi egyenlőtlenségeket.

Mint a Surrey Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének professzora, Tim Jackson rámutatott: „Mahatma Gandhitól kezdve a Black-Eyed Peas együttesig mindenki megmondta, hogy a több nem jelent feltétlenül jobbat. A túl sok ételtől a nemzet túlsúlyos lesz, a túlburjánzó forgalomtól közlekedési dugók keletkeznek. A fegyverek elszaporodásától csak kevésbé lesznek biztonságosak az utcák.” 1976 óta a kellemes életérzést a környezeti károsodások, a termőföld visszaszorulása, a bűnözés emelkedése, a természeti erőforrások kimerülése, a globális felmelegedés egyaránt rontja. Az MDP emelkedett a hetvenes évek közepén, mert csökkentek a jövedelemkülönbségek és gyarapodott a nemzeti vagyon. Azóta viszont 600 százalékkal emelkedtek a szociális, de tizenháromszorosukra a bűnözés miatti kiadások.

Az utolsó „boldog év” kiválasztása mindenestre különösnek tűnik fel annak fényében, hogy 1976-ban Nagy-Britanniában közel 17 százalékos volt az infláció és 3,9 százalékos a munkanélküliség; a szigetországnak megalázó módon 2,3 milliárd font hitelt kellett kérnie a Nemzetközi Valutaalaptól. Az átlagos heti munkabér mindössze 72 font volt, szemben a jelenlegi 525 fonttal, és tíz lakásból csak öt volt magántulajdonban – ma tízből hét. Akkor csak az ország felének volt telefonja, és persze senkinek sem volt még számítógépe. Az 1976-os volt minden idők legforróbb nyara, amikor kiapadtak, sőt megrepedeztek a víztárolók. Igaz, röviddel azután, hogy Denis Howell személyében „aszályügyi” minisztert neveztek ki, hatalmas esőzések, majd árvizek következtek. És abban az évben mondott le váratlanul a munkáspárti Harold Wilson, és került a helyére a három évvel később, a „rosszkedv teleként” emlegetett sztrájkhullámmal elsodort James Callaghan.

A britek ugyanakkor nem felejtik el, hogy 1976-ban nyert Forma–1 világbajnokságot James Hunt, és műkorcsolya olimpiai aranyat John Curry: egyikük sincs már az élők sorában. Wimbledonban először győzött a férfi egyesben svéd versenyző (Björn Borg), a Liverpool viszont immár rekord 9. alkalommal nyerte meg a labdarúgó-bajnokságot. A világpolitikát valószínűleg jobban befolyásolta Mao elnök halála és az izraeli kommandósok entebbei túszmentő akciója. A popzenében abban az évben született meg a punk, és szorította háttérbe a Sex Pistols és a Clash diszharmóniája az elragadó Abba, és Elton John fülbemászó slágereit.

Jackson professzor szerint az embereknek az a szubjektív érzésük, hogy most jobban megy nekik, mint harminc éve, de „ez azért van, mert ezt akarják hinni”. Ugyan a GDP 80 százalékkal növekedett az elmúlt három évtizedben, az MDP drámaian csökkent a nyolcvanas években és soha nem nyerte vissza 1976-os csúcspontját. A jelzáloghitelnek és a plasztikkártyáknak köszönhetően ma a britek kevesebb szabadon rendelkezésre álló pénzt költhetnek, a kábítószeres kultúra és az azzal részben összefüggő bűnözés emelkedésével pedig sok ember életminősége szenvedett csorbát.

London, 2004. március