Általánosítások nélkül

A mai amerikai feminizmus olyan társadalmi mozgalom, melynek sem filozófiája, sem céljai és eszközei nem egységesek. Ez a sokszínűség azonban a mozgalom erejének és gazdagságának forrása, másrészt bizonyos helyzetekben akadályozza az egységes fellépést.

Mindaz, amit Amerikáról tudunk, nagyrészt tények és fantáziaképek elegye, amely a filmek, fényképek, irodalmi alkotások, s néha személyes tapasztalatok alapján alakult ki. Vagy kimondottan negatív vagy nagyrészt pozitív kép él bennünk róla.

Alapvető jogok

Az amerikai nők életével kapcsolatban is ez a helyzet. A napi sajtóban ritkán olvashatunk róla, s ha igen, csak erkölcsi tanúságként üzenik a nőknek, milyen eltúlzott helyzetbe sodorta az amerikai társadalmat a feminizmus. Ahogy egyetlen ember élete sem csupán fehér és fekete, nagyszerű vagy borzasztó, egy ország helyzetét sem láthatjuk fekete-fehéren.

A 19. századtól kezdve harcolnak a nők a férfiaktól való függetlenségükért, elsősorban a művelődés jogának és a választójognak a megszerzéséért. 1821-ben alapította meg Emma Willard az első, külön nőknek szánt iskolát. 1833-ban egy Ohio-i egyetem kezdett elsőként diákokat felvenni fajra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. A választójogot viszont csak 1920-ban sikerült kiharcolniuk a nőknek.

A hatvanas években a feminista mozgalom új erőre kapott, ami része volt az országban uralkodó általános elégedetlenségnek, s a háborúellenességnek, továbbá szorosan összefüggött a faji megkülönböztetés ellen és a társadalmi változtatásokért harcoló csoportok tevékenységével. Az egyik legjelentősebb mérföldkő a fogamzásgátló tabletta elérhetővé válása volt. A nők sokkal nagyobb mértékben dönthettek a gyermekvállalásról, és saját szexuális életükről.

Fekete és fehér

Bonyolult, nehezen megoldható probléma Amerikában a máig élő fajgyűlölet.

Manapság a feminizmus nem tartható kisebbségi mozgalomnak, s az emberek többségének életére hatással van. Ennek ellenére tovább működnek a sztereotípiák, s a fekete népességnek az az érzése, hogy itt elsősorban a fehér nők érdekeiről van szó. A fekete nők sok esetben választás előtt állnak, hogy a nőkkel szövetkezzenek-e a férfihatalom kritikájában vagy a feketékkel a fajgyűlölet ellen. Hiszen a fehér nők is rabszolgatartók voltak.

A rabszolgaságot ugyan megszüntették 1865-ben, de rasszista szervezetek ezek után is alakultak, és működtek. A 20. században a feketék nem utazhattak közös kupéban a fehérekkel, s csak 1954-ben szüntették meg törvényesen a külön iskolákat.

A fehér és fekete embert elválasztó szakadék fölött azonban új hidak alakultak ki, melyek erős mozgalmakként párbeszédet folytatnak egymással az egyenjogúság és egyenrangúság alapján.

Homoszexualitás

Elterjedt vélemény, hogy a feministák radikális leszbikus nők. Tény az, hogy sok leszbikus pár éppen a feministák között talált megértő közösségre, hiszen a mozgalom egyik alapcélja a másság elfogadása és a természet „megváltoztathatatlan” törvényeire utalás képtelensége.

A feminista jelző elutasításának oka a nők körében az ún. nőiesség elvesztésétől való félelem.

Tessék tudatosítani, mit is jelent ez a valóságban. Ez a női erényekben és a női szerepekben való hit, ugyanaz, mint száz évvel ezelőtt. Ez a nők és férfiak közti egyenlőség elutasítása, annak elfogadása, hogy a köztük lévő különbségek természettől adottak.

Konyha és gyerek

Annak bizonyítéka, hogy az emberek többsége még mindig nem fogadja el teljesen a nők egyenjogúságra törekvését, a volt amerikai elnök felesége, Hillary Clinton példája. Annak ellenére, hogy jónevű ügyvédként sok éve férje bevételének többszörösét keresi meg, és jogi körökben sokkal többre tartják, mint a szintén jogász Bill Clintont, bizonygatnia kellett, hogy tökéletes anya, feleség és háziasszony. Mivel ő is tudja, hogy a társadalom még nem fogadja el szakmai sikereit, kénytelen volt karácsonyi recepteket megjelentetni, hosszú cikkekben nyilatkozni arról, hogyan választotta ki a Fehér Ház új függönyeit és szőnyegeit (Bill Clintont egyszer sem kérdezték meg, mi a véleménye a függönyökről), és rózsaszínű pulóverekben megjelenni a sajtótájékoztatókon, hogy a közvélemény elfogadja őt, mert öltözékét túl hivatalosnak találták.

Továbbra is él tehát az a tévhit, hogy a nő egyszerűbb lény, mint a férfi, egyszerre csak egy szerepet tölthet be, a férfi pedig csak extrém helyzetekben vesz részt az olyan tevékenységekben, melyek „női munkák”.

Ha tehát a nőnek házon kívüli munkája van, amely ráadásul érdekelheti is, teljesen biztos, hogy belebukik a háztartás, a gyerek ellátásába, és biztos, hogy nem tud főzni.

Kramerék esete

Bizonyára emlékeznek a Kramer kontra Kramer című filmre, melyben Meryl Streep olyan nőt alakít, aki önmegvalósítás utáni vágya miatt elhagyja gyermekét, és férje gondjaira bízza – láthatóan nem tudja mindkét szerepet ellátni, vagy férje csak ekkor segíthet ellátni a háztartási dolgokat, ha erre extrém helyzetben rákényszerül? Sok munkát ad még a mozgalomnak, hogy valóban elfogadják az emberek, hogy a társadalmi szerepek megváltoztak. A hatalmukat féltők annyi akadályt gördítenek a feminizmus elé, hogy az kénytelen megmaradni radikális mozgalomnak, ha el akarja érni céljait. Minden egyes lépés komoly és hosszú harcot igényelt eddig is, amikor pedig egy-egy cél megvalósult, mint például a nők választójogának elérése, az egész társadalom úgy tesz, mintha ez természetes lenne, és semmilyen áldozatot nem követelt volna. Hiszen ez jár