Alighanem Moszkvára szavaznak a csecsenek

Orosz járőr Groznijban Reuters-felvételA sors sajátos fintora: az orosz haderő első egységét napra pontosan fél évszázaddal a csecsenek tömegeit Kazahsztánba telepítő Sztálin halála után vonják ki a kaukázusi köztársaságból. Összesen 1300 katonát, az itt állomásozó 80-100 ezerből.

A számok önmagukban is mutatják, hogy egy ekkora csapatmozgás aligha több gesztusnál. Moszkvának a célja azonban éppen ez volt, gesztust tenni. A március elejei csapatkivonás – tetézve a Putyin elnök által is eredménytelennek titulált ellenőrző pontok számának csökkentésével – egyfajta hangulatjavító intézkedés a csecsen alkotmányról szóló népszavazás előtt. A vasárnapra kiírt referendum, amelyet még az idén helyi elnökválasztás is követ, nemcsak Csecsenföld Oroszországhoz való tartozását deklarálná, hanem azt is szimbolizálná, hogy a szakadár köztársaságban három és fél éves háború után normalizálódott a helyzet.

Moszkva az elmúlt hónapokban kétségtelenül fontos külpolitikai propagandagyőzelmeket aratott a „csecsen fronton”. Először is sikerült megszabadulnia Lord Juddtól, az Európa Tanács csecsen ügyekben illetékes jelentéstevő-jétől. Judd, aki néhány héttel ezelőtt éppen a referendum előkészületeinek ellenőrzése ügyében járt a helyszínen, lesújtó véleménnyel tért vissza. A brit politikus szerint a voksolást el kellene halasztani, mivel egyetlen olyan emberrel sem sikerült találkoznia, aki egyáltalán látta volna a tervezett alkotmány szövegét. Szóvá tette azt is, hogy fegyverek árnyékában aligha lehet demokratikus voksolásról beszélni. Az ET azonban nem hallgatott Juddra, aki le is mondott posztjáról. Az orosz diplomácia további sikerként könyvelheti el, hogy az Egyesült Államok a közelmúltban három csecsen szervezetet is terroristának minősített.

A csatanyerések azonban nem fedhetik el a tényt, hogy Moszkva magát a háborút elvesztette. Mégpedig a legfontosabb fronton, az oroszok szívében és fejében. A társadalom belefáradt a – kisebb-nagyobb szünetekkel – majdnem tíz éve tartó háborúba. Tavaly ősszel a közvélemény-kutatások először jelezték: az emberek többsége (60 százalék) a béketárgyalások megkezdése mellett van. A társadalmi hangulatváltozást érzékeli a politikai elit is. Miközben nem is olyan régen a vezető politikusok közül szinte kizárólag Grigorij Javlinszkij, a liberális Jabloko párt vezetője szorgalmazta a megegyezést, ma már olyan konzervatív és óvatos politikusok is az eddigi csecsen politika megváltoztatásának szükségességéről beszélnek, mint Jevgenyij Primakov volt miniszterelnök, vagy Arkagyij Volszkij, a gyáriparosok szövetségének elnöke.

A hangzatos győzelmi jelentések ellenére Moszkvának ugyanis a csecsen ellenállást legfeljebb meggyöngítenie sikerült, de megtörnie nem. Bizonyítja ezt, hogy március elején a szakadárok támadást intéztek Ahmad Kadirov, a Moszkva-barát csecsen közigazgatás vezetőjének autókonvoja ellen. Néhány nappal később pedig megölték Kadirov egyik bizalmasát, Dzsabrail Jamadajevet, aki 1999-ben feladta Groznijt az oroszoknak.

A körülmények ellenére biztosra vehető, hogy a csecsenföldi népszavazás a Moszkva által kívánt eredménnyel zárul majd. Ezt szavatolja az is, hogy az úgynevezett állandó jelleggel Csecsenföldön állomásozó orosz egységek katonái szintén szavaznak majd. Bár a 37 ezer katona csak a hét százalékát adja az 538 ezer választásra jogosultnak, nem kétséges, hogy az ő részvételi arányuk 100 százalékos lesz.

Néhány nappal ezelőtt ötven, a szomszédos Ingusföldön tevékenykedő humanitárius szervezet „cinikusnak és erkölcstelennek” minősítette a március 23-i referendumot. Közülük a tekintélyes Memorial egyben visszautasította a központi szervek felkérését, hogy segítsenek a szavazás lebonyolításában. – Nem tudunk eleget tenni a kérésnek mindaddig, amíg a föderális szervek nem biztosítják a voksoláshoz szükséges elemi feltételeket – nyilatkozta a Memorial képviselője.

Moszkva számára azonban a cél szentesíti az eszközt. Az új csecsen alkotmány egyik alaptétele ugyanis, hogy Csecsenföld Oroszország része. Putyin elnök hétfői televíziós beszédében ennek elfogadásáért cserébe széles körű autonómiát ígért a csecseneknek. Elképzelései szerint a népszavazás után az orosz és a csecsen kormány külön megállapodásban rendezné a kérdést. Bár részleteket nem említett, úgy tudni, hogy Moszkva a szintén muzulmán többségű Tatárföld státusához hasonló jogokat biztosítana a kaukázusi köztársaságnak.

Mindennek feltétele, hogy eredményes legyen a népszavazás, majd az azt követő parlamenti és elnökválasztás. ĺgy ország-világ számára igazolni lehet, hogy miért nem ülnek le tárgyalni Aszlan Maszhadovval, a még 1997-ben megválasztott csecsen államfővel. A Kreml új forgatókönyve alapján ugyanis kiegyezni az irányított szavazás útján megválasztott csecsen elnökkel fognak majd.

A terv egyetlen szépséghibája, hogy békét kötni csak az ellenséggel lehet, vazallusokkal aligha. Amíg Moszkva ezt nem látja be, addig a csecsen háború is folytatódik.

Moszkva, 2003. március