„Aktív édesapa vagyok”

Amikor anyukája, aki nem más, mint Natália Hatalová énekesnő, sminkeli magát, neki is a kezébe kell nyomni egy ecsetet, ő is kenceficézi magát, s jellemző, hogy nem tud úgy elmenni a tükör előtt, hogy ne vágjon grimaszokat. Ha leesik, akkor is odafut a tükörhöz, és nézi magát, ahogy sír. Nos, nyilván a szüleitől örökölte a géneket... Hogy vajon ez később hogyan alakul majd, arra a jövő ad választ. Apukájával, Olcsváry Lászlóval, a pozsonyi Mercure Hotel igazgatójával a családról, a vendéglátóipar és az idegenforgalom jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.

Néhány neves ember gondolatát ragadtam ki egy pár kérdésben. Mindjárt az első a színész David Duchovnytól származik: „Életem legboldogabb pillanata az volt, amikor megszületett a lányom.” Ez rád is vonatkozik?

Bevallom, annyira újdonság, új élmény volt, hogy magát a boldogságot nem feltétlen tudtam átérezni. Olyan volt, mint amikor nagyon-nagyon vársz valamit, de mikor bekövetkezik, mégis meglep. Annyira gyorsan pörögtek az események, a születés, hogy sokkoló volt minden így egyszerre, s mintha szétfolyt volna a lelkemen.

Minden nagyszerű lány mögött egy igazán csodálatos apa áll, ezt többektől is idézhetném.

Ha majd 15-20 év múlva készítünk egy interjút, akkor visszatérünk ehhez. Meggyőződésem, hogy ez ugyanaz, mint amikor azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Alapvetően abból indul. Amiről mi otthon sokat beszélünk: melyek azok az értékek, amelyeket át kell adni a mai generációnak, hogy a nehéz időkben támaszkodni tudjon az otthonról hozottakra, hogy azok az értékek, amelyek szerint felneveljük a gyermekünket, érvényesek legyenek minden helyzetben.

Josh McDowell mondja, hogy a 21. században apának lenni olyan kihívás, ami végletekig igénybe veszi egy apa erejét. Miért más ez, mint az előző században, amikor te voltál gyerek?

A felszín mindenesetre megváltozott. Őrülten felgyorsult a világ, a kihívás az, hogy az ember megtalálja a minőségi időt, amit otthon és a gyerekkel tud tölteni, és ne fulladjon bele ebbe a gyors világba. Most csak a dolog jó oldalait látom, mert a lányom még abban a buborékban él, amit mi alakítunk ki neki. Azt, hogy a világban mi a jó, mi a rossz, mi a lassú, mi a más, csak a mi szemünkkel látja, úgy, ahogy mi mutatjuk neki. Ahogy mi viselkedünk, ő is úgy fog viselkedni. Az, hogy érett korban lettünk szülők, segít abban, hogy tudatosabban tudjunk nevelni. Remélem és bízom benne, hogy ez így lesz a továbbiakban is.

A kicsi Vica megérkezése sokat változtatott az életeden, ami előtte bizony zsúfolt és rohanó volt. Átszervezted az életedet?

Sokkal nagyobb hatással volt a gyerek érkezése az édesanyja világára, de büszkén kijelenthetem, hogy aktív édesapa vagyok a családi életünk minden részében. Az, hogy hol van az apa helye a családban, az én felelősségem, nem az anyát szeretném helyettesíteni, az anya pedig nem engem. Arra törekszünk, hogy ideális családban éljünk. Csak az a kérdés, hogy mi az ideális.

Nem is az a lényeg, hogy teljesen ideális legyen, hanem működő, valamennyien jól érezzétek magatokat benne.

A karrier az életútnak csak az egyik része, s nem arról szól, hogy az életet teljesen felőrölje. A feleségem és én vigyázunk arra, hogy a család és a gyerek helyét helyes szemszögből lássuk.

Egy utolsó idézet, Joseph Addisoné: „Nincs másik olyan tisztán angyali szeretet, mint amit egy apa érez a lánya iránt. A feleségünket vágyakozva szeretjük, a fiainkat ambícióval, de amit a lányaink iránt érzünk, arra nincsenek szavak.” Fiad ugyan még nincs, egyelőre csak keresztfiad, de véleményed azért lehet.

Jelenleg mi azt az időszakunkat éljük, amikor a lányom rettentően örül, ha megjövök, kinyitom az ajtót – ilyenkor én vagyok a nap fénypontja. Az apa szerepe is rettentően fontos, bár nem tudsz egy anyát helyettesíteni a legsírósabb időszakokban, mert a gyerek számára az anya biztosítja a legnagyobb nyugalmat. Visszatérve az egyik előző kérdésre: manapság sokkal jobban tudunk beszélni róla, de évekkel korábban is megvolt ez a szeretet, csak talán jobban hozzátartozott a kultúrához az, hogy az érzelmeikről kevésbé beszéljenek az apák, kevésbé mutassák ki.

A kislányod anyukája énekesnő, de az anyaság egybeesik a járvány miatti kényszerszünettel, ami talán jó is.

Ahogy Müller Cecília mondta, a mi kislányunk igazi „nyunyóka”, rettentően tud szeretni, odabújik hozzánk, ott kell mellette lenni, és ez nem azt jelenti, hogy elkényeztetett gyerek lenne, hanem kiskorától kezdve nagyon kapcsolatszerető. Ugyanakkor önálló is, de hogy anya vagy apa mellette legyen, mindig fontos volt. A párom tudatos döntése volt, hogy otthon marad és kiélvezi az anyaság minden percét. A felkéréseket későbbre halasztja, a musicalszerepeket, néha nehéz szívvel ugyan, de nem vállalta, mert úgy gondolta, az ő helye most a gyerek mellett van. Semmilyen szerep és fellépés nem tudja ezt kompenzálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy alkalmanként itt-ott nem jelenik meg, mert mint minden művészt, őt is a közönség energiája élteti és viszi tovább az úton, abból meríti az inspirációt. Másrészt a járvány mindenütt, így a művészvilágban és a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban, ahol én dolgozom, black outot jelentett az első hullámban, s ő épp ebben az időben volt otthon és nevelte gyereket. Ez talán meg is kímélte egy hatalmas stressztől.

A kis Vica érzékeli már a zenét?

Nagyon. Szerintem már a terhesség alatt is azt tette, mert végigkoncertezte az édesanyjával a fellépéseket. Egyébként is mindketten rettentően szeretjük a zenét, annyira az életünk része, hogy kötelező tánc van esténként, reggelenként, ilyenkor mindent, fakanalat, számítógépet félretéve táncolunk. Vica nagyon érzi, érti és figyeli a zenét.

Magyar–szlovák házasság a tiétek. A kislány kétnyelvű lesz?

Mindkettőnk számára világos, hogy kétnyelvű gyereket nevelünk. Egy vegyes házasságban ugyan nehéz megállapítani, hogy melyik nyelvnek van nagyobb hangsúlya az életben, elég nagy valószínűséggel az anyáé lesz. Vannak olyan mesék, mint a Teletabik, amiket csak magyarul néz, a szlovák verzióját nem kéri, s fürdés után, ha a pizsamáját gomboljuk be, az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ugyancsak magyarul tartozik az esti rituáléhoz. Nehéz számunkra is meghatározni, hogy mi a megfelelő módszer, bár sokat olvastunk róla, mert a valós élet egészen más szituáció elé állít, mint amit a szakemberek mondanak. Néha nem életszerű, hogy az anya csak szlovákul, én csak magyarul beszéljek, úgy érzem, a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni. Ennek lesz egy természetes folyamata, és a gyereket különböző korban különböző nyelvi hatások érik.

Egyelőre mindenütt bizonytalan a helyzet. A szállodákat is érzékenyen érintette a koronavírus-járvány miatti kiesés. Titeket mennyire tépázott meg?

A vendéglátóipart és a turizmust is teljesen új alapokra helyezte. Rövid távon az embert korlátozza: utazhat-e vagy sem, szolgáltathat-e vagy nem. Az első hullám okozta sokkon, amikor az egész világ leállt, már túl vagyunk, a következő hullámot sokkal gyorsabban, jobban tudjuk kezelni. Mindezt kivetítve a vendéglátóiparra vagy akár a művészetre, kultúrára: örülök, hogy ebben az iparágban dolgozom, mert lehet, hogy ezek annyira nem voltak fontosak, amikor azt éreztük, hogy leállt a világ, viszont szolgáltatnak, és nem fognak meghalni. Az ember nem tud csak dolgozni, meg is kell pihennie. Az igény az utazásra, az idegenforgalomra továbbra is nagy, csak korlátok közé lett szorítva. Nem feltétlenül az volt a természetes, hogy az emberek minden hétvégén máshová repültek, mindenhol ott voltunk a világban, az utazás és a turizmus hétköznapi dolog lett. Belénk volt oltva az igény, hogy menjünk, találkozzunk az emberekkel, szórakozzunk, s mivel ezeket az iparágakat kordában tartja a vírus, nagy az igény, hogy a korlátozás megszűnjön. Hogy ez mikor történik meg, az sok mindentől függ, főként attól, hogy mikor érkezik meg az oltóanyag.

A ti nemzetközi szállodaláncotoknál mi mindent kellett változtatni a világjárvány miatt?

Amiatt, hogy nemzetközi lánc vagyunk, a vendégek számára ugyanazt a biztonságérzetet kellett megteremtenünk mindenütt a világon, egy nemzetközi egészségügyi auditot kellett létrehoznunk – ez több száz pontban még az eddigi szigorú higiéniai előírásoknál is szigorúbbak bevezetését jelentette.

Óriási munka lehetett, s mindent gyorsan kellett megoldani.

Idegenforgalmi szakemberként mondhatom, hogy ez minden szállodalánc számára garancia volt, hogy a vendégeit, így a visszatérőket is, biztonságos környezetben tudja fogadni.

Nyáron már úgy tűnt, hogy lélegzetvételhez jutunk, s a nyári időszak kompenzálni fog az elszenvedett sokkért. De nem így van, sőt...

Lényegében mint az első fecskék, úgy érkeztek az első turisták. Ennek több összetevője volt: pár héten át a mozgás- és utazáskorlátozásról szólt az egész világ, majd a nyári hónapokban lehetett érezni egy fellendülést, bár a második hónapban ez egy picit megtört. Viszont az üzleti turizmusra továbbra is van igény, a cégek működnek, az alkalmazottak utaznak, inkább az utazási szokások változnak. Biztos vagyok benne, hogy ha lehet majd jövőre utazni, a családok betervezik az utazást. Persze akkor, ha majd a családi kassza is engedi, az egészségügyi válságnak gazdasági vetületei is vannak, a prioritások máshová tolódtak. Az idegenforgalmi és vendéglátóipari trendek – ha rövid távon elmarad is a vendég – egyértelműen pozitívak.

Csakhogy a kevésbé erős vendéglátóipari létesítmények, szállók időközben csődbe jutnak.

Valóban, de több szakma is így van, s ezek hatása átcsöpög más szektorokba is. Összekötött gazdasági szereplőkről van szó, nem arról, hogy egy eltűnik a piacról vagy tönkremegy, meghal, s a többiek folytatják.

Állítólag négy szlovákiai luxusszálló is elbocsátásokra kényszerült. Nálatok is csökkentették a létszámot?

Egyetlen kollégánkat sem küldtük el. A mi üzemeltetési formánk a külső és a belső munkaerő közötti egyensúlyra épül, így nagyon gyorsan tudtunk alkalmazkodni.

Említetted, hogy fokozatosan kellett intézkedéseket hozni. Lehet gondolni hosszabb távú tervezésre?

A szállodaipar hosszú távú befektetés. Értem, hogy a mai világ arról szól, hogy befektetési piacok, részvények, azonnali döntések, bukások, nyereségek. Azt kell mondjam, hogy alapvetően az elmúlt időszakban a gazdasági görbe pozitív részén sikerült megállnunk. Csúnyán mondva, a gazdasági válság kipucolja a piacot, s ez egy nehéz időszak ilyen tekintetben. Vannak olyan cégek, amelyek nem tudják túlélni, viszont ez az iparág az, amelyik nagyon gyorsan lábra tud állni.

Az oltóanyag bevetése megállíthatja a szállodaipar mélyrepülését?

Egyértelműen. Már annak a bejelentésnek, hogy elkészült a vakcina, megmutatkozik a gazdasági hatása a piacon, s mi is látjuk. Az utazási kedv, az utazási hajlam kéz a kézben halad azzal a ténnyel, hogy mi történik a piacon, s ezt jól lehetett mérni a tőzsdén és a napi életben is.