Akiről krátert neveztek el a Marson

De azért időnként megtörtént az aktuális szenzáció. William Lassell, a későbbi kereskedő és alapvetően amatőrnek számító csillagász, 1799. június 18-án született az angliai Boltonban. Először szülővárosában, majd a mezőváros Rochdale Akadémiáján is tanult. Apja halála után Liverpoolba ment. Pénzét 1820-ban sörgyártásba fektette. Ez négy év után már annyira jövedelmezővé vált, hogy ez lehetővé tette számára az imádott érdeklődési körével, a csillagászattal való foglalatoskodást. A külvárosban levő házában saját csillagvizsgálót épített, benne egy 610 mm-es, maga készítette távcsővel. 1846-ban Johann Gottfried Galle felfedezte a Neptunuszt. Néhány nappal ezután, 1846. október 10-én William Lassell felfedezte ennek egyik holdját, a Tritont.

1848-ban rábukkant a Szaturnusz legnagyobb holdjára, ez a Hyperion. Itt meg kell említeni: ezt a holdat vele egy időben a csillagász William Cranch Bond és fia, George Phillips Bond is megtalálta. 1849- ben elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság aranyérmét. Ugyanebben az évben a Királyi Társaság ösztöndíjas kutatójává lett. Újabb két év telt el életéből az eget kémlelve, mígnem 1851. október 24-én felfedezte az Uránusz két holdját, ezek az Ariel (William Shakespeare A vihar c. művének légi szelleméről, a Prosperót szolgáló Arielről) és az Umbriel (Alexander Pope A füstrablás c. komikus művének egyik szereplője) nevet kapták. Eredményeire még Viktória királynő is felfigyelt, amit az látszik bizonyítani, hogy amikor egyszer a városba látogatott, kérte, hogy William Lassell és ő találkozzanak. Dacára az ő számára elismerő jelentőségű látogatásának, a csillagász két év múlva úgy döntött, délebbre, sokkal délebbre költözik. Meg sem állt Máltáig.

Úgy vélte ugyanis, hogy a ködös Angliához képest a Földközi-tenger térségében sokkal kedvezőbbek a légköri viszonyok az ég, az űr kémleléséhez; egy 1200 mm-es teleszkóppal kezdett dolgozni, új felfedezések reményében kutatni. Itteni évei alatt számos új megfigyelést tett, az Orionköd belső részében található, Trapézium néven ismert csillaghalmazát illetően. Erről és más ködökről, s egyéb megfigyeléséről is készített rajzokat. Aztán évek múltával mégiscsak hazatért, Maidenhead városban folytatta tovább az ég pásztázását, bár itt ismét egy kisebb teleszkóppal. 1858-ban elnyerte az úgynevezett Royal Medalt, amit az indoklás szerint „az ő különböző csillagászati felfedezései és kutatásai” folytán érdemelt ki (ezt a kitüntetést IV. György király alapította 1825- ben). 1870-től, két éven át, a Királyi Csillagászati Társaság elnöki tisztét töltötte be. Az életében hatalmas vagyont gyűjtött Lassell Maidenheadben hunyt el 1880. október 5-én.

Az Edinburghi Királyi Társaság és az Uppsalai Királyi Tudományos Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta. Róla nevezték el a Neptunusz öt ismert gyűrűje közül a belülről számolva harmadikat, amelyet a Le Verrier és az Arago nevű gyűrűk határolnak. Az USA Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatala, a NASA honlapján elérhető adatok szerint a halvány Lassell-gyűrű szélessége 4000 km, és a gyűrű középvonala a bolygó középpontjától 55 200 km-re található. A NASA-nak a Neptunusz gyűrűivel foglalkozó oldalán olvasható, hogy úgy gondolják, a gyűrűi viszonylag fiatalok és rövidéletűek.

Továbbá például kráterek is viselik William Lassell nevét: a mi Holdunkon egy sokszögalakú, 23 km átmérőjű; a Marson pedig egy 92 km átmérőjű. Ezeken kívül egy 1982- ben felfedezett aszteroida is az ő nevét kapta, ez lett a 2636 Lassell. Neve tehát már biztosan fennmarad. Emellett azonban, már csak az ő saját felfedezései miatt is, a teljes munkásságára érdemes örökké emlékezni.