Aki embernek születik, nem viselkedhet úgy, mint egy gomba

Politkovszkaja a csecsen háborúról és a putyini Oroszország kegyetlenségeiről tudósított. 2006. október 7-én a saját házában lőtték le. Az Orosz naplót halála előtt fejezte be. „Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja” – olvashatjuk az ajánlóban.

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó ügyvezető igazgatója és Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a telt házas közönséget, majd Filippov Gábor politológus, a könyv szerkesztője ajánlotta az Orosz naplót. Elmondta, a könyv 2007-ben jelent meg angolul, oroszul még kiadatlan, magyarul pedig 2018-ban jelent meg. Az angol kiadás pontatlan, ezért az Athenaeum Kiadó kikérte az eredeti kéziratot és összevetette az angol fordítással, tehát a magyar fordítás a legpontosabb. A magyar olvasó privilegizált helyzetben van, mivel láthatja, hogy egy másik országban 12 év alatt hova jutottak el – a könyvnek egyebek mellett ez adja az aktualitását. Filippov kiemelte, több recenzens is úgy olvasta a könyvet, hogy kereste a párhuzamokat a 2018-as Magyarország és a 2004-es, 2005-ös Oroszország között. Oroszország ma már máshol tart, mivel van a rendszernek egy dinamikája; egy autokráciáról beszélünk, amely instabil rendszer – mindennap új kihívásokkal kell megküzdenie. Az autokráciának van egy fejlődési íve, egy eszkalációs folyamata, a hatalom egyre terjeszkedik, újabb és újabb vörös vonalat lép át.

Az első panelbeszélgetés fókuszában a putyini hatalomgyakorlás eszközei téma állt. Veiszer Alinda moderátor Anne Applebaum történész megállapításaival indította az első kérdéskört. A putyini és magyarországi hatalomgyakorlás párhuzamairól értekezve az amerikai történész a civilek kriminalizálását, az oligarchák hatalomátvételét, illetve magukat az oligarchákat említi. A kérdés az, hogy ezek valóban olyan elemei-e a putyini hatalomgyakorlásnak, amelyek univerzálisak és átvehetők. Balázs Péter korábbi külügyminiszter a párhuzamok keresése helyett a különbségekre hívta fel a figyelmet. Ha két országban a hatalomgyakorlás hasonló eszközeit láthatjuk, nem biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény. Egy 145 milliós nukleáris nagyhatalmat nehéz összehasonlítani egy 10 milliós EU- és NATO-taggal. A különbségek mögött kell fölfedezni a hasonlóságokat a hatalomgyakorlásban, a hatalom dinamikájában sok párhuzam van. Győrffy Dóra, a PPKE és a Corvinus tanára azt húzta alá, hogy az Orosz napló olvasása közben, a különbségek dacára, az ismerős elemeket, helyzeteket látjuk meg, például a hazugságot mint rendszeralkotó elemet, vagy a széttöredezett ellenzéket és a társadalmi közönyt. Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő is azt a vonalat képviselte, hogy a meglévő párhuzamok mellett nagyon sok különbség van a két ország között. Először az oligarcha kifejezés használatát bírálta, mivel a putyini rendszerben nem maradtak oligarchák, Magyarországon pedig sosem volt igazán olyan tulajdonosi réteg, amelyik befolyásolta volna a politikát. 2003-ban Putyinék a kampányban egyenlőtlen feltételeket teremtettek, szétzilálták az ellenzéket, és azóta csak kreált, imitált ellenzék van a parlamentben, a nyugatos, demokratikus ellenzék kiszorult – ez például különbség a két ország között. A választások manipulálásában is jócskán Magyarország előtt jár Oroszország. Az orosz propagandáról Sz. Bíró Zoltán úgy nyilatkozott, hogy nem annyira repetitív, mint a magyar, több témája van. Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter azt a kérdést tette fel, vajon a magyar rendszer megy-e tovább az erőszak, a török modell felé. Arra emlékeztetett, hogy a politikai ellenfeleivel a 90-es évekből ma egy platformon van, pedig sem ők, sem ő nem változott, hanem a rendszer változott meg. 

Oroszország és Magyarország között az egyik lényeges különbség, hogy az utóbbiban a miniszterelnöktől jönnek az összeesküvés-elméletek (Soros, Brüsszel stb.), emelte ki Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. Ellenben Putyinnál megvannak azok a szereplők, akik az összeesküvés-elméleteket terjesztik. 

A második panelbeszélgetés témája az újságírók szerepe és lehetőségei az illiberális rendszerekben volt. A résztvevők – György Zsombor főszerkesztő (Magyar Hang), Kálmán Olga újságíró, Lakner Zoltán főszerkesztő-helyettes (168 óra), Parászka Boróka szerkesztő (Marosvásárhelyi Rádió), Pető Péter főszerkesztő-helyettes (24.hu), Stumpf András újságíró (valaszonline.hu) – közül többen nemrég vesztették el a munkahelyüket, azért, mert megszűnt a lap, vagy mert tulajdonosváltás miatt kirúgták őket, így járt Veiszer Alinda, aki a második beszélgetést is moderálta.

Még a nap elején vetette föl Filippov Gábor, hogy a megváltozott környezetben, egy autokráciában viselkedhet-e úgy az újságíró, mintha semmi sem változott volna meg, és továbbra is a BBC-sztenderdeket követve idézi a kormányt, az ellenzéket stb., vagy aktivistaként dolgozik. A beszélgetés első témája az aznapi  kormányinfó volt, a miniszterelnök végre kiállt az újságírók elé, akik kérdezhettek tőle. Több lapot és rádiót nem engedtek be a kormányinfóra, így nem kérdezhettek a Magyar Hang, az Azonnali, a Mérce stb. munkatársai. Arról vitatkoztak, vajon milyen formában lehetnek szolidárisak az újságírók a kitiltott kollégákkal. Úgy, ha elmennek és kérdeznek a miniszterelnöktől, vagy ha bojkottálják a kormányinfót. Stumpf András és Pető Péter úgy vélte, fontos elmenni és kérdezni, hiszen egy válaszról később is kiderülhet, hogy hazugság volt. A „boldog karácsonyt” típusú válaszokat is értik a választók. Abban egyetértettek a sok kérdésben eltérő véleményt megfogalmazó újságírók, hogy különbséget kell tenni sajtó és propaganda között: a propaganda nem újságírás.