Ajándék ló és elnöki bér

Margot Klestil-Löffler, az osztrák államfő neje valószínűleg egy életre megtanulta, mit szabad arab házigazdák előtt dicsérni, és miről jobb hallgatni. Az osztrák First Lady 2001 októberében a hivatalos szaúd-arábiai látogatáson Fahd király jelenlétében, a házigazda nemes paripái láttán azt találta mondani, hogy gyermekkorát falun töltötte, és imádja a lovakat.

Több se kellett a dúsgazdag uralkodónak, komolyan véve a keleti vendéglátás alapszabályait, rögvest megajándékozta kedves vendégeit az áhított holmival: két arabs telivér már 2002 elején megérkezett Schwechatra. Némi zűrzavar után a freudenaui akkor még működő lóversenypálya istállóiban helyezték el őket, lévén a lipiciai ménesnek otthont adó stájerországi Piber távol esik Bécstől – és a megajándékozottól. Margot Löffler ugyanis ettől kezdve szinte minden szabadidejét az ajándéklovakkal tölti. Lelkesedése csak akkor kezdett némiképp lohadni, amikor az első számlák megérkeztek. Az elhelyezésért lovanként havi 500 eurót kér Freudenau, s ehhez jönnek még az orvosi költségek – ráadásul két héttel ezelőtt megérkezett az újabb szállítmány: a szaúdi uralkodó végtelen barátsága jeleként további négy paripát és két tevét küldött Thomas Klestil címére.

A sajtó szerint Margot Klestil egyébként annak rendje és módja szerint befizette az adót, amely az ajándékozott tárgy után az államnak jár, mire az osztrák sajtó elkezdte feszegetni, vajon elfogadhat-e Frau Klestil, a külügyminisztérium magas rangú tisztviselője ilyen értékes ajándékot a megvesztegetés bűntettének vádja nélkül. Bár már a jogászi állásfoglalás tisztázta az ügyet – arra hivatkozva, hogy a vád csak azt a közhivatalnokot érheti, aki valamilyen „szívesség” ellenében fogad el ajándékot – a First Lady nem hagyta annyiban. A Die Presse hasábjain „Dr. Margot Löffler-Klestil, Hofburg” aláírású levelében felvilágosította a világot arról, hogy bár a lovakat ő látogatja, azokat férje, az államfő kapta ajándékba, a szaúdi uralkodó személyes megbecsülése jeleként.

Innentől kezdve viszont a házaspár érdeke tisztázni, vajon valójában kit illet ez az ajándék? Mert ha az államot, akkor talán a tartási költségek sem a Klestil házaspárt terhelik. Az ajándék história mindenesetre alkalmat adott a sajtónak arra, hogy kicsit kutakodjon az elnök és neje zsebében. Az eredmény: a lótartás anyagi romlásba dönti őket. Klestil ugyan bruttó 21 ezer eurót keres (évente 14-szer) – de inkább csak papíron. A csaknem 7 ezer eurós nyugdíjjárulék és az első feleségnek havonta utalt 4 és fél ezer eurós tartásdíj mellett az adó, a szolgálati autó használatáért kirótt összeg, és ki tudja még mennyi minden levonása után Klestil 2600 eurót kap kézhez havonta, ugyanannyit, mint külügyi alkalmazott felesége. Az immár hat ló „lakbére” önmagában havi 3 ezer eurót visz el, nem beszélve arról, hogy az újabb szállítmány fele betegen érkezett, s az azonnali operáció és állatkórházi ellátás vagyonokba kerül.

Márpedig a lovaktól „megszabadulni” nem egyszerű dolog. Na de mit szólna a szaúdi uralkodó, ha kiderülne, hogy Klestil eladta vagy továbbajándékozta a barátság e jeleit. És hogyan befolyásolná egy ilyen aktus az államközi kapcsolatokat, az oly fontos kereskedelmet, amely a látogatás óta egyébként kimutathatóan fellendült.

Bécs, 2003. október